Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 11. rész 〰️

Vidáman lépkedtem a délelőtti napsütésben a cukrászda felé, ahol ínycsiklandó süteményeket árulnak, miközben már alig vártam, hogy találkozzak Konráddal.

– Szia! – lépett hozzám és két puszit nyomott az arcomra.
– Szia! – mosolyogtam zavartan, miközben viszonoztam a gesztusát.
– Gyere, meghívlak egy sütire, utána pedig sétálhatnánk egyet a közeli parkban, mit szólsz?
– Jó ötlet – léptem be az ajtón, amin előre engedett.

Mindig is imádtam ezt a helyet. Kicsi, de annál barátságosabb.
A bejárattal szemben található a kínálat, amit mindig gondosan pakolnak ki és ahonnan szívesen veszel sütit. Az édességek mellett van a kassza, jobbra pedig egy folyosó vezet hátra, ahol székek és asztalok vannak. A falak mindenhol bézs színben pompáznak és a nagy üvegeknek fehér keretük van.

– Sziasztok! Mit adhatok? – mosolygott ránk a pult mögött álló szőke lány.
– Szia! – viszonozta mosolyát a mellettem álló srác – Lesz egy marcipán kocka és egy... Mit kérsz, Dóri? – pillantott rám, mire a lány is abbahagyta Konrád bámulását és engem kezdett fürkészni.
– Egy puncs desszertet.
– Rendben, tehát puncs desszert és marcipán kocka. Itt fogyasztjátok?
– Igen.

Konrád kifizette a sütiket, majd hátra mentünk az asztalokhoz és helyet foglaltunk az egyik ablak
melletti helyen.
Miután elfogyasztottuk, visszavittük a tányérunkat és elindultunk a parkba.
Rengeteget dumáltunk és fantasztikusan éreztem magam vele!

A parkban egy nagyobb fa alatti padra telepedtünk le és onnan néztük a futókat, kuyta sétáltatókat, valamint a játszótéren játszó gyerekeket.

Az egész délutános sétától és beszélgetéstől kifáradva léptem be ötkor a házunkba és azonnal mentem is volna a szobámba, ha anya nem állít meg azzal, hogy segítsek neki.
Így a szórakozás után következett egy kis meló, ami annyit jelent, hogy Lilivel játszottam, amíg ő elkészítette a vacsorát.

Lefekvéshez készüléskor Roland bejött a szobámba és természetesen mindent tudni akart, de nem voltam hajlandó mondani neki semmit sem.

– Ne csináld már, Dóri! A húgom vagy. Így nem tudlak majd megvédeni.
– Nem is kell. Tőle nem.
– Nagy a szerelem, mi?
– Ne fárassz már! Inkább menj a szobádba és beszélj meg egy időpontot a barátnőddel, hogy mikor jöjjön át!
– De azért védekezzetek majd – folytatta a hülyeséget rám se hederítve.
– Hülye! – csaptam meg a párnámmal, mire csikizni kezdett és elkezdtünk egy tesós verekedést.

– Zeng tőletek a ház, Lili nem tud aludni! – nyitott be hirtelen anya, mire csöndben maradtunk és Roli leszállt rólam.
– Bocsánat.
– Én is így gondoltam – pillantott ránk szigorúan – Lassan ti is feküdjetek le aludni!
– Oké.
– Ezt még befejezzük máskor – nézett rám a bátyám az ajtóból, ami azt jelentette, menni készül.
– Maradsz még?
– Ha szeretnéd.
– Két hete nem láttalak, még jó, hogy szeretném!

Roland visszasétált hozzám, elindított a laptopomon egy filmet és mellém ülve az ágyon elindította azt.
A film a felénél sem járhatott, mikor félálomban érzékeltem, hogy leteszi a gépet és visszaül mellém.

– Jó éjt, hugi! – nyomott egy puszit a homlokomra.
– Hiányoztál! – öleltem át és így is aludtunk el