Anime srácok x reader

Todoroki Shoto

Reggel kókadtan ballagtál a sulidba, miközben a fizika elméleteket mondogattad magadban. Így úgy néztél ki, akár egy skizofrén zombi. Persze ez téged egyáltalán nem érdekelt, csak arra a rohadt vizsgára tudtál gondolni. Mikor bementél az osztályodba, örömmel láttad, hogy a többiek is így néznek ki. Hátra mentél, majd bele huppantál a kicsit sem kényelmes székedbe. Kezdetét vette az első óra. Mindvégig feszültek voltatok, hiszen a második órában írtátok a vizsgát. Szinte rá sem figyeltetek Cementossra, inkább a fizika tankönyvet olvasgattátok, irodalom helyett. Végre kicsöngettek. Már tódultatok is fel a terembe. Viszont nem az a látvány fogatott, amit vártatok. Midnight sensei állt aranyosan az ajtóban.

-Bocsi drágáim, de ma elmarad a vizsga! -egyszerre nagy éljenzés támadt. -Helyette inkább tovább képzésre mentek, a közeli erdőbe! -ez mind szép és jó. Nincs suli 2 egész napig, helyette nonsztop hülyülés, a barátaiddal. Aha, persze! Álmodozz csak! A te, szerencsétlen kis elsős lány lelked, beosztották egy másodikos fiú mellé. Amint megláttad a választottat, hirtelen neked is a választottad lett. Hirtelen elképzelted őt cica fülekkel. Nagy álmodozásodból pont AZ A SRÁC zökkentett ki.

-Bocs, de jól vagy? -kérdezte félénken.

-Ömm... Persze! -vakartad zavarodban a tarkód, mert már eléggé közel volt.

-Akkor? -emelte fel szemöldökét, a válaszodra várva. Mivel fogalmad sem volt arról, hogy mi a jó eget kérdezett, hasra ütés szerűjen válaszoltál.

-Igen! -erre egy kicsit hátra hőkölt. -Mi az?

-Hát... Sosem hallottam még „igen" képességről... -gondolatban már elástad magad. Nem vagy tökéletes, de pont a cuki fiú elött kell magadat leégetned? Cikiséged tudatában mentetted a menthetőt.

-Úgy értettem, hogy...hogy... Igen, erős a képességem, mert... Tudok olvasni a gondolatból! -igazából nem hazudtál. Csak nem a gondolatot, hanem az ellenfél következő 5 lépését tudtad látni. Ez a képesség dogáknál nagyon jól jött, de terepen nem annyira. Te inkább az aranyos kis adóvevőiddel a háttérben maradtál, és mondtad nekik az ellenfél mozdulatait.

-Az jó. -és ekkor jött az a kérdés, amit nem akartál, hogy megkérdezzen: -Mire gondolok, most?

-Hát... -fürkészted az arcát, mintha éppen olvastál volna a gondolatában.

-Hát, mi? -még soha életedben nem örültél ennyire a sípnak.

-Rendben, fiatalok! Kezdhetjük is a bátorság próbát! -szólt Ectoplazm, az osztályfőnökötök. -A másodikosok már vettek rész egy ilyenen, ami sajnos tragédiába torkollt. Viszont itt a lehetőség, hogy újból összemérjék magukat a B-sekkel, az elsősök kíséretében! Mint akkor, a B osztály fog ijesztgetni, az A-soknak meg nem szabad megijedniük! Az első csapat, (Teljes név) és Todoroki Shouto lesz! -először még jónak látszott hogy az új „férjeddel" sétálgattatok a sötét erdőben, de... Pár perc múlva az a mondat jött, amit senki nem szeretne hallani, egy sötét, hideg és félelmetes erdőben.

-Eltévedtünk. -forgatta a térképet (mint megtudtad) Todoroki.

-Mi? Alig jöttünk be 5 perce, és máris eltévedtünk?!

-Igen.

-Ó, remek! Itt fogunk meghalni! -jelentetted ki, nemes egyszerűséggel. Ez után a mondat után leültél egy szimpi rönkre, és keresztbe tetted a lábadat. Todotoki, nagy térkép nézegetés közben, rád nézett.

-Most mi van?

-Az van, hogy eltévedtünk! -erre a felemás cukiság odament hozzád, és leguggolt a te szintedre.

-Esküszöm, hogy kiviszlek innen, oké? -nyüszögve, de bólintottál. Persze ez csak a látszat volt, mert belül majd elolvadtál. Szóval így vette kezdetét egy cuki, esti kirándulás. Todo, majd' megveszett, úgy forgatta a térképet. Te megmint egy kis fangörl, szökdécseltél mellette. Persze, amint rád pillantott, felvetted a depis éned. -Na, van egy jó és egy rossz hírem.

-Kezdd a rosszal.

-Itt kell éjszakáznunk. -magadban repülve, ezt kérdezted: Igen? És mi a rossz hír?

-És mi a jó hír?

-Az, hogy tudok tüzet gyújtani. -nem értetted. A szerelmeddel, egyedül éjszakázhatsz, egy romcsi kis tábortűznél? Mi is ebben a rossz? Mentetek még egy darabig, majd egy csinos kis fánál letelepedtetek. Természetesen te semmit nem tudtál egyedül csinálni, hiszen „féltél" a sötétben. Így este 9-kor ültetek le a tűz mellé. Pár másodpercig még néztétek a pislákoló fényt, majd a csöndet te törted meg.

-És amúgy, hogy vagy?

-Jól. Te?

-Én is jól. -és újból kínos csönd. -Nehéz a második?

-Mondhatjuk. De jobb mint az első. Itt már minden olyan megszokott.

-Megszokott?

-Igen. Tudod a tanárok, meg a tantárgyak, a feladatok...

-Uhh...Ne is mondd a feladatokat! Cementoss sensei kiveri nálam a biztosítékot, a „mire gondolt a költő"-vel! -nevettél fel.

-Neked is? Én ezt sosem értettem. Nem voltunk ott, így, hogy tudhatnánk?

-Igen, meg másnapra felad egy komplett verset!

-Meg az is! Rengeteg óránk van, és azokból is kapunk elég házit! -erre egy bólintást kapott. Újból csönd lett,
amit nagy meglepetésedre Todoroki tört meg. -Jobb fejebb vagy, mint gondoltalak!

-Köszi! Te is... Elviselhető vagy! -na és ez volt az a pillanat, amikor Shouto elmosolyodott. A jó isten áldjon meg, Todoroki! Hogy az anyámba lehetsz ilyen aranyos?! És ennek hangot is adtál. -Ó! Cukin mosolyogsz! -a fiú először furán nézett rád, majd megszólalt:

-Te is aranyos vagy. -na, és ilyenkor mit kell tenni? A szerelmed lecukizott. Hát, nem idegesen nevetni, dadogni és bolhás kutya módjára vakarózni! Te mégis ezt tetted.

-Ömm...Hehe...He, he, he! K...köszi! -végül már annyira mocorogtál, hogy a padul szolgáló rönkről leestél. Todo azonnal fel akart segíteni, de csak jobban beégetted magad. -N...Ne! Nem kell segíte- -amint próbáltál felállni, elcsúsztál a sárban. Így már nem csak beégett, de sáros is voltál. Nem törődve magaddal, felugrottál és visszaültél, mintha semmi nem történt volna. Pár másodperc múlva, Shouto szólalt meg.

-Na ez még cukibb volt. -és ekkor bevillant, hogy mire készül az „ellenfeled". Jó, nem bánom, csókolj meg, megengedem!😉