Lángok. Ezek azok amik a legjobban kirajzolódnak a homályos elmékeim közül. A bejárati ajtó előtt a folyosón fekszem, félig ájultan a füsttől, de még tudatomnál voltam. Egy sikítás hallatszik a mellettem lévő szobából ahol még órákkal ezelőtt vidáman játszottunk a többiekkel. Egyre jobban kezd elhalványulni a körülöttem lévő világ..
-Nem, nem adhatod fel ilyen könnyen. - mondogattam magamnak miközben az ajtó felé próbáltam vonszolni magam. Nem érzem a lábaimat és bal fülemet. Senki nincs körülöttem aki segíteni tudna. Csak remélni tudom, hogy mindenki épségbe kijutott az égő épületből. Csiga tempóban kúsztam a kijárat felé ami most a túlélést jelentette nekem a lángok közt.
-Meg tudom csinálni. Mindjárt kint vagyok. - Az adrenalin szétáratt az ereimbe és úgy éreztem sikerülhet..
Ekkor a ház egyik tartógerendája reccsent meg a fejem felett. A villámnál is gyorsabban tekintettem magam felé. A gerendát lángok lepték el és egyre jobban le akart zuhanni. Pont rám. Minden izmomat megfeszítve haladtam előre, de már így is túl késő volt.
A gerenda nagy zajjal zuhant le meglévő helyéről.
Utána csak a sötétség és az éles fájdalom ami élénken él bennem, mint életem legroszabb emléke...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A Múlt Lángjai
Hayran Kurgu-Fullmetal alchemist- -Ez a történet egy fan story.- -Spoiler veszély-