Szenvedély

Tó

Harry szemszöge

A Potter fiú kissé fáradtan terült el az ágyán, miután vége lett minden órájának. Furcsa érzés kavargott benne, olyan volt, mintha tudta volna, hogy valami történni fog. Ezt egyszerűen nem tudta hová tenni, hiszen teljesen átlagos napja volt... A dupla bájitaltan sikeresen lefárasztotta, ezért gondolkodni sem tudott rendesen. Hah, azok az órák odalent a pincében... Pont a mardekárosokkal vannak összezárva, így muszáj látnia Malfoy-t! A fiút, aki a mai napon is ugyanolyan ridegen viselkedett mindenkivel, ahogyan minden egyes alkalommal ha emberek között van. Harry mostanában sokat gondolkodott rajta, hogy ez miért lehet, mi miatt viselkedik úgy.  Nem lennének érzései? Vagy csak nem tudja hogyan mutathatná ki azokat? Erre nevelhették, hogy soha ne lássa rajta senki hogy mi járhat az eszében? Ne tudják, hogy mi a gyenge pontja? Ha van olyan egyátalán...
Harry megint azon kapta magát, hogy rajta gondolkodik. Megrázta a fejét, aztán kivett néhány könyvet a táskájából, hiszen tanulnia is kéne valamikor. Ron közben arról panaszkodott neki, hogy inkább enne, mint magolná a bájitaltant, de ő nem rá figyelt. A könyvek közül ugyanis kicsúszott egy tépett szélű cetli, ami számára idegen volt. Kihajtogatta a lapot, s elolvasta, hogy mi van rajta.

–Ch, persze, hogy ő az. – motyogta az orra alatt a fiú, s a szemeit forgatta. Kicsit sem lepte meg, hogy Draco monogramját látja aláírásként, de nem számított arra, hogy a fiú találkozni akar vele. Miért akarja látni? Nem elég neki az a tömérdek bájitaltan óra? Talán az a bizonyos csók lehet ennek az egésznek az oka... Dehogyis lenne! Malfoy-t bizonyára nem érdekli ami történt, más lehet a háttérben.

–Harry, nekem szóltál? – hajolt Ron úgy, hogy a szobatársára nézhessen, aki egyszerűen csak megrázta a fejét. A vöröshajú felkelt, majd megindult az ajtó felé, de mielőtt kiment, visszanézett. –Lemegyek enni, akarsz jönni te is?

Hogy ez a fiú mindig a hasára gondol!  De Harry nem is akarhatna jobb barátot, hiszen mindig itt van neki. Bár a mostani problémáját nem oszthatja meg vele, legalábbis teljese egészében biztosan nem. Mit gondolna róla, ha tudná, hogy titokban találkozni fog Draco-val?

–Sok házit hagytam mára, most nem tudok. – húzta el a száját Harry, Ron bólintott, majd elhagyta a helyiséget. –Malfoy biztosan készül valamire... – mormogta kissé feszülten a Potter-fiú, miközben kinyitotta a könyvét, s igyekezett az abban leírt szavakra koncentrálni, de mind hiába. Csak a "szőke herceg"-et látta maga előtt. Azokat a telfölszőke tincseit, mik szinte mindig a szürkés szemei elé lógnak. Harry miért nem tudja kiverni a fejéből azt a csókot? Miért bizseregnek ajkai, amikor arra gondol? Már rég el kellett volna felejtenie azt a roppant kínos és furcsa pillanatot, de miért nem ment ez neki?

Nem készült az a házi, pedig nagyon igyekezett Harry. Mire Ron visszaért, már a fele megvolt, de nagyon nehezen haladt vele. Egyre közeledett az időpont, amikor Draco találkozni akart vele, kezdett izgulni. Először úgy gondolta, hogy felesleges elmennie a tóhoz, hiszen csak bajt keverne megint. Gondolkodott, felmérte a lehetőségeket, de semmire nem jutott, egyedül azt tudta, hogy a fiú készül valamire, ami nem éppen veszélytelen.  A szíve viszont azt súgta, hogy igenis vonszolja le magát oda, tudnia kell, hogy Malfoy mit akar. Végül nem a józan esze, hanem a kíváncsisága nyert. Éjfél előtt öt perccel indult el a szobájukból, ahol a másik három fiú már békésen szundított. Sietve szedte a lábait, a Tekergők Térképét figyelte a láthatatlanná tévő köpenye alól, ahogyan szokta az éjszakai kilógásai alkalmával. Ezen két tárgy segítségével egészen hamar kijutott az épületből, de így is késésben volt, méghozzá legalább tíz percesben. Amikor már elég messze került a Roxfort kapujától, levette a köpenyt, majd a térképpel együtt talárja zsebébe csúsztatta azt.  Nem akart láthatatlanul Malfoy mellé lopakodni, vagy ráijeszteni, mert azzal gyávának tűnne, ha nem mutatná magát. Kissé izgult ahogyan egyre közelebb ért a tóhoz, ami mentén már látszódótt a szöszi sziluettje. Innen már nincs visszaút. Oda kell állnia elé, a szemébe kell néznie, beszélnie kell vele...