"Olyan gyerek voltam, aki a kézzel foghatóban hitt, nem pedig a simsalabummban. Végül megkaptam a kézzel foghatót, hogy belássam, mégsem olyan az élet, amilyennek elképzeltem."
„Az emberek nem távoznak örökre. A viszontlátás reményében járják útjukat. De ez a búcsú csupán átmeneti."
Miyao Tomiko
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az Alannel külön töltött idő maga volt a pokol. Nélküle, akárcsak egy élőhalott jártam-keltem a lakásban, alig vártam, hogy ismét a karjába vethessem magam. Noha Nora rettenetesen hiányzott, nem hibáztathattam a halála miatt azt az embert, akit a világon mindennél jobban szerettem.
Legbelül ácsingóztam a nyugalomra, olyan életre, amelyben reggel csókkal ébresztem a szerelmemet, és nem pedig attól rettegek, melyik pillanatban lép elő valahonnan egy Nickhez hasonló démon.
Igyekeztem minden alkalommal észhez térni, amikor elmerengtem a normális életen, ugyanis annak a lehetősége teljességgel ellentmondott az Alannel való kapcsolatomnak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Samantháék izgatottan stírölték az izmos baseball játékosokat, csakhogy engem nem hoztak lázba ezek a férfiak, így hamar meguntam a csajos traccspartit, és elvonultam tőlük. Unottan vártam a meccs végét, hogy indulhassak Alanhez.
Meleg kéz nehezedett a vállamra, érintésétől összerezzentem, és a táskámhoz kaptam, hogy még időben előránthassam az athamet.
– Én vagyok, nyugi.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam az ismerős férfihang hallatán.
– Mindjárt vége. Azt hittem, otthon maradsz – pillantottam gyorsan körbe, attól tartva, hogy valaki figyel minket, azonban a kutyát se érdekeltük.
– Megtaláltam édesapádat – vágta zsebre kezét Al.
– Tényleg? – döbbentem le. – Hol van?
– Itt – nézett körül.
Kíváncsian pásztáztam a tömeget egy ötvenes évei elején járó férfit keresve, aki valamelyest hasonlított az emlékeim közt felderengő apafigurára.
– Lehetetlen rálelni, hacsak nem kérdezek meg mindenkit – mondtam csüggedten, miután megbizonyosodtam: több az ötvenes férfi, mint a fiatalabb korosztály.
