Being famous

31. Fejezet

Tom szemszöge

Késő este volt, nem igazán tudtam aludni, pedig kellett volna. Felkeltem, hogy kimenjek inni egy kis vizet, mert kiszáradt már a torkom.
- Nem tudsz aludni?- hallottam meg magam mögül Rebeka hangját, ami eléggé megijesztett, mivel észre sem vettem, hogy ott van.
- Nem igazán. De ahogy elnézem te se.
- Mindig ugyan az az álom... sose hagy békén, mióta...
- Megértem. Nehéz egy ilyenen túltenned magad.
- Nem rólam van most szó...- nagyot sóhajtott, majd az ablak felé fordult.- Nem sétálunk egyet? Szép idő van kint. Már amennyire egy őszi este szép lehet.
- Felőlem mehetünk, de aludnunk is kell ma este, szóval ne legyünk el túl sokáig!- néztem rá komolyan.
- Igenis kapitány!- tisztelgett, majd bement a szobájába átöltözni, ahogy én is.

- Hova is megyünk pontosan?- kérdeztem, mikor már a sötét, lámpákkal megvilágított utcákat jártuk.
- Egy olyan helyre, ahová régen jártam folyamatosan, de úgy... egy éve nem igazán...
- Történt más is.... igaz?- csak szomorúan bólintott, de nem mondott semmit. A bal kezemmel átöleltem a vállát és magamhoz húztam egy kicsit.
Pár saroknyit mentünk még, majd egy étterem előtt álltunk meg, ami hajnali egykor is még nyitva volt.
Rebeka kopogott az ajtón, majd egy ismerős alak nyitotta ki azt.
- Szeva! Van szabad hely még két csavargónak?
Bulldog odébbállva az ajtóból beengedett minket.
- Hello Kiwi!- köszönt röhögve, mire én villantottam egy kényszer mosolyt.
- TÖRPILLA!- kiabálta el magát a tömeg, amint beértünk.
- Amigos!- köszönt vissza. Leültünk az egyik asztalhoz. A háttérben viszonylag hangosan szólt a zene, de nem annyira hangosan, hogy kiabálni kellett volna ahhoz, hogy a melletted levő értse amit mondasz. Egy fiatal lány hozott Rebekának egy italt, amit ő készségesen el is fogadott.
- Neked mit hozhatok szépfiú?- fűzte a mondatot hozzám de egy mukkot sem értettem.
- Bitch azt kérdezi, hogy mit kérsz inni?- fordított Rebeka.
- Egy kis bor jól esne most.- feleltem.
- Egy perc és hozom... drága.- ezzel lelépett.
- Ha jót akarsz magadnak azt a bort kiöntöd a fenébe.- szólalt meg, miután a lány eltűnt a tömegben.
- Miért is?- kérdeztem értetlenül, miután felé fordultam.
- Mert Bitch folyton drogot kever az italokba, ha férfiakról van szó.- szólalt meg a hátam mögül egy hang.
- Ahogy Paradicsom is mondja. Inkább kerüld a csajt, de ha ne adj isten a közeledve kerül... figyelj a kezeire. Tolvaj banda... legalábbis ő. Mindenki más fosik lopni ha Koponya itt van. Ő nem.- ezzel Rebeka felkelt, majd a bárpulthoz ment. Bitch pedig vissza jött a borral a kezében, amit le is tett elém.
- Köszönöm.
- Neked bármit... de tényleg.
- Bitch! Kotródj! Ő már foglalt.- jött mellém Rebeka a kezében egy másik borral. A csaj pedig le is lépett, néhány megvető pillantás után- Tessék! Alkohol mentes nehogy berúgj itt nekem, mert nem cipellek vissza.
- Kössz az őszinteséget. De hogy értetted azt, hogy foglalt vagyok?- kérdeztem, mert nagyon érdekelt a dolog.
- Ha itt nem tudják az első perctől a lányok, hogy tiltott zóna vagy úgy tapadnak rád, mint a piócák. Egyszerre majdnem az összes.
- Miért jársz te ilyen helyekre?
- Mert ezek voltak Alex barátai, meg néhányuk a mai napig a barát lásd pl Bulldog- mutatott az említett személyre, aki mögötte ment el. Bulldog megölelte a nyakánál fogva, majd ugyan úgy azon a fura néven szólítva elment.
- Szerintem vannak itt egy páran, akik tudják, hogy van itt hegy gyémánt hangú leányzó, akit nagyon rég hallottunk énekelni.- jelent meg Koponya a megvilágított színpadon, mire mindenki csendben maradt és Rebeka bebújt az asztal alá- Ugyan már! Gyere és énekelj nekünk!
- INKÁBB A HALÁL!- kiabálta ki az asztal alól.- TUDOD, HOGY AZ ÓTA NEM ÉNEKELEK GYAKRAN.
Úgy 5 percig vitatkoztak még, majd koponya feladta. És ez után jött a caraokee est. Legtöbben rémesen énekeltek, de voltak egész jók is. Majd megszólalt egy lassú dal, nekem pedig kedvem támadt táncolni.
- Hölgyem! Szabad egy táncra?- nyújtottam a kezem Rebeka felé, aki eddigre kimászott az asztal alól.
- Nem is tudom...
- Ugyan! Jó buli lesz. Ha rátaposol a lábamra az sem zavar.- győzködtem, majd elfogadta a felkérést. Végigtáncoltuk a számot. Közben egy eléggé erős érzés volt bennem, aminek a kiváltó oka Rebeka közelsége volt. Nehéz volt ellenállni, hogy ne csókoljam meg vagy pusziljam meg az arcát. Ennyi... belezúgtam. Teljesen. De ott volt az a nagy bökkenő, amivel mind tisztában voltunk...