𝕿𝖗𝖊𝖆𝖘𝖚𝖗𝖊 [ATEEZ fanfiction]

𝟛.𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

Minden fiúnak bemutatkoztam és nagyon sokat beszélgettünk. Ők elhagyták a bemutatkozás részt, hiszen nagyon is jól tudtam kik ők, így felesleges volt. Nagyon sok új dolgot megtudtam róluk és magamról is sokat meséltem nekik. Mingivel még videojátékoztam is egy kicsit de utána már mennem kellett mert későre járt.
-Srácok! Sajnos nekem most mennem kell mert már elég késő van. Nektek is biztos van valami programotok holnapra úgyhogy nem is zavarok tovább.-álltam fel a kanapéról és magamhoz vettem a táskám.
-Holnap szabadnapunk van. Nincs kedved átjönni megint? Elüthetnénk az időt és folytathatnánk a beszélgetést.-invitált meg holnapra is magukhoz San.
-Ha mind ezt szeretnétek, akkor nagyon szívesen eljövök újra holnap is.-mosolyogtam örömömben. Elhinni nem tudtam még mindig, hogy összehaverkodtam az Ateezal.
-Na gyere! Hazaviszlek, késő van már ahhoz, hogy egyedül kószálj!- kapta a kezébe a kocsikulcsot Seonghwa és megindult a lift felé.
-Dehát eltudok menni taxival is.-értetlenkedtem.
-Nembaj! Nyugodtabban vagyunk mindannyian ha tudjuk, hogy épségben hazaérsz.- lépett be a liftbe Seonghwa. Beletörődve, hogy nemtudom lebeszélni az elszántságáról, a fiúktól elköszönve követtem, Seonghwa benyomta a gombot, majd elindultunk lefelé. A parkolóban egy kisbusz mellett álltunk meg.
-Ez a kisbuszunk, amivel mindenhova megyünk.-adta meg a magyarázatot a fiú. Én csak egyet bólintva beültem mellé az anyósülésre, mert ő már a volánnál ült. Az út viszonylag csendben telt, nem igazán beszélgettünk mert a fiú az útra fókuszált és mindketten elég fáradtak voltunk már.
-Nagyon köszi, hogy haza hoztál! Vigyázz az úton visszafelé!-intettem neki miután már kiszálltam az autóból. Amikor már nem láttam a kocsi köralakják, megfordultam és elindultam a házba. Nagyon csendben mászkáltam, hiszen a szüleim már aludtak és nem akartam őket felébreszteni. Gyorsan lemostam a sminkem és már huppantam is be az ágyba mert már hulla fáradt voltam.

Reggel kipihentem és felettébb boldogan keltem fel. Ez a hangulatom a szüleimnek is feltűnt amikor lementem reggelizni hozzájuk.
-Jó reggeeeeelt!- szökdécseltem oda hozzájuk a konyhába és mindkettőjük arcára nyomtam egy puszit.
-Jó reggelt! Merre voltál tegnap? Elég későn jöttél.-tette fel a kérdést anya, két falat pirítós között.
-El sem hiszitek ha elmesélem mi történt velem.-kezdtem el izgatottan ugrándozni.
-Na mesélj!-nevetett apa. Ezután elmeséltem mindent ami a tegnapi nap folyamán történt velem, reggeltől kezdve a hazaérkezésemig.
-Te aztán szerencsés vagy kislányom! Nemhogy találkozol a kedvenc bandáddal de már első nap, hogy itt lakuk találtál is magadnak 8 barátot.-mosolygott anya miközben a fülem mögé tűrte a szemembe lógó hajamat. Valóban igaza volt, tényleg szerencsésnek éreztem magam. Még megreggeliztem és beszélgettem velük, utána pedig elkezdtem készülődni mert San írt, hogy hamarosan itt lesznek értem. Letussoltam, feldobtam egy alapsminket és már készen is voltam. 5 perc múlva jött az újabb üzenet, miszerint a srácok megérkeztek. Elköszöntem a szüleimtől és a cipőmet felkapta léptem ki az ajtón. A kocsi valóban ott állt, és a sofőr ma Wooyoung lesz, aki vigyorogva integetett az ablakból. Kinyitottam a kocsi ajtaját és egy üdvözlés kíséretében behuppantam Yonho és Yeosang közé. Az utat végig beszélgettük a többiekkel és már akkor éreztem, hogy megintcsak egy izgalmas napnak nézünk elébe.
-Eunbi, mit szólnál ha elmennénk az állatkertbe?- fordult felém csillogó szemekkel a maknae.
-Imádom az állatokat, szóval én benne vagyok.-néztem körbe a többiek válaszát várva.
-Felőlem oké, én is szeretem az állatkertet.-egyezett bele Hongjoong is. A többieknek sem volt ellenvetése így összekaptuk magunkat és útnak indultunk az állatkert felé.