Anime srácok x reader

Bakugou Katsuki

Reggel volt, csiviteltek a madarak és sütött a nap. Ezt a gyönyörű kombót csak az szakította meg, hogy iskolába kellett menni. Nyugodtan ballagtál a járdán, a cseresznyefákat figyelve. Az iskolában a szekrényedhez siettél, hogy elővedd az első órai könyveket, amikor valaki meglökött. A folyosóról megszűnt a zaj, csak annyit sutyorogtak a diákok, hogy „Szegény (Név)!" „Majd elmegyek a temetésére!" „Pedig olyan jó fej volt!".

-NÉZZ A LÁBAD ELÉ, SELEJT! -ordította le a fejed az elötted álló.

-Már bocs, de te jöttél nekem! -mordultál fel, mélyen a szemébe nézve. Megforgatta szemeit, majd lehajolt a könyveidért és a kezedbe nyomta.

-Tch. Bakugou Katsuki. -nyújtotta feléd a kezét.

-(Teljes név). -amint bele fogtál kezébe, szokatlanul közel húzott magához. Ekkora már mindenki néma csendben figyelt titeket. -Akkor köszi, Bakugou-kun! -elengedted a kezét és bementél az 1 -B -be.

-Az ott kinn mi a franc volt? -támaszkodott meg Monoma a padodnál.

-Mi?

-Az, hogy egy A osztályos megkörnyékezett!

-Ömm... Te most miről is beszélsz?

-Arról ami kint történt!

-Mi történt kint?

-Az, hogy egy A osztályos... Jól szórakozol? -lett sötét az aurája, miközben nevettél.

-Végre leesett! -pár másodperc után abba hagytad és Monoma szemébe nézve, már komolyan megszólaltál. -Nem történt kinn semmi! Bakugou-

-Ó! Szóval már neve is van?! -kiáltott rád karba tett kézzel, nagyon idegesen.

-Mint neked, nekem, vagy ebben az osztályban mindenkinek, neki is van neve! -álltál fel a padodra támaszkodva.

-Remek! Most már véded is!

-Én nem v... Abba hagyhatnánk? -Neito erre megenyhült és egy nagyot sóhajtva megölelt.

-Csak ne végezzétek Rómeó és Júliaként!

-Ne aggódj nem fogjuk! -és vissza öleltél. Első órátok hőstörténelem volt, amire nem Midnight sensei, hanem nagy meglepetésetekre Vlad King sensei jött be.

-'Reggelt! Van egy jó és egy rossz hírem. A jóval kezdem. Elmarad a hőstörténelem témazáró! -mindenki visított az örömtől. -A rossz, hogy az A osztállyal fogunk harcolni! És a témazárót holnap nulladik órában írjátok!

-De ez két rossz hír! -visított Neito, majd mikor észrevette, hogy Vlad King őt nézi, gyorsan hozzátette: -Meg amúgy is! (Név) egyedül lenyomja az összes A-st! -dőlt hátra. Az egész osztály megerősítést kért, tőled. Így történt, hogy a Béta harcmezőn kötöttetek ki (a tz helyet, amire egész este tanultál). A harc sikeres volt, döntetlen lett. Nyugodtan bandukoltál ki az iskolából, de megláttad a fizika tanárod. Tudatában annak, hogy 1 hete sikeresen elsunnyogtad a felelést, az iramod nem a kijárat felé, hanem más fele vetted. Gyors léptekkel száguldottál át a különböző folyosókon, mikor a hátsó kijárathoz érve távoztál. Szegény tanár nem téged követett, csak dohányozni akart kimenni. Megkönnyebbülten lélegeztél fel, mikor láttad elmenni.

-Mit csinálsz itt?

-EHH! -annyira megijedtél, hogy a melletted álló kukát magadra döntötted és az ÖSSZES szemét rád esett.

-Ez nálad normális? -kérdezte ridegen Bakugou, mire te kikukkantottál a szemeteszsák alól és finoman bólintottál egyet. -Fura vagy.

-Nem, csak limitált kiadású! -mosolyogtál, mire alig észrevehetően, de Katsuki is elmosolyodott. Erre felpattantál, és toporzékolni kezdtél. -NEKED VANNAK ÉRZÉSEID?!

-HEEEEEEEEEEE!? MÉRT NE LENNÉNEK?!

-Csak mert eddig egy agresszív suttyónak tartottalak, akinek nincsenek érzései...

-HÁT MOST MEGTUDTAD, HOGY VANNAK! Viszlát! -ezt a „viszlát"-ot nagyon szív szaggatóan mondta, majd sértődötten elment.

-Várj! Nem úgy értettem! -futottál utána. -Bocsi!

-Nem bocsátok meg! -állt meg.

-Hogy...mi?

-Tégy meg egy szívességet és akkor talán megbocsátok!

-Talán?

-Talán.

-Ömm... Oké... Mi lenne az? -ezt félelem level 10.000-en kérdezted, mivel csak látásból ismerted Katsukit. Erősen a földet bámulva vártál az ítéletre, de valaki megzavart.

-(Név)?

-I- -ekkor Bakugou rátapadt ajkaidra és nem eresztette addig, míg el nem fogyott a levegőtök. Teljesen lefagytál. Még életedben nem csókolóztál, és sosem gondoltad volna, hogy Katsuki lesz az, akivel kipróbálod. Ezért álltál rák vörösen előtte. -I...Izé...most már...

-Megbocsátottam? -enyhén bólintottál egyet, mire felnevetett, de aztán újból komoly lett. -Nem.

-Hogy?

-Gyere el velem randizni és akkor lehet. -karba tetted a kezed, majd idegesen ránéztél.

-Most szórakozol velem?

-Nem. -fejed a tenyeredbe temetted és egy nagy sóhaj hagyta el a szádat.

-Akkor is elmentem volna veled, ha rendesen kérdezed meg! -bokszoltál bele a vállába, aztán otthagytad. Pár méterre tőle megálltál, majd rákacsintottál. -Mert nekem is bejössz! -azzal tovább indultál. Otthon beledőltél az ágyadba, és ott eldöntötted az esküvőtök legapróbb részleteit is. Melles megjegyzem, hogy Bakugou is ugyan ezt csinálta.

A következőben hozom Todorokit!❤