A Múlt Lángjai

-Első Fejezet:3. Rész_Újrakezdés-

Teltek a napok, a hónapok, az évek. Minden remekül ment. Egy kellemes tavaszi délelőttnek néztünk elébe. Nemsokára lett volna Emilia szülinapja. Minden remekül ment...
~Délután 2 óra~
-Via! Ide tudnád adni a kék ceruzát? - kérdezte Jacob.
-Persze. - már nyújtottam is felé kék színes ceruzát.
-Te mit rajzolsz Sarah? - kérdezte Emilia.
-Ne nézz ide! Ez meglepi lesz. - vágta rá Sarah és kezeivel a rajzát próbálta takarni.
-Oh, Én láthatom? - kérdeztem gyermeki vidámsággal.
-Persze. - felelte Sarah.
-Ez nem érvényes! Én is akarom látni!-szólt közbe Emi.
-Nem szabad! Ez meglepi!-mondtam Emilia-nak és Sarah elé álltam.
-Ez nem fer!-fordult magába Emi.-Itt is hagylak titeket. - ezzel aztán sarkonfordult és kiviharzott a teremből.
-Utánna megyek. - mondtam Sarah-nak, aki bologatással jelezte együttértését. Felálltam a székről és Emilia után futottam. Kiértem a fő folyosóra ami a bejárati ajtóhoz vezetett. Egy pillanatra megtorpantam a folyóson. Valami nincs rendben..
Amikor bementem volna abba a szobába ahol a másik csoport volt a dadusok nagy részével hirtelen robbanás hallottam a hátam mögül. Mire megfordultam egy erős széllökést éreztem ami nekivágott az ajtónak. A levegő forró volt. Résnyire kinyitottam a szemem és a terem ahonnan kijöttem lángokban állt..
Nem hittem a szememnek... Sarah, Jacob, a többiek.. Nem ez nem lehet igaz. Ez csak egy rossz álom. Az ajtó hirtelen becsukódott ezzel elzárva a forró levegőt ami perszelte az arcomat. Balra fordítottam a fejem és a látvány bevésődőtt az emlékezetembe.
Az egész lépcsőházat  lángok borították be. A füst csípni kezdte a szemem és elkezdtem könnyezni.
-Ki kell jutnom. - ez az egy dolog járt a fejemben. Az ajtó felé kezdtem kúszni, miközben egyre több társamat hallottam jajveszékelve, segítségért kiálltani.
-Nem szabad. - Judy mindig ezt mondta mikor ilyen helyzetet játszottunk el.-Ha ilyen helyzetben kerülnénk gyerekek akkor először mindenképp magatokat mentsétek. Úgy menj segíteni a társaidon, hogy a saját életedet ne veszélyesztesd!- Judy szavait hallottam a fejembe vízhangzani.
-Menj tovább, menekülj meg! - ezek a szavak voltak most fontosak. Előrébb és előrébb haladtam, mikor a gerenda felettem recsegni kezdett. Nem volt időm. A gerenda gyorsan zuhant le, pont a jobb lábamra ami annyira pokolian fájt, hogy a fájdalomtól egyből elájultam..