Being famous

44. Fejezet

Rebeka szemszöge

Már bőven elhagytuk Budapestet, de megálltunk egy pisi szünetre.
Koponya azt mondta, hogy még másfél óra van hátra az útból. A többiek nagyon elkeseredtek, mert már kezdett elegük lenni az utazásból. Főleg a gyerekeknek, habár Lia hozzá volt szokva.
- Mit szóltok egy új felosztáshoz?- dobta fel az ötletet Bulldog indulás előtt. Amibe mindenki bele egyezett.- Akkor mit szólnátok ahhoz, hogy a lányok, a gyerekek, és a fiúk külön utazzanak?
- Felosztás?- szólt közbe azonnal koponya.
- Csajok Rebekával, fiúk Brendonnal, gyerekek Koponyával.
- Nem! Kizárt!- vágtuk rá egyből Koponyával.
- Lenne másik is. Vegyítjük a fiúk és a csajok egy részét, a gyerekeket is és Rebeka meg Tom külön megy.- Asszem ma valaki duplán meg fog halniiii...
- Felőlem rendben.- vágta rá egyből, Downey, Chris, Elsa és Koponya (wtf?!).
- Akkor indulunk?- mondta gyorsan utána, hogy nekem egy szavam se lehessen. Odamentem gyorsan mellé, hogy súgjak valamit a fülébe.
- Ma 3x fogsz meghalni. Remélem tudod.- ezzel ott hagytam és beszálltam a kocsiba.

Koponya szemszöge

Először is tisztázzuk le, hogy miért is mentem bele Boldog Bulldog (ahogy Rebeka hívja néha. szerk) tervébe. Mert nyilván ez csak az lehetett.
1. Szeretem bosszantani Rebekát és ez tisztán láthatóan sikerült is elérnem.
2. Pontosan tudom, hogy van kémia kettejük között és megbízom Thomasban... vagyis Kiwiben.
- Akkor lebeszéljük a tervet?- csukta be B.B. a kocsi ajtaját. Downey, Chris, Elsa és Lia (aki szépen el is aludt eddigre, mert lestoppolta azt, hogy velem jöhessen) volt a kocsiban kettőnkön kívül.
- Milyen terv?- kérdeztek vissza.
- Rebeka és Tom.- világosítottam fel őket, mire le esett nekik a tantusz.
- Van terved?- kérdezett vissza Downey.
- Még nincs teljesen de pont ezért kelletek ti. Ti sokkal jobban ismeritek Tomot, mint mi. Mi pedig Rebekát ismerjük sokkal jobban. Szóval ki kéne tervelni valamit....
- Mennyit beszélgettél te az elmúlt héten Abyvel?- szakítottam félbe egy előzés közben.
- Közöd?!
- Te jó ég... mit vállaltam be... el ne kezdj itt nekem énekelni, mert akkor gyalog mész haza.
- Jólvan na!- felelte lányos hangon- Akkor mit gondoltok mit kéne csinálni?- tért vissza a normális hangjára.
- Hát... kezdjük ott, hogy mindannyian mesélünk a másiknak és utána meglátjuk.
- Kezdjétek ti. A mienk hosszabb lesz.- vágtam rá egyből, de ez így is volt. Ők lezavarták max 10 perc alatt. Nekünk meg kellett háromnegyed óra, mire minden (Bulldog szerint is) fontosat elmondtunk. Én személy szerint 5 perc alatt le tudtam volna a dolgot.
- Oké, akkor mi lenne ha lebeszélnénk valami közös programot, majd rávennénk valahogy őket, hogy mindig legyenek együtt.
- Ez most komoly?!- néztem reménytelenül a haveromra- Te vagy a legjobb az ilyenek én erre egy ilyen gagyit hánysz ide elénk?!
- Akkor meg se szólamok bocs. Szerelmi ügyekhez úgyse nagyon értek.
- Havi bajos vagy vagy mi bajod van?!- néztem rá, mert mintha egy másik ember lenne.
- Nekem támadt egy ötletem.- szólalt meg Lia a leghátsó ülésről, mire mindenki meglepve nézett hátra. (Én persze a visszapillantón keresztül.)

Tom szemszöge

- Minden rendben?- kérdeztem meg hosszas hallgatás után, mivel mióta elindultunk a pihenőből meg sem szólalt. Bekapcsolta a zenéit és csak az utat figyelte.
- Igen.
- Én csináltam valamit vagy...
- Nem dehogy, csak drága barátaimnak megvannak a saját elképzeléseik sajnos.- szakított félbe.
- Valahogy ismerős.- erre meg eresztett egy kisebb mosolyt.- Amúgy mióta hallgatsz ilyen nyelvű zenét?
- Mármint oroszt?- kérdezett vissza, mire én bólintottam.- Régebben is hallgattam, csak nem túl gyakran.
- Értem.
- Néha agyon tudnám csapni Bulldogot. Annyira idegesítő tud lenni. És ezer százalék, hogy beszélt mostanában Abyvel, amiért duplán meghal mindkettő.- kérdőn néztem rá, de ő csak folytatta- Nem elég nekem az, hogy most itt van az évforduló, de még ők is elkezdenek itt tervezgetni a hátam mögött, miközben ilyenkor alapjáraton ki vagyok akadva!
- Megtennéd hogy lassítanál? Már 150-nel megyünk...
- Banyek bocs.- ezzel lelassított.- De tényleg néha jobb lenne ha nem lennének ilyen barátaim. Ne érts félre szeretem őket, meg nagyon jó emberek, de egyszerűen néha a hátam közepére sem kívánom őket. Annyira ki borítója tudnak lenni, hogy az hihetetlen. Nézd meg. Ráz az ideg miattuk.- emelte fel a kezét, ami tényleg nagyon remegett.
- Itt egy benzinkút. Állj meg itt inkább vezetek én. - azonnal be sorolt a külső sávban és behajtott a benzinkút mellé. Gyorsan helyet cseréltünk, majd mentünk tovább.
- Beállítom a GPS-t angolra, hogy értsed mit mond.- vette ki a telefont a tartójából, ami a műszerfalra volt felszerelve, nem sokkal később pedig vissza is tette.- Ilyenkor amúgy nem szoktam vezetni. Érthető is hogy miért de most nem volt kedvem különösebben másokkal utazni. Ne érts félre jó társaság vagytok, de ilyenkor szeretek egyedül lenni.- már sokszor hallottam ezt, de tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor jobb ha végig hallgatom, mert ő ilyenkor így adja ki a stresszt.
Egy pillanatra rá néztem, még mindig remegett, a bal keze a lábán volt. Megfogtam a kezét, majd finoman elkezdtem simogatni. Ő a másikat, az enyémre tette és engem nézett.
Jó ideig mentünk így csendben. Éreztem ahogy egyre nyugodtabb lett. Talán mostantól minden jól fog menni.