A túllépni Dazaion hadművelet

3

– Nem tudod, Chuuya-san mikor jön vissza? – Estére kifogytál a témákból. A kérdést csak mellékesen tetted fel, amíg vártad, hogy a nővéred végezzen a fürdőszobában.

– Éjfél előtt – mondta Akutagawa. A kanapén ült és úgy tett, mintha olvasna, de régóta ugyanazon az oldalon volt nyitva a könyve. – Te is akarsz tőle valamit?

– Csak kíváncsi voltam – ráztad a fejed –, de a nővérem már biztos várja.

– Én is. Beszélni szeretnék vele. – Akutagawa felsóhajtott. Nem színlelt tovább, összecsukta a könyvet, és Rashomonnal felkapva visszatette a könyvespolcra.

Tátott szájjal figyelted, amitől felfelé húzódott az ajka.

Lefekvéskor láttad Akutagawát legközelebb. Miután Chuuya hazaért, Akutagawa szinte rögtön elrabolta, és egy darabig beszélgetett vele az erkélyen. A hátukat nézted a nappaliból, észre sem véve a nővéred, aki mögötted támaszkodott a kanapén.

– Az agyamra mennek ilyenkor. – Fogalmad sem volt, hogy érzi magát. Semmi sem jött át hangjából. – Még tíz percet adok nekik – tette hozzá, majd szelídebben: – Jó éjt, húgi.

– Neked is. – Lehunytad a szemed. Érezted, hogy röviden megsimogat, mielőtt csukódott mögötte a hálószobaajtó.

Már lefeküdtél, mire Akutagawa visszament hozzád. Próbáltál aludni, de hiába oltottad el a lámpát, sokáig feküdtél nyugtalanul. Mire újra kinyitottad a szemed, könnyen megszoktad a homályt. Fény szökött be a függöny résein a nappaliba, nagyjából ki tudtad venni Akutagawát a kanapé másik felén. A hátán feküdt, sérült oldalát kímélve. Nyakig húzta a takarót, de láttad, hogy reszket. Sápadt arcát kerested a párnán, de ahol lennie kellett volna, csak sötétség honolt.

– Ryuu..? – Tudtad, hogy melletted van, de megzavart, hogy az arcát nem látod. A feketeség megmozdult, fény csillant fel a nyitott szemében.

– Mi az?

– Mi van az arcoddal? – Utolsó pillanatban változott meg a mi történt veled?, mert túl megfoghatatlan lett volna.

– Rashomon – mondta rövid hallgatás után. Azt hitted, megmagyarázza, de Akutagawa csendben maradt.

– Jó, de miért? – Kezdtél felélénkülni. Felé fordultál, kinyújtottad a kezed a kettőtök közti keskeny senki földjén.

– Fáztam. – Akutagawa már nem nézett rád. Úgy tűnt, rosszul érzi magát a vallomás miatt, mégsem hagytad békén.

– Látom, hogy reszketsz – mondtad, már egészen éberen. Felkönyököltél, egy kicsit közelebb csúszva Akutagawához.

– Vékony a takaróm – mondta, végre eltávolítva Rashomont az arca elől. Rövidujjút viselt aznap este, de a bőrét sehol sem láttad. Rashomon az egész testét elborította a ruhái felett.

Gondolkoztál, mit tegyél. A nővéredék már korábban lefeküdtek, nem mehettél be hozzájuk, hogy másik takarót keress Akutagawának.

Egy kicsit te is fáztál, de segített, ha labdává gömbölyödtél és elhúzódtál az ablaktól. Akutagawa viszont közelebb volt hozzá, és mióta a láza elmúlt, a hideg gyötörte.

– Betakarlak az enyémmel is, ha közelebb jössz. – Visszafordultál, arrébb húztad a párnád, hogy Akutagawa is elférjen. Ő tétovázott. Az ajkadba haraptál, nehogy valami keresetlen kifejezés csússzon ki a szádon. – Ryuu, kérlek. Én is fázom. – Úgy gondoltad, könnyebb rávenned, ha magadat is bevonod, mégsem számítottál a sajnálatára. Bármi játszódott le Akutagawában, végül közelebb csúszott hozzád.