A túllépni Dazaion hadművelet

6

Felvetted a nővéred ruháját a szerdai randevúra. Térd fölé érő, szűk, fekete darab volt, keskenyedő pártjai közt gyémánt alakú nyakkivágással. Szerencsésen emelte ki az alakod, bár amíg készülődtél, feszengtél benne. Megigazítottad a sminked, kibontottad a hajad, és egy nem túl magas sarkú, kényelmes cipőt választottál, hogy hétköznapibbá tedd a kinézeted.

Hosszas töprengés után egy kiállítást, majd egy uzsonnát javasoltál. Mindkettő nyugodt, csendes program volt, megkönnyebbültél, hogy Akutagawa ellenvetés nélkül elfogadta. Előző este végzett a ki tudja, milyen feladatával. Nem kérdezted róla, mert sejtetted, hogy titokban kell tartania, de kímélni akartad. Fogalmad sem volt, milyen állapotban lesz, így nem terhelted a tömeggel, de egész napra a lakásba sem akartál vele zárkózni.

Akutagawa a kollégium előtt várt. Zsebre tett kézzel ácsorgott a kertfal mellett, már messziről láttad a fekete kabátját, mikor kiléptél az épületből. Felvillanyozódtál, öröm ragyogta be az arcod. Szaporán indultál felé, megfeledkezve magadról, és kicsin múlt, hogy ne ugorj azonnal a nyakába. Akutagawa előtt fékeztél le, a kezed összekulcsoltad a hátad mögött. Magassarkúban nagyjából egymagas voltál vele, mégis leszegett fejjel, alulról pillantottál rá.

– Nagyon jól nézel ki. – Akutagawa nehezen leplezte a zavarát. Ritkán láttad így, az őszinte reakciója lenyűgöző volt. Elpirult, de nem tudta megállni, hogy ne nézzen rád, öntudatlanul végignyalva a száján. Legszívesebben te is ezt tetted volna, ám a kollégium környékén sokan voltak körülöttetek. Csók helyett könnyű puszit adtál neki, szavak nélkül is megköszönve a bókot.

– Te is, Ryuu. – Két kezedbe fogtad az arcát még azután is, hogy elváltatok egymástól. Sérüléseket, fájdalmat kerestél rajta, de Akutagawa épnek, legfeljebb fáradtnak látszott. A szeme ide-oda rebbent, nehezen kezelte a bókot. Végül összeszedte magát, megfogta a kezed, és elindultatok, hogy az egyetemi nyüzsgés minél távolabb legyen tőletek.

Túl izgatott voltál ebédelni, mielőtt elindultál, így Aku javaslatára, hogy inkább a kiállítás előtt egyetek valahol, lelkesen mondtál igent. Már a tányér felett láttad be, hogy igaza van: a művészeti múzeum, ahová készültetek, messze volt, a tengerparton. Közel öt kilométeres sétát nem akartál megkockáztatni abban az öltözékben, de Akutagawa nem is engedte volna.

Ebéd után taxival mentetek a múzeumhoz. Hétköznap délután nem volt túl sok ember a környéken. Akutagawa kisegített az autóból, váratlan figyelmességével hevesebb dobogásra késztetve a szíved. Nem tudtad, hogy az apró gesztusokat Chuuya tanácsai alapján vagy magától tette-e, de amikor kihúzta neked a széket az étteremben, vagy megfogta a kezed, mielőtt kiszálltál, a mennyben érzeted magad.

Ragyogó mosollyal kulcsoltad össze az ujjaitokat a múzeum felé sétálva. Egy fiatal festőnő kiállítására mentetek. Nem voltál biztos benne, Akutagawát mennyire érdekli, de látszott, hogy a kedvedben akar járni. Akármit kérhettél volna tőle, a józan ész keretein belül biztosan teljesítette volna.

Ritkán jártál ilyen helyeken, így a tárlat elvarázsolt. Lassan, áhítatos csendben sétáltatok a festmények közt. Mindketten a képeket néztétek egymás helyett, de Akutagawa egyszer megsimogatta a kezed, nagy adag szeretettel öntve el a lelked. Igazán jó volt így. A teremben, ahol voltatok, kevesen jártak. Elmerülhettetek az élményben és egymásban is. Akkor nem volt kellemetlen a hallgatás. Valamilyen mély egyetértésbe kerültetek Akutagawával.

Később eleresztetted a kezét, hogy egy kép melletti hosszabb leírást elolvass. Akutagawa aggodalmas pillantást vetett rád, de jelezted, hogy menjen csak tovább, hamarosan te is mész utána. Rád hagyta, de csak addig távolodott, ahonnan még látattátok egymást. Ez megint csak melengette a szíved. Akutagawa nem mondta ki, de a tetteiből nyilvánvaló volt, hogy vigyázni akar rád.