🌞Földön ragadt imák: A Nap titka 1🌑 BEFEJEZETT

🌑6. Alan🌑

"Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon. Sajnos, kristálygömb nem létezik, hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor. Van, ki erre, van, ki arra esküszik; te egyik módszert se vesd be, csak hallgass a szívedre!"

Douglas Pagels

Abban a reményben utaztam két hétre Laurelbe, hogy a távolság segít eldönteni, mit érzek Ann iránt. Titkon féltem, hogy mindössze egy szeszély, vagy túl erős szexuális vágy az, amely a lányhoz köt, ám a napok múltával tovább nőtt bennem a sóvárgás. Annyira megrészegített Joanna, hogy a maradék józan eszemet is sutba vágtam, holott pontosan tudtam, az állásomat teszem kockára.

Visszatérésemet követően sikerült még jobban belebonyolódnom ebbe a lehetetlen helyzetbe. A közöttünk elcsattanó szenvedélyes csók ráébresztett, számomra ő többet jelent egyszerű fellángolásnál. Akkor a visszautasítása miatt mérhetetlen csalódottság kerített hatalmába. Éreztem, ha nyomban nem hagyom faképnél, csúnyán kiosztom. Rühelltem, ha játszottak velem, és ő pontosan azt tette, mivel később beismerte, hogy barátja volt. 

Irodámban ülve olvasgattam a nemrég átfaxolt válási papírokat. Szerencsére Jessica letett a házról, és megelégedett azzal az összeggel, amit a szüleim hajdani seattle-i lakásának eladásából kapott. Így is több, mint amennyi járt volna neki. Reméltem, ily módon végleg megszabadulok tőle. Dallamos kopogás szakította félbe a gondolataimat.

– Szabad – szóltam ki.

– Nem zavarok? – dugta be a fejét Barbara. – Anyunál jártam, gondoltam beköszönök.

– Gyere csak, nem zavarsz – mosolyogtam, és a fiókba csúsztattam a papírokat.

– A bálon nem volt alkalmunk elköszönni – kezdett bele.

– Ne haragudj – szabadkoztam.

– Megértelek, én is hasonlóan tettem volna – vigyorgott, amit nem tudtam mire vélni, és bamba képet vágtam.

– Tessék?

– Nagyon szép lány – jelentette ki – az, aki egész este stírölt téged.

– Vele szerettem volna a bálba menni. Ahogy láthatod, a körülmények nem megfelelőek az ilyesfajta dolgokra.

– Arra gondolsz, hogy ő egy diák? – vizsgálgatta a mentacsokrot az asztalon.

– Nem szeretnék erről beszélni – vettem ki a kezéből a növényt, és visszaraktam a helyére.

– Anyu minduntalan elfelejti, vagy inkább el akarja felejteni, hogy a saját nememhez vonzódom, és igyekszik normálisnak nevelni. Na, ezt nevezik nem megfelelő körülménynek.

Elképedve figyeltem beismerését. Nem lehetett egyszerű dolga az anyjával. Ismét elkezdte fogdosni a növényeket, mire bosszúsan rámeredtem. Ijedten eltolta magától a cserepeket, és érdeklődve körülnézett az irodában. Kisvártatva újfent a szeme sarkából méricskélt, és lassan a rozmaring felé nyúlt.

– Ez valami kényszeres dolog nálad? – fontam keresztbe a karom.

– Muszáj babrálnom valamivel – vallotta be szórakozottan.

Elővettem az asztal legalsó fiókjából egy stresszlabdát, és a kezébe nyomtam.

– Szóval mi a probléma? – tért vissza ismét Joannára.

– Az én diákom. Gondolom nem kell részletezzem, mi a következménye az ilyesfajta kapcsolatnak – hangsúlyoztam, amitől megértően hümmögött.

– Hiszen mindjárt végez, és nem lesz tovább a diákod. Nem tudom, mit görcsölsz ezen. Csak ennyi a baj?

– Épp válófélben vagyok – komorodtam el. – Láthatod, ez nem egyszerű dolog. Te amúgy mindig ennyire kotnyeles vagy? – dőltem hátra.

– Kedvellek – vonta meg a vállát. – Joannát is szívesen megismerném. 

– Én is – bólogattam –, de nagyon úgy érzem ez egyoldalú.

– Mellesleg tudja, hogy van feleséged? – kérdezte.

– Igen. Csak azt nem, hogy válunk.

– Miért nem közölted vele? – kíváncsiskodott rendíthetetlenül.

– Mert lényegében nincs közöttünk semminemű kapcsolat. Halkan megjegyzem, van fickója. Szóval ennyivel véget is ért ez a soha el nem kezdődött dal. Nem leszek a gonosz harmadik, aki befúrja magát egy kapcsolatba. 

– Láttam, ahogy a bálon rád nézett. Ideje lenne tisztáznod vele, hogy nemsokára szabad leszel. Én hiszek a csodákban. Viszont sajna mennem kell, vár a titkos randim – kacsintott cinkosan. – Jó leszek így? – felállt, és meglibbentette ruhájának alját. – Tina imádja ezt a göncöt.

– Igen, csinos vagy benne – feleltem, miközben végig néztem mustársárga öltözékén. Felkaptam a dossziét és a slusszkulcsot az asztalról, majd a kijárat felé vettük az irányt.

– Beszélj Joannával, és mondd el neki, mit érzel. Én nagyon szurkolok – azzal megölelt, és kilépett a kapun.

– Neked nem elég a feleséged? – hallottam a hátam mögött Joanna lesújtó hangját.

– Meglátogatta Tamarát... – kezdtem bele, ám elviharzott mellettem, és az üvegházhoz indult. Tanácstalanul álldogáltam, és hosszan néztem eltűnő sziluettjét. Minden mindegy alapon utána eredtem, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba. Reméltem, ha megtudja az igazságot, másképp fog rám tekinteni.

Pár diák feltartott az udvaron, azonban hamar leráztam őket. Átvágtam a pázsiton, és lassítottam lépteimen, amikor észrevettem az üvegház ablakait befedő jégvirágokat.

– Ez képtelenség – szólaltam meg hangosan –, hiszen még csak ősz van.

Megragadtam a kilincset, és meglepetten elkaptam róla a kezem. A tenyerem pillanatok alatt átfagyott, ezért hamar elvetettem azt az ötletet, hogy újra így próbálkozzak a bejutással. Elszántan kutattam bármi után, amivel ütést mérhettem a kilincsre. Pár méterrel odébb a járdaszegély mentén találtam egy térkövet, aminek a segítségével a következő pillanatban élesen nyikorogva kitárult az ajtó.

Érezhetően metsző volt odabenn a levegő, melytől látványosan kirázott a hideg. Elszörnyülködve meredtem a megdermedt, deres növényekre, ám ami beljebb fogadott, az valamennyi rémálmomat felül múlta.