A korrepetitorból lett szerető [JenSung]

1.rész

-1 hónap múlva-
A téli szünet után, már felkészülten mentem el otthonról, hisz ma már Jenoval is tanulnom kell. Az viszont fix, hogy én ide fel nem hozom. Majd a könyvtárban tanulunk.
Összeszedtem a táskám, el köszöntem az anyukámtól, majd elhagytam a házat.
Az iskola körülbelül 20 perc volt normális tempójú sétával, viszont mielőtt beértem volna, valaki megragadta a karomat.
-Jisung. -mondta mély hangon. Vártam arra, hogy megszólaljon és elmondja, amit  szeretne, hisz ha nem muszáj nem fogok hozzá szólni.
-Beszéljünk arról, hogy hol is szeretnél tanulni. -folytatta. Még hogy én szeretnék.. Persze.
-A könyvtár. Utolsó óra után! -válaszoltam, majd ki húzva a karomat kezéből bementem az épületbe, amit börtönnek is csúfolunk.
A nap oly lassan telt, mintha valaki az időt visszafelé húzta volna.
Nem akartam Lee Jenoval egy helyen lenni, nagyon nem, de muszáj volt. Elég nekem az órán nézni a fejét, nemhogy még tanítás után is.
A nap végén, először azon gondolkodtam hogy haza szököm és nem beszélek vele.. Úgysem érdekli, hogy megbukik e, vagy átmegy. Mivel a tanárnő lecseszne, ha nem segítenék neki, erőt vettem magamon és bementem a könyvtárba, majd egy asztalhoz le ülve vártam, hogy az elveszett bárány megérkezzen . Úgy voltam vele, hogy ha fél órán belül nem érkezik meg, akkor nem foglalkozom a tanárnő kérésével és hazamegyek. Lett volna jobb dolgom is, mint azzal foglalkozni, hogy egy önközpontú srácot próbáljak meg rávenni arra, hogy foglalkozzon többet a tanulással. A korrepetálás kezdete után 20 perccel érkezett meg. Levágta fekete hátizsákját az asztalra, majd helyet is foglalt a velem szemben lévő széken. .
-Igazából nagyon utálom a biológiát.  Tudom mivel és hogyan kell megdugnom valakit, szóval semmi szükségem nincs arra, hogy figyeljek az órán és megtanuljam azt,amit a tanár mond.-mondta unottan, mire alig láthatóan megforgattam a szemeimet.
Gondolhattam volna, hogy neki a szex az egyetlen dolog, amihez ért.
-Már megbocsáss, de nem érdekel a szexuális életed, csak azért vagyok itt, mert a tanárnő kérte. -fogtam meg a táskámat és kihúztam a cipzárját. -Szóval, ne is raboljuk egymás idejét, csak tanuljuk. -pakoltam ki a biológia felszerelést..
Meglephettem, hiszen meg sem szólalt az idő alatt, ameddig magyaráztam neki. Mintha elvette volna valaki a hangját. Ennek viszont örültem, hiszen nem kellett százszor újra kezdenem.
-Ha már meglesz a 2-es nem fogsz megbukni. Szívesen! -szedtem össze a cuccaim, majd mielőtt bármit mondhatod volna magára hagytam a könyv rengetegben.

Ez volt az a pillanat, amikor megváltozott minden, de egyikünk sem sejtette még.