Being famous

25. Fejezet

Rebeka szemszöge

Mostmár tudjátok, hogy miért nem akarok találkozni a régi barátaimmal. Az agyam vissza ugrik abba az időbe, mikor Alex még itt volt velünk. Ezért kerülöm őket. Lassan befejezem én is az evést. A srácok már háromnegyed órája végeztek. Bence meg is jegyezte, hogy túl sokat zabálok. Véletlen angolul, mire Tommal egyszerre vágtuk nyakon.
- Ha nem vetted volna észre ez még csak a harmadik szelet neki, amíg te a nyolcadikat fogyasztod.- komolyan néha Tom már úgy viselkedik, mintha a bátyám lenne.
Bence olyan dél környékén ment el. A rokonok pedig kora reggel elmentek, mint kiderült. Brendon dolgozott és anya is visszament a munkába, mivel "meg bírkózok egyedül" az alommal. Nos amennyi kiskutya annyi felé rohantam. Senki sem volt itthon csak én. Tom elment a forgatásra, mivel kiderült, hogy egy részt rosszul vettek fel.
Úgy döntöttem bemutatom a kölyköket a falkának.
Egyesével engedtem be a nagyokat a lakásba. Fergus Big Fat Junior (ez lett a törzskönyves neve legnagyobb picinek) jól kijött a nagybátyával Big Fattel. Már látom, ahogy a két mamlasz egyszerre terül szét rajtam. Élvezet lesz.
Mivel nekem ma a tanárok továbbképzése miatt nem volt tanítás, ezért úgy döntöttem nem csinálok a kutyázáson és filmnézésen keresztül semmit az ég adta világon a következő 4 órában. Utána Tommal folytatom.
Pont a kedvenc részemnél tartottam a Thor: Sötét világban, amikor elkezdett rezegni a telefonom.
- Mizu?- kérdeztem, miután fogadtam a hívást.
- Van otthon ebéd?
- Nocsak valakinek nagyon tetszik a házunk.- mondtam nevetve, mire Tom is elmosolyodott- Amúgy fogalmam sincs.
- Akkor emeld fel a feneked a kanapéról és nézd meg.
- Először: megzavarsz filmnézés közben, pont a kedvenc részemnél. Másodszor: fel akarsz kelteni csak azért, hogy megtudd van- e kaja itthon?! Utállak ugye tudod.- soroltam, miközben oda battyogtam a hűtőhöz. Kinyitottam, majd nyugtáztam, hogy teljesen üres.- Asszem a filmnézés elmarad...- ezzel a hűtő belseje felé fordítottam a kamerát.
- Van plusz egy tálca kaja itt. Lefoglaltam először magamnak, de rájöttem, hogy neked nincs otthon ebéd csinálva.
- Most ezért menjek el a város túlfelébe?
- Spagetti...
- 5 perc és ott vagyok. Meg ne edd mert kinyírlak!- ezzel kinyomtam a hívást, de az utolsó pillanatban láttam, hogy röhögni kezdett. Kiküldtem a nagyokat az udvarra, gyorsan felöltöztem elfogadható cuccba, megfésülködtem és a vadi új kocsimmal elmentem a forgatás helyszínére. Dean és Tom a lezárt terület szélén vártak, hogy beengedjenek engem az őrök.
Mindenki akkor kezdett el enni, mikor mi is leültünk. Fura volt, hogy nem beszélgettek, habár mindenkin látszott, hogy fáradt a tegnap este miatt.
Ebéd után mentem is volna vissza, mikor Dean megállított.
- Nem maradsz itt? Tudod megbeszéltük még régen, hogy bármikor bejöhetsz a forgatásra, amikor akarsz.
- Nem tudom...
- Nézheted, hogyan bénázik Liam.- szólt közbe Chris.
- Sok dolgom van otthon.
- Aha dögleni a kanapén és filmet nézni.- szólalt meg Tom is.
Egy nagy sóhaj után beleegyeztem, hogy maradok. Nem bántam meg. Néha a srácok direkt elbénázták vagy el poénkodtak a dolgot. Kicsit elhúzódott a forgatás, így este hatkor indultunk ki a helyszínről. Gyorsan beugrottunk egy boltba bevásárolni, majd onnan haza indultunk.
- És hogy tetszett?- kérdezte Tom, miután beszállt a kocsi anyósülésére.
- Sokszor vissza kellett fognom a röhögést, de nagyon jó volt. Ügyesek vagytok.
- Csak ügyesek?
- Nehogy besértődj nekem! Mindenki jó valamiben. De mindig lesznek jobbak.
- Ez fájt.- mondta sértődött arcot vágva.
- Az igazság néha ilyen.
- Szóval vannak nálam jobb színészek?- nézett rám sunyin, mikor megálltunk egy piros lámpánál.
- Mint mondtam mindenkinél lehet valaki jobb. Olyan, mint a: ,,mindig van egy nagyobb hal" mondás. Nálam is vannak tízezerszer tehetségesebb rajzolók, így és biztos hogy van nálad tehetségesebb színész csak még nem találkoztam a filmjével. Habár Robin Williams-szel egy szinten vagy.- mondtam komolyan.
- Engem eddig te nyűgöztél le a legjobban.- itt jött el az a pillanat, amikor majdnem kilöktem a kocsiablakon- Mármint... Basszus nem úgy értettem.- nevette el magát kínosan, picit bele is pirulva.
- Ajánlom is.- itt pedig végre zöldet kaptunk, majd lassan de biztosan haza értünk.
Senki sem volt otthon, így miután ki pakoltam a kaját a helyére kidőltem a kanapén, hogy folytassam a filmet. El is indítottam, de semmi sem olyan egyszerű. Az ördögfiókák felébredtek.
- Ó, kalács!- keltem fel idegesen mentem be anya szobájába. Kiengedtem őket és kitereltem a nappaliba. Letettem két kutyapelenkát egymás mellé, majd vissza akartam feküdni a kanapéra de azt elbitorolták. Valamint a filmet is folytatta nélkülem.- Oké. Most telt be a pohár.- lecsaptam a laptopom tetejét, majd felmentem azzal együtt a vendégszobába, ami jelen esetben az én szobám. Becsuktam az ajtót, majd kidőltem az ágyon.
Lépteket hallottam, de nem érdekelt. Még az se, hogy bekopogott.
- Figyelj, sajnálom. Nem tudom, hogy mivel borítottalak ennyire ki, de megbántam. Bocsánat.- szememből folyni kezdek a könnyek. Hogy miért azt nem tudom, csak sírni kezdtem.

Tom szemszöge

Oké. Most valamivel elszúrtam. Nem tudom mivel. De nagyon, különben nem sírna most ott bent. Óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire kinyitottam az ajtót. Ő befordult a fal felé. Be takarta magát a fejével együtt.
Odamentem az ágyhoz és leültem a szélére. Gondolkoztam, hogy mit mondhatnék, de semmi sem jutott az eszembe. Csak ültem ott és babráltam a kezemmel. Ránéztem. A sírása kezdett alább hagyni. Óvatosan elkezdtem lefelé húzni a takarót. Nem ellenkezett. Az arca vörös volt. Nem nézett rám. Lassan felkelt az ágyból, majd kiment a szobából. Hallottam, ahogy bekapcsolja a hangszórót és elindít valami szomorú zenét. Oké. Akkor most jön az, hogy én megváltoztatom a hangulatot. Bementem, mivel emlékeztem a kódra valamilyen csoda folytán átállítottam a zenét vidámra.
Most jön az, hogy várok. Megint. Nem sokkal később hallottam, hogy elkezdett táncolni a műteremben. Odamentem az ajtóhoz, ami enyhén ki volt nyitva. Nem zavartatta magát, ami eszébe jutott úgy táncolt. Nem bírtam sokáig én is csatlakoztam, mire kicsit megszeppent, de nem hagytam, hogy abbahagyja a táncot. Elszórakoztunk egy jó darabig, majd külön táncoltunk tovább.
- Snake hips!- nevette el magát a mozdulat láttán, majd ő is elkezdte csinálni. A hangulat egyre jobb lett, mire kifulladtunk megérkeztek Brendonék. Rebeka kidőlt az ágyon, ahogy én is.
- Hali!- jött be Brendon a szobába, mire mindketten csak egy legyintéssel viszonoztuk a köszönést.- Mit csináltatok?
- Táncoltunk... kb 2 órán keresztül.
- Bemelegítesz Hajdúszoboszlóra vagy mi?- nevetett Brendon.
- Shit... kiment a fejemből.- csapott a homlokára és felült.

Rebeka szemszöge

Tom valahogy rájött hogyan tud felvidítani. Nem csak szexi, de okos is. A tánc amit a műteremben csináltunk eléggé jól esett. Utoljára Alexel táncoltam ott együtt. Imádtam minden pillanatát. Tom pedig hasonlóan táncolt.
Mikor Brendonék haza értek kimerülten feküdtünk az ágyamon. De Hajdúszoboszló teljesen kiment a fejemből. Őszi szünetben szoktunk oda elmenni minden évben. Most viszont egyáltalán nem volt kedvem elmenni.
- Nem hiszem, hogy most lenne kedvem oda menni. Inkább maradnék itthon.
- Erről szó sincs.
- Oké. És akkor Tommal mi lesz? A kutyák szétszedik, amint be akar jönni a kapun. Az utcán meg nem aludhat.
- Tudsz szabit kérni?- nézett Tomra.
- Igen. Persze.
- Akkor jöhetsz velünk.- mi a manó van a bátyámmal most?!
- Milyen füvet szívtál?
- Semmi közöd hozzá. Amúgy meg nem az miatt van.
- Csak nem? Kupidó nyila végleg eltalálta a szívét a tesómnak?
- Igen. Eltaláltad.
- Úristeeeeeeennnnn!- ugrottam a nyakába.
- Ott lesz Hajdúszoboszlón, szóval jönnöd kell. És ezért jöhet ő is feszültség oldóként, mivel ahogy elnézem remekül el vagy mióta itt van.
- Oké de mi az a Hajdúszoboszló?
- Egy nagyon jó hely ahol király csúszdák vannak. És te jössz velünk.
- De nincs nálam fürdőruha.
- Veszünk ott.
- Oké. Akkor mikor indulunk?
- Jövő héten.
- Rendben. Lebeszélem Deannel. Hátha összejön.- erre megöleltem Tomot. Mire ő kínosan nevetve vissza ölelt. Miután Brendon kiment felém fordult egy kicsit. - Ezt miért kapom?
- Mert puha és imádni való vagy kívül- belül, hogy téged idézzelek.- mosolyogtam, majd egy erősebbet szorítottam rajta, mikor elpirult egy kicsit.
- Zavarba hozol.- nevetett ő is.
- Látom.
- Na akkor vacsorázunk?- tolt el magától egy kicsit.
- Igen. De nem te fogod csinálni, mert a végén elfogy minden a konyhából.- erre mindketten felnevettünk.
- Rebeka?! Hol van a kenyér?- kiabált fel Brendon.
- Hát az úgy volt...
- Na ne szórakozz, hogy megettétek az egy kiló kenyeret!
- Nem tehetek arról, hogy Tom ki sütötte az egészet!- kiabáltam vissza, közben elindultam kifelé a szobából, Tom pedig utánam.- Amúgy meg maradt kettő szelet még. De Bencétől mit vársz?
- Itt volt Bence?- kérdezte.
- Igen. De mire ideért addigra te az igazak álmát aludtad már. De nem tudom hogy a manóba nem vetted észre, amikor beadtad a nyugtató injekciót.
- Arra ébredtem, hogy Tom a nevemet üvölti és a te zihálásod is pánikkeltő volt. Szerinted hogy vettem volna észre?
Itt bele mentünk egy kb 5 perces vitába, amit Tom hasának a hangos korgása szakított félbe.
- Most én csinálom a bundáskenyeret, mielőtt ezt az egy kilót is kisütöd egybe.- szóltam rá a vendégre, majd megcsináltam a vacsorát. Ez után fogtuk magunk és elmentünk aludni. Én kivételesen a vendégszobában, mivel most nem akartam filmet nézni. Ilyenkor mindig bealszok mellette. Ami kicsit félreérthető másoknak.