𝕿𝖗𝖊𝖆𝖘𝖚𝖗𝖊 [ATEEZ fanfiction]

𝟚.𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

Miután megcsináltam a képeket, vettem a közeli kisboltban egy kávét és az épület elé leülve elkezdtem iszogatni. Kémleltem a környéket, zenéthallgattam és telefonoztam. Egyszóval kicsit pihentem az egésznapos járkálás és nyüzsgés után. Éppen azon gondolkoztam, hogy mit csinálnék ha összefutnék az Ateez-al, amikor az épület ajtaján kilépett egy maszkos, baseball sapkás srác. Gondoltam csak az egyik alkalmazott aki a cégnél dolgozik, így nem is fordítottam nagy figyelmet rá. Úgy 15 perc múlva megláttam újra a fiút aki mostmár 2 szatyorral tért vissza, valószínűleg a boltban volt. Amikor ment fel a lépcsőn az egyik szatyor kicsúszott a kezéből és minden kiesett belőle.
-A francba már!- mordult fel a fiú. Rögtön felpattantam és odamentem segíteni neki. Mindent felszedtem és vissza tettem a táskába.
-Remélem semmi nem szenvedett kárt.- néztem mosolyogva a srácra. Nagyon furcsa érzésem támadt, mintha láttam volna már, nagyon ismerős volt.
-Nagyon köszönöm a segítséget.- vette le a sapkáját, hogy beletúrhasson a hajába. Élénk piros tincsei olyan selymesnek tűntek, hogy szívem szerint én is beletúrtam volna a hajába. Jézusom, mikre gondolok? Hisz azt sem tudom ki ez!
-És mit keresel erre felé?- nézett érdeklődően rám, még mindig a maszk mögül.
-Szerettem volna megnézni a KQ épületét, ezért ellátogattam ma ide.-néztem végig az említett épületen mosolyogva.
-Hogyhogy ennyire érdekel téged?-ráncolta a homlokát az ismeretlen csevegőtársam.
-Nagyon szeretem az Ateez-t és kiváncsi voltam milyen élőben a hely.-rántottam meg mosolyogva a vállam.
-Na várj! Te szereted az Ateez-t de képtelen vagy felismerni?-nevetett fejét fogva a srác.
-Öhh mivan? Nem értelek.-néztem rá kérdőn hiszen gőzöm sem volt mit akar ezzel mondani.
-Háth akkor...Szia! Song Mingi vagyok, az Ateez tagja amit remélem mostmár tudsz.-vette le a maszkot nevetve. Akkor ott brutálisan lesokkoltam. Hogy a francba nem ismertem fel Mingit?
-Jézusom...adj egy kis időt, most lesokkoltál.-ültem le a lépcsőre kínosan nevetve.
-A te hibád hogy nem ismertél fel már az elején.-ült le mellém és összeborzolta a hajam.
-Jah bocsi, hogy sapka meg maszk volt rajtad és nem olyan jó az arcfelismerésem de ha tudni akarod, ismerős voltál de nem ugrott be, hogy ki is vagy.-néztem rá tettetett dühvel.
-Mindegy is...na, és ki a biasod?-nézett rám kaján vigyorral.
-Nem mondom el mert elárulod neki.-hajtottam le a fejem zavaromban. Ekkor Mingi telefonja elkezdett jelezni, hogy hívása van így bocsánatot kérve arrébb ment és felvette. 2 perc múlva visszajött hozzám.
-Figyu! A srácok kérdezték, hogy hol vagyok ilyen sokáig de én mondtam nekik, hogy összeismerkedtem veled és ők is meg akarnak ismerni. Van kedved feljönni hozzánk?-tette fel a kérdést miközben felvette a szatyrokat a földről.
-Ok, normál esetben most köpni-nyelni nem tudnék, de valószínűleg még egy ilyen lehetőségem nem lesz és most muszáj válaszolnom és hülye lennék nem-et mondani.- pörögtem fel egy pillanat alatt.
-Szuper! Akkor indulás!- nyitotta ki az épület ajtaját, majd maga elé engedve beléptünk rajta. A hall hatalmas volt és nagyon szép. Egyenesen a lifthez sétáltunk és felmentünk a 3. emeletre. Mingi azt mondta, hogy ott van a pihenő szoba ami lényegében egy nagy-nagy nappalinak felel meg. A lift ajtaja kinyílt, ezzel egy időben az én gyomrom pedig összeszorult az izgalomtól. Nem tudtam elhinni, hogy éppen az egyik kedvenc idol bandámmal fogok pillanatokon belül találkozni. Kiléptünk a liftből és a lélegzetem is elakadt. Ott volt az összes tag akik különféle elfoglaltságokkal ütötték el épp az időt. Jongho és Yunho videojátékoztak a tv előtt, San és Seonghwa telefonoztak, Hongjoong aludt, Wooyoung és Yeosang pedig a táncgéppel játszott.
-Srácok! Megjöttünk!-kiáltott mellőlem Mingi. Amikor a fiúk meghallották a hangját, azonnal mindenki felénk kapta a fejét. Még Hongjoong is azon nyomban felébredt.
-Öhm...sziasztok!-intettem esetlenül.
-Ooooo sziaaa, Mingi már említett téged az előbb. Tökre örülök, hogy összeszedett nekünk egy új barátot!- jött oda hozzám Yonho nagy boldogan. Amit mondott egyszerűen a szívemig hatolt. Nem is ismernek de már a barátjukká fogadnak. Mindig is tudtam, hogy ennek a 8 srácnak hatalmas szíve van. És ezt már be is bizonyították.