Anime srácok x reader

Mirio Togata

Átkoztad a szüleid, hogy éppen a gimnázium utolsó éveiben költöztetek. Új ház, új környék, új barátok, új iskola, új tanárok... Ráadásul a családod szerette volna, ha az első heteket nem a koleszban, hanem otthon töltenéd. Tehát te voltál a kis nyomi, aki odahaza alszik.  Úton az új sulid felé, majd megvesztél, úgy nézted a tájat. Sajnos az első napodra, még csak-csak bevittek, de egyedül kellett haza menned. Szóval az eltévedés eszméjében sétáltál be az épületbe. Nagy eszeddel megnézted, hogy hol van az iskola, de… Hát az osztályt kifelejtetted. Annyit tudtál, hogy 3 – A termét kell keresned. De, hogy hol?

-3 emelet, 2 perc alatt… Hajrá, (Név)! -bíztattad magad. Képességednek köszönhetően, gyorsan végig nézted a termeket. Oda is teleportáltál. Kis hezitálás után be is kopogtál a már elkezdődött órába. Miután végeztetek az eszméletlen kínos bemutatással, a helyedre mentél. Padtársad egy nagyobb darab, kedvesen mosolygó, szőke fiú volt.

-Mirio, kérlek vezesd körbe (Név)-et! -a srác bólintott és biccentett, hogy menj vele.

-Szia, Mirio Togata vagyok! -nyújtotta a kezét.

-Én (Teljes név), de szólíts csak (Becenév)-nek!

-Rendben, (Becenév)! -mosolygott. – Gyere! -fogta meg gyengéden a kezed és magával húzott.
Hatalmas volt az épület. Az iskolánál már csak az udvar volt nagyobb. Az ebédlő is csodás volt. Nem is kell mondjam, mivel egy kimondott szép lány vagy, így a fiúk megnéztem, néhol még rád is kacsintottak. Majd valami miatt mindig arrébb mentek, enyhe félelemmel az arcukon. Ennek nem tulajdonítottál nagy figyelmet. Legalább 2 óráig vezetett körbe Mirio, végül a barátainak is bemutatott. Egy tipikus optimista lánynak és egy visszahúzódó fiúnak. Így lett a trióból... Négyesfogat. Kb. 5 percig, mikor megkezdődött a tesi óra. Mirioval kerültél egy csapatba, ti voltatok a civilek, 2 másik a hős, végül Nejire és Tamaki a gonosztevők.

-A játék a következő lesz: a hősöknek meg kell védeniük a csapdába esett civileket a gonosztevőktől és le is kell őket tartóztatniuk, vagy harcképtelenné tenniük! – mondta a tanár.

-De... Akkor mit csinálnak a civilek? – tette fel a kezét Mirio.

-Csendben ülnek és várnak.

-Tehát semmit... – suttogta egyszerre az osztály. A ti helyzetetek a liftbe szorulás volt: 2 gonosztevő elbarmolja a liftet, miközben ki akarják rabolni a bankot. Mirioval beültetek a liftbe és kínos csend telepedett le köztetek.

-Szóval... Honnan jöttél? – kérdezte kedvesen.

-(Városnévből).

-Szép hely?

-Igen... Nagyon szép! – szontyolodtál el. – Sok ott a park, de a kedvencem a (Parknév) park, mert mindig ott voltunk a barátaimmal... – halkultál el. Nem bírtad már tartani magad, így sírni kezdtél.

-Bocsánat! Nem akartalak megsiratni! – húzódott hozzád közelebb.-Nagyon sajnálom... De láthatod még őket!

-Persze, Skypeon! – a fiú ezt nem értette. – Mert az ország másik feléből jöttem!

-Oh... Akkor... Itt is lesznek barátaid! – mosolygott. Persze, te vigasztalhatatlan voltál. – Már így is van 3 haverod! – simogatta meg a hátad. Felnéztél, mire ő letörölte a könnyeid.

-Tudod... A barátom is abban a városban él... Vagyis élt... Mert egyikünk sem bírta a távkapcsot, szóval... – és megint elpityeredtél.

-Ha akarod lehetek a barátod! – felkaptad a fejed.

-Mi?

-Mi? – nézett össze-vissza. Elnevetted magad, ugyanis úgy nézett ki, mint egy szurikáta.

-Hogy lehetnék a barátnőd, ha nem is ismerlek? Meg te sem ismersz engem! – kuncogtál.

-Hát... Megismernénk egymást!

-És ha nem illünk össze? Nem bírnék ki még egy szakítást! – erre Mirio megfogta a kezed.

-Akkor majd próbálkozunk! Figyelj, (Becenév)... Amikor betotyogtál az osztályba, már akkor megfogtál... É-és e-eddig nem hittem a szerelem első látásra-ban... De aztán jöttél Te... – elérzékenyedett, így oldalra fordult. – Szóval... Mindent megtennék annak érdekében, hogy belém szeress! – cuki arcát látva újfent kuncogni kezdtél. Magad felé fordította a fejét.

-Buta... Már beléd szerettem! – fogad kezeid közé az arcát. A fiú elmosolyodott és megcsókolt. De azt olyan puhán, mintha egy vattacukor érne hozzád.

-HÁ! Győztek a gonosztevők! – feszítette szét a lift két ajtaját Nejire. Csak hát... Éppen egymást faltátok Mirioval. Tamaki elájult, a lány meg szem takarva, rák vörösen fordult el.

-BO-BOCSÁNAT! – kiáltotta, majd arrébb húzta Tamakit, hogy nyugodtan folytassátok.