Being famous

12. Fejezet

Hiddleston arca kicsit elsápadt, Brendon pedig feszülten felállt. Innen már tudtam kik azok, és nem igazán örültem neki...

Nagy levegőt véve szembe fordultam a két hegyomlással. Kb úgy néznek ki, mint az amerikai filmekben szereplő motorosok. Ezért is retteg tőlük mindenki.
- Srácok!- mondtam boldogan, majd kitártam a kezeim.
- Szevasz mogyoró!- vontak medveölelésbe, aminek köszönhetően pár helyen kiroppant a gerincem. Na jó az egész gerincem egyszerre roppant meg, ami még nekem is ijesztően hangzott.
- Srácok! Nem kapok levegőt!- mondtam elhaló hangon, mire elengedtek. Én nagy levegőket véve álltam előttük. Brendon méregetve jött oda majd ő is megölelte férfiasan a két hegyomlást.
- Mi a helyzet veled? Egész idényben nem láttunk.- szóltak végül hozzám. A fejemmel a színészek felé intettem, mire ők mindent sejtő mosollyal néztek rám. Elindultunk a színészek felé.- Srácok! Bemutatom nektek Matthew-t és Josef-et.- mondtam mikor odaértünk. Máté és Józsi mindenkinek megadta a medve ölelést, néhányan bele is nyekkentek, de nem zavarta őket annyira. Liam kapta a legerősebbet, míg Hiddleston a leggyengébbet a nőkkel együtt. Hiába ezek a srácok ismernek. Tudják egy pillantásból kivel hogyan állok.
Kb. fél órát voltunk ott és beszélgettünk a srácokkal. Majd kimentünk az épületből. Tom Hiddleston mikor meglátta Máté motorját látszott rajta, hogy fel akar rá ülni.
- Valaki fel akar rá ülni?- én azonnal fordítottam, mire Tom puskagolyót megszégyenítő sebességgel tette fel a kezét.- Akkor rajta!- én fordítottam, Tom pedig felült a szépségre. Felvette a napszemüvegét én pedig csináltam gyorsan egy lesi fotót. (Megvan az új háttérképem. 😂)- Beindítod?- kicsi késéssel ugyan de fordítottam. Tom bólintott Máté pedig beletette a motor a kulcsot és beindították.
- Imádom a hangját a kicsikének.- szólaltam meg Tommal egyszerre és ugyan azt mondtuk.
- Mit mondtatok?
- Csak azt, amit én mindíg.
Erre csak nevetett.
- Még mindíg nem eladó.
- Tudom és pont ez a baj.- nevettem el magam.
- Köszönöm uram. Nagy élmény volt!-jött oda Tom, majd odaadta Máténak a kulcsot. Én fordítottam, majd Máté és Tom kezet fogtak. Mátéék elmentek. Mi pedig megvártuk azokat, akik elmentek mosdóba.
Tom közben odajött hozzám.
- Átküldöd a képet?
- Milyen képet?
- Amit sunyiban akartál csinálni.- mosolyodott el.
- Jaa. Persze.- ezzel elővettem a telefonom, és babrálni kezdtem vele, hogy leplezzem a zavarom.
- Hol is vagyunk most pontosan?- váltott témát.
- Zircen. Vagyis közel hozzá.
- Zirc.- próbálta meg kimondani és majdnem jól is sikerült neki.
- És hogyan küldjem át?
- Megadom a számom.- ezzel elvette a telefonom és beírta a számot a telefonomba. Miután visszaszolgáltatta a telefonom átküldtem neki AirDrop-on (vagy ha úgy tetszik Bluetooth-on keresztül).
- Egész jó lett. Elmehetnél fotósnak is.
- Köszi de inkább maradok a rajznál és a kutyáknál. A fotózás Brendon szakterülete.
- Aha. És... ha nem gond kérhetnék egy autogramot?- kérdezte az általa ki olvasott könyvemet felém nyújtva.
- Ennek nem fordítva kéne lennie?- kérdeztem nevetve, miközben átvettem a könyvet és a tollat.
- Meglehet.- mondta mosolyogva.
- Kész is.- adtam vissza a tárgyakat.
- Köszi szépen. És...- itt mintha meggondolta volna magát a kérdést illetően- Mi a következő megálló?
- Csákvár. Ott van egy fagyizó. Szinte minden évben ott van az év fagylaltja országos szinten. Imádni fogjátok az ottani fagyikat. Nagyon finomak. Sokkal jobbak, mint az amerikai vackok.
- Kíváncsian várom.
- Rebeka! Mindenki megvan indulhatunk!- kiabálta Dean a busztól.
- Rendben. Akkor irány Csákvár. Ott találkozunk.
- Úgy van. Szia!
Ezzel a lendülettel felszálltam a motoromra és beindítottam. Megvártam, amíg a buszra felszáll mindenki és indulásra készen állnak. Majd elindultunk Csákvárra.
Ott meghívtam mindenkit egy kör fagyira. Majdnem a gatyám is ráment, mivel mindenki hármat kért. Nos a 30 ember szorozva 3-mal és ez szorozva kétszázhatvannal. (Mert ott ennyi egy gombóc fagyi.) Az annyi, mint 23400 Ft.
- Többet se csinálok ilyet.- ültem le Brendon mellé.
- Te vállaltad.- mondta röhögve.
- Igazad van. De ha legközelebb eszembe jutna ilyesmi azonnal vágj szájon!
Miután mindenki megkóstolt minden fagyit (ami már hál' égnek nem az én pénztárcámról ment) elindultunk Tatára.
Mikor odaértünk a házunk elé a színészek leszálltak a buszról. A kerítés túloldalán pedig megszólalt a 7 rottweiler. Felhívtam anyát, hogy zárja el a kutyákat, ami negyed óra alatt meg is volt. Mikor kinyitotta Brendon a kaput az öreg szerelmem nézett vissza ránk. Boldogságában egy helyben topogott és úgy csóválta a farkát, hogy az egész teste belemozgott.
- Hát itt az én öreg szerelmem!- térdeltem le hozzá, miután Brendon átvette a motort. Megpusziltam a drágám fejét majd beljebb tessékeltem óvatosan. - Kövessétek Brendont, én kiszedem a csomagjaimat. Utána csatlakozok.
- Én segítek neked ha gondolod. - szólalt meg Liam.
- Nem kell kössz. Inkább a halál.- ezzel nekik hátat fordítva odamentem az út túloldalán álló buszhoz és kivettem a csomagokat. Az a szerencse, hogy a város szélén lakunk és a házunkkal szemben a mező van.
Amikor megláttam Aragont a buszon hagyva gyorsan befutottam a buszsofőrhöz, hogy a kutya a buszon maradt. Ő kijött és kiengedte a kutyámat, aki egy nagy kört futott a mezőn, majd befutott az udvarunkra.
Mikor végre normálisan hazaértem üdvözöltem a családtagjaim. Lia, Ági a sógornőm, a nőcsábász öccse Zsolti, anya, és Ági szülei. Hát igen. El kellett anyának a segítség. Amúgy apa már nem él velünk. Az elmúlt egy évben kiderült, hogy megcsalta anyát és van egy másik családja. Persze a csinos plázababát választotta anya helyett, meg a 11 és 9 éves féltesóinkat. A válás óta nem is beszéltünk egymással.
Visszatérve a jelenbe. Az udvaron öt nagy asztal volt. Mindegyik roskadásig tele kajákkal.
- Aragon!- ordított egyszerre az egész család az említett kutyára, aki igyekezett ellopni egy rántotthús szeletet. - Helyedre marha gyorsan!- folytattuk szintén egyszerre, mire a kutya beiszkolt a kenneljébe.
- Ahogy elnézem nálatok nagy a családi összhang.- nevette el magát Downey.
- Igen. És ugyan úgy pofonokat osztunk ha meg ijesztenek minket.- néztem szúrós pillantásokkal Liamre. - Na de szerintem együnk, mert már biztosan mindenki éhes.- csaptam össze a tenyerem, ezzel pedig helyet foglaltunk az asztaloknál. A buszsofőrnek is adtunk helyet nem vagyunk szemetek, hogy őt kihagyjuk, elvégre ő cipelte ide a színészek valagát.
- Rebeka! Rebeka!- jött oda hozzám drága unokahúgom.
- Mondjad kincsem.
- Szeretnék énekelni majd a bácsiknak meg a néniknek.
- Rendben de csak miután te is ettél rendben? Lehozom a gitárom és énekelhetsz nekik egyet.
- Köszi!- ölelte át kis kezeivel a nyakam, majd visszament a helyére enni.
- Mit akart?- kérdezte Downey.
- Meglepetés. Tőle nektek. Nem árulhatok el többet. A szavamat adtam.- örülök, hogy nem tudnak magyarul. Downey csak bólintott, majd folytatta az evést.
- Rebeka ez micsoda?- Hiddleston felé fordultam, majd mikor láttam, hogy mire mutat válaszoltam.
- Sörös csülök. Anyukám egyedi receptje. Mindenki imádja, szóval addig egyél belőle amíg van.
Tom szedett egy darabot, majd én vissza fordultam beszélgetőpartnereimhez.
- Will ezt ki kell próbálnotok! Elképesztően finom.- hallottam meg fél füllel Tom hangját. Erre pedig egyre többen mentek oda megkóstolni az ételt. Egy idő után pedig megint szólítottak.
- Szólnál anyukádnak?
- Persze. ANYA!- kiabáltam túl a tömeget, a keresett személy, pedig oda is jött hozzám.- A srácok szeretnének mondani valamit. - ezzel jeleztem nekik, hogy ő a keresett személy, majd mindenki szószólójaként megszólalt Downey.
- Asszonyom nagyon ritkán keresek szavakat bármilyen ételhez. Sőt ilyen velem még elő se fordult, de most önnek sikerült elérnie ezt. Ez a sörös csülök egyszerűen mennyei. - itt pedig egy puszit küldött anyukám felé- És ha lehet elkérnénk a receptjét.- én gyorsan lefordítottam, amit Downey mondott, majd azt is, amit anya.
- Amúgy srácok minden asztalon van egy.- mintha az éhezők viadala ment volna le úgy löktél egymást félre a színészek. A családunk pedig szakadt rajtuk a nevetéstől.
Miután vége lett az ebédnek felmentem a szobámba a hangszórómért, a gitáromért és a mikrofonért Lia énekléséhez.
- Na töpörtyű mit akarsz énekelni?- kérdeztem unokahúgom.
- Utca, utca.
- Rendben.- gyorsan elő kerestem a kottát a zenéhez, majd bekapcsoltam a hangosító eszközt.- Hangpróba egy- kettő... tisztán hall mindenki?- erre az udvarunkra csend telepedett.- Szóval az unokahúgom készült nektek egy meglepetéssel. Az egyik magyar népdalt fogja elénekelni nektek. Fogadjátok sok szeretettel Lia Villányit.- ezzel átadtam a mikrofont unokahúgomnak, majd elkezdtem az intro-t játszani gitáron (ha meg akarjátok hallgatni akkor: Holdvilola Bánat utca néven megtaláljátok).
- Utca, utca Bánat utca bánat kővel van kirakva. Azt is tudom hogy ki rakta, hogy én járjak sírva rajta. Nem járok én sírva rajta, nem járok én sírva rajta. Járjon, aki rakosgatta, járjon aki rakosgatta...- gyönyörűen végigénekelte a dalt, a végén pedig az összes színész felállva tapsolta meg, Downey és Chris még fütyültek is. Mire ő hatalmas vigyorral az arcán meghajolt.
- Thank you so much, darlin!- jött oda Downey, majd megölelte és arcon puszilta Liát.
- Tudsz valami másik dalt is játszani Rebeka? Hallanánk a te hangod is szívesen.- kiabálta be Liam (ki más), mire a többiek megtapsolták. Hogy száradna le a keze.
Egy hamis mosollyal átállítottam a hangfalat, majd mikor Brendon lehozta a mikrofonállványt és bele helyezte a mikrofont elgondolkodtam mi lehet az, amit játszhatnék úgy, hogy ne legyek túl hamis és egy 4 éves is meghallgathassa. Majd eszembe jutott.
- Oké. Akkor ez is egy magyar zene lesz. A Hooligans- től a Mindörökké című dal.
Kicsit hátrébb álltam a mikrofontól, majd elkezdtem játszani az intro-t.
- Idegen a táj, a régi levegő, a múlt eleve fáj. És rohan az idő! Veled olyan könnyen elhinném, hogy lehet az enyém! Sok ezernyi pillanat lesz úgy, mint annak idején! Mond, hogy nem kell mindig várni, és újat kipróbálni. Nézz szemembe, s érezd azt, mint én! Lepörög a film, zakatol a gép. Legyen ugyan úgy, mint szeretném! Legyen ez a tűz, ami bennünk mindörökké ég!...- mire a dal végére értem teljesen kifulladtam. Pörgős szám és közben valamennyire ugráltam is, mivel magával vitt a gitározós énem (vagyis mindben úgy néztem ki, mint aki hard- rockot játszik). Fáradtan ültem rá a hangfalra. Én is kaptam elismerő tapsot, de annyira nem érdekelt. Voltam egy- kettő fellépésen az ex- angoltanárom bandájával, mikor a gitárosuk beteg volt. Majd eszembe jutott valami és felálltam a helyemről. - Oké emberek! Akkor most jöjjön egy kis játék. Énekelni kell annak, akit az előtte levő felszólít. Viszakozás nincs. A kiválasztottam pedig...