Anime srácok x reader

Dazai Osamu

Nagy nap volt a mai. Első napod volt a Kikötő maffiánál. A normálisnál jobban izgultál, de „szerencsére” drága bátyusod egyfolytában „bíztatott”. A vörös hajú srácról nem lehetett elmondani, hogy kedves, viszont veled az volt. Mindig. Kivéve társaságban, utcán, otthon... Na jó! Igazából veled is bunkó volt. De ha valaki más mondott rólad egy rossz szót is, az nagyon megbánta. Chuuya kishúgát csak ő maga csesztethette.

-Izgulsz?

-Igen... -mondtad halkan, miközben Mori irodájába tartottatok.

-Jól is teszed! -nevetett. -De nem veszélyes. Annyira... Nagyon... Nagyon...

-Chuu! -lökted oldalba.

-Oké -oké. Iszonyatosan durva! Ha egy rossz szót szólsz, megöl. Ha nem tetszel neki, megöl. És tudod mi a legdurvább? Hogy a kis Elis-channal tépeti ki a beled és azzal akaszt fel, miközb-

-HÉ! Ezzel rohadtul nem segítesz! -mordultál rá.

-Nem is volt szándékomban... -vonta meg vállát. Idő közben megérkeztetek. Nagyot sóhajtottál, majd remegő kézzel bekopogtál.

-Nyugi hugi! Majd összeporszívózom a maradványai! -suttogta Chuuya. Erre megforgattad a szemed és benyitottál. A szobában megláttad Morit, aki mellett egy kislány ült.
Mikor beléptél, nem is tudtad, hogy köszönj. Egy gyereket nem fogsz magázni, de Mori sem tűnt olyan öregnek. Kb. 35 (igen, tudom, hogy igazából 40). Te meg 20 voltál. Persze ezt a gondolatmenetet nem tudtad olyan gyorsan lebonyolítani a fejedben, így a szitu a következő volt:

-Jó napot! Izé... nem... Hali...vagy....Sziasztok... -mindkettőnek furcsa volt az arckifejezése, így gyorsan véget vetettél a helyzetnek: -Csókolom!

-Nekem szimpi... -vigyorgott a kislány, mire a főnök is megejtett egy mosolyt.

-Fel vagy véve! Az első munkád ez lesz... -nyújtott át neked egy papírt. A sokktól ledermedve, nagy nehezen átvetted és kisétáltál, integetve. A csajszi visszaintett, mire Mori csak megcsóválta a fejét. Pár perc múlva magadhoz tértél és elolvastad a papírt. Az állt benne, hogy el kell vinned egy bőröndöt az egyik felhőkarcoló tetejére, majd ott is hagyod.

Tériszonyod miatt minden lépésed bizonytalan volt, de végre odaértél. Mit ne mondjak, az ország legmagasabb épületének a tetején álldogáltál. És nem kiejtetted a bőröndöt a kezedből? A tárgy úgy csúszott le a tetőről, mintha arra lett volna tervezve. Szerencsédre a fogantyúja pont megakadt az egyik rácson, ami a vaskerítés oldalából állt ki. Nem tehetek mást... Utána kell mennem... Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, már az első napomon?! Zsörtölődtél. Már majdnem elérted, amikor melletted valaki megszólalt.

-Hali! -hatalmasat ugrottál, így a lábad megcsúszott és a bőröd is leesett. B@szd meg! Ki fognak nyírni! És ekkor realizálódott benned, hogy TALÁN nem a munka miatt kéne aggódnod, hanem azért, mert 1 hajszálon függ az életed. A melletted álló férfi, meg vidáman kérdezett. – Hogy hívnak? – semmi válasz. – Én Dazai vagyok. – a neve is erősen csengett, de fogalmad nem volt, hogy honnan. – Te is öngyilkos akarsz lenni? – a kötéses már feladata, hogy szóra bírjon, amikor hirtelen az összes kérdésére hadarni kezdtél.

-(Név) Nakahara. Ismerős a neved. Nem, de már 2 okból is halott vagyok.

-Aha. Az durva. – Majd az 1. mondatra koncentrált. Pupillái kitágultak és megköszörülte a torkát. – Esetleg... Nincs egy bátyád?

-Bátyám? Az nincs, csak egy 5 évesem, aki úgy viselkedik, mint egy disznó. – erre Dazai elnevette magát.

-Akkor egyre gondolunk!

-Várjunk... Milyen Dazai? – oldódtál fel egy csöppet (már amennyire fel lehet oldódni 150 emelet magasan, tériszonnyal).

-Osamu.

-Jaaaa! A házidisznó sokat mesélt már rólad!

-Csak jókat, ugye? – nevetve bólintottál. – Azt mondtad, hogy kétszeresen is halott vagy... Miért?

-Ömm... Talán mert... EGY KIB@SZOTT FELHŐKARCOLÓ SZÉLÉN ÁLLOK?! – kezdtél el teli torokból üvölteni, amire Dazai kicsit megijedt. – Másodszor, mert leesett az a bőrönd, amit itt kellett volna hagynom, szóval a főnököm tuti megöl...

-Nyugi, Mori nem annyira veszélyes! Simán van időd össze cuccolni és elhúzni Mexikóba! -Honnan tudja, hogy Mori a főnököm? Mindegy is...

-Köszönöm, Dazai-san! Te aztán tudsz bíztatni! – nevettél kínodban.

-Csak viccelek! És csak Dazai! Amúgy meg... Nem tud neked ártani, ha leesel innen!

-Dazai?

-Igen?

-A Qrva anyádat.

-Köszönöm szépen! Na... Most, hogy nincs halál vágyad és nekem is szimpatikus vagy... Elmegyünk valahova, 2. randi gyanánt?

-Aha... De... Hogy érted azt, hogy 2. randi?

-1. Ez a gyönyörű panorámás hely! – megforgattad szemeid. Dazai visszamászott és téged is visszahúzott. A félelemtől mozdulni nem bírtál, így a srác menyasszony pózban vitt le téged. A „kalandotok” után egy kávézóba mentetek. Jól alakultak a dolgok, míg Mori fel nem hívott.

-Dazai... Azt hiszem el kell búcsúznunk! – fájó szívvel vetted fel a telefont.

-(Név) – chaaaaan! Honnan vannak ezek a csodálatos érzékeid? Hogy tudtad pont arra az emberre dobni a bőröndöt, akinek máshogy kellett volna meghalnia tőle? – főnököd elmondtam, hogy a bőröndben bomba volt, amit a csávónak kellett volna otthagynod.

-Na? Mikor halsz meg? – kérdezte a kötéses, mikor letetted a telefonod.

-Remélhetőleg jó sokára! – aztán elmagyaráztad a fiúnak a történteket. – Most akkor hívod a rendőrséget, jó irodatagként?

-Vagy élvezem az időt a legszebb nővel, akit életemben láttam...-hajolt hozzád közelebb. Ez után megadtátok egymásnak a számaitokat és sétálni indultatok. Már besötétedett és cseperegni kezdett az eső. Ekkor megláttátok Chuuyát, aki éppen felétek tartott.
Összenéztetek a kötésessel és egyet értettetek; Chuut meg fogjátok szivatni. A fiú magához ragadott és egy nagyon hosszú és nagyon nyálas csókba rántott. Bátyád rák vörös lett az idegtől. - Mondd, (Név), nem szeretnél feljönni hozzám? – suttogta, persze annyira, hogy a tesód is hallja. Bólintottál, mire Chuuya robbant.

-DAZAI! MEGÖLLEEEEEEK! – futott az említett felé.

-Már megbocsáss, de már van programom! – tette karba kezeit.

-Figyu, Dazai! Szerintem most tényleg jobb, ha futsz... – mutattál bátyusod irányába.

-Ahogy parancsolod, hercegnőm! – erre a mondatra Chuuya belelökte őt a vízbe. Az éjszakát a sürgősségin töltötted a 2 idiótáddal.