(A rész néhol +18-as🔞 jelentett tartalmaz)
A kisebb kalandunkat követően nem igazán akartam beszélni Jenoval, hisz ahányszor láttam őt az a nap jutott az eszembe.
Viszont a tanulást nem tudtam, és valamilyen szinten nem is akartam megúszni.
Bár 1 hét így is kimaradt, hisz ő elment a családjával valahova. Abban az egy hétben, a saját jegyeimmel törődtem, hiszen mióta vele tanultam az én átlagom egy kissé másfelé kezdett el ívelni. Az is igaz volt, hogy szinte soha nem a könyveket bújtuk, sokkal inkább érdekesebb dolgokat csináltunk.
A testiségeken alapuló érdekes kapcsolatunkat, mi magunk sem értettük igazán. Azon is csodálkoztam, hogy ki tudtuk beszélni anyám előtt miért is feküdtünk egy ágyban "összebújva".
Ma ismét egy hétfő volt, ami azt jelentette, hogy tanulni fogunk, aminek valamiért örültem, bár ha megkérdezték volna miért is, arra nem tudtam volna válaszolni.
-Jó reggelt, szép fiú! -hallottam meg az ismerős mély orgánumú hangot, amely apró pillangókat keltett bennem életre.
-J..jó reggelt! -próbálkoztam meg azzal, hogy dadogás nélkül beszéljek az idősebbhez, de mivel ez kilátástalan volt, így zavartan lehajtottam a kobakom, amire ő letéve táskáját, foglalt helyet mellettem.
-Azóta sem szoktam meg, hogy zavarban vagy előttem. Alattam nem voltál. -hajolt oda fülemhez és úgy suttogta szavait hallójáratomba.
-Hy..Hyung ezt nem az iskolában kellene.. -suttogtam halkan.
-Nem is csináltam semmit, de még csinálhatok. -vigyorgott rám.
Mondanám, hogy ezzel meglepett, de akkor hazudtam volna.
Tudtam, hogy vár még ma rám valami.
Lyukas óra előtt megszokottan a mosdóban kötöttem ki, hogy a dolgomat végezzem ám, nem egyedül. Jeno követett és tekintetével végig követte mozdulataimat . Amikor végeztem és a kezemet is megmostam már, ő egyszer csak fogta magát és bezárta a wc ajtót, majd annak nyomott. Íriszeim hirtelen kitágultak és ahogy ott álltunk egy halvány mosoly került arcomra. De ez a vigyor hamar odalett.
Jeno az ajkaimra tapadt s kényszerített arra, hogy viszonozzam mézédes ajkait csócsálását, amivel nem ellenkeztem. Egyre jobban belemélyedtünk és halk sóhajai zengték be a helyet. Nem tudtam miért, addig a pillanatig, amíg el nem váltunk egymástól és kezemet férfiasságán véltem felfedezni, melyet továbbra is cirógattam.
A fiúra pillantam arcán egy kaján vigyor ült, majd egy apró mozdulattal már térdeltem előtte. Kezem méretére már ráfogott, de ekkor tudatosult bennem, hogy mi is volt a kívánsága. Szó nélkül csatoltam ki övét, húztam le sliccét és alsó ajkamba harapva gomboltam ki, végül húztam le az anyagot így szabályosan arcon vágott hossza, de nem izgatott.
Ajkaim közé vettem makkját s nyelvemmel addig ízlelgettem, míg egyre mélyebbre nem mertem engedni torkomban és ezután fejem őrült tempóban mozgott. Mindeközben gondolataim kavarogtak fejemben, nem érdekelt, ha arcomon nyomot hagy az élvezet hatása. Csak mozgott s mozgott fejem, megállás nélkül hosszú ideig.
Az idő eltűnt mancsom pedig segítségünkre volt, így a hosszú, torkomat való túráztatást követően rásegítettem. Nem sokkal később számat megtöltötte ondója, nedves ajkaim szélén nyomot hagyva eresztettem el péniszét, majd nehézkesen felálltam.
- Ügyes fiú - állam alá nyúlt, s ajkaimra annyi ideig tapadt rá, míg saját testnedvét le nem tisztította rólam.
YOU ARE READING
A korrepetitorból lett szerető [JenSung]
Fanfiction"A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat" -JenSung-