~ Bukott angyal ~ [Hazbin Hotel Angel Dust fanfic.]

#1 -elmúló fájdalom-

Külső szemszög:

Az agresszív és kissé túlsúlyos apa ismét falhoz vágta fiát, még az ikertestvére Molly és idősebb báttya Arackniss (nem tudom az igazi nevét) tehetetlenül nézték Testvérüket. Nem avatkoztak közbe, Nem tudtak, ha ezt meg teszik tudták hogy Anthony őket védené és apjuk csak nagyobb tortúrával ajándékozná meg, pedig semmirő se tehetett.

- Azt se értem anyád miért adott életet egy ilyen Buzeráns nyomrultnak mint te!- köpte a szavakat, de a fiút nem ez bántotta a legjobban. Már mondhatni eléggé monotonná váltak ezek a szavak neki. Ami bántotta hogy egykori párját és egyben az ő édesanyát így vette a szájára. Ő egy földre szállt angyal volt. Volt, ameddig a isten újra magához nem hívta. Ez mindig egy fájó pont lesz az életében, ezt a fájdalmat enyhíteni bár lehet, eltűntetni nem. Bár lehetőleg már nem sokáig. Az meg hogy meleg volt...Nem ő tehetett erről.

Végig nézték a riadt tinédzserek -inkább fiatal felnőttek- ahogy apjuk undorral a szemében rá néz, de annyiban hagyja és el sétált, Molly testvérét felsegítette még Arackniss próbálta rendbe rakni a helységet.

- Jól vagy...?- tette fel a még mindig riatt lány a teljesen logikátlan kérdést. Tudta hogy nincsen jól, se testileg se lelkileg, de mindig mindent meg tett hogy Testvérét próbálja támogatni.

- Ne aggódj, minden rendben - mondta a sápadt arcú miközbe enyhén meg szorította a lány kezét, bíztatás képp, bár való igaz eléggé szédült, és nem csak az ütődéstől, huszas évei és magas termetéhez képest, szinte csak csont és bőr volt.

-Jobb lenne ha le pihennétek...húzós nap volt és későre is jár. Neked is jót fog tenni a pihenés Anthony. -Szólalt meg a legidősebb mikor helyére tette az utolsó bútort is.

- igazad van...jó éjt fiúk,  jobbulást Anthony,és köszönöm hogy itt voltál Arackniss, ilyenkor apa mindig hamarabb megnyugszik..- ölelte át Molly a két fiút, és ezzel a végszóval mentek el aludni...legalább is Molly és Arackniss

Anthony szemszöge:

Az utólsó éjjszaka. Bármennyire szeretem őket, ha menni kell menni kell...Apánk is hátha végre legalább velük jól fog bánni, ha a szégyen folt el tűnik, és így az örökség rám eső részét is ők kapják, így hamarabb itt hagyhatját ezt a koszfészket, nekem meg végre véget ér a fájdalom...mindenki jól jár!

Ezekkel a mondatokkal a fejemben zártam be a szobám ajtaját és ragadtam meg a PCP-vel töltött innekciós tűt, Angyal por...ami pokollá teszi az életed. Fel tűrtem az ingem ujját majd a tűt a vénámba szúrtam és teljesen magamba fecskendeztem. Ha ez nem nyír ki akkor semmi. Nem szerettem volna hezitálni se levelet írni, nem kell tudniuk hogy tervezett öngyilkosság volt.Éreztem ahogy  a testem érzéketlenül a földre omlik, de ez más volt...fájt. Éreztem ahogy a szervezetemnek ez túl sok.

Ez a hatás kellet. Minden homályos lett, a remegésem csökkent, a légzésem és a pulzusom lassúlt ahogy a -furcsán hangzó- vakító sötétség magába fogad. Jó érzés volt, végre abban a tudatban le hunyni a szemem hogy többé nem aggódok a holnap miatt. Mindent energiám felhasználva Utolsó erőmmel ezt suttogtatm:

-Hiányozni fogtok

majd végleg ki múlt a fény.

Legalább is azt hittem.

-Na ja, elég rövid és Cringe  kezdet de remélem tetszett, helyes írási hibákért bocsánat, ha van valami ötleted oszd meg velem Dm - be addig is szép estét Démonkáim-~