Prológus

66 7 1
                                    

   Nem lehet rendesen kifejezni, hogy mit éreztem akkor. Félelem, izgalom, egy csipetnyi szomor és rengeteg boldogság kavargott bennem annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, hogy nem lesz kellemes az elkövetkezendő pár nap.
   Ismerem Őt, akár hetekbe is bele fog telni, mire kiengesztelem azért, amit tettem. Szó nélkül otthagytam, mindent hátrahagytam és többé vissza se néztem, mert nem akartam nehezebbé tenni a dolgokat magamnak, ez pedig önző húzás volt tőlem. De most visszatértem és elhatároztam, hogy mindent rendbe fogok hozni kettőnk között, kerül amibe kerül!
   Határozottan bólintottam egyet magamnak, mire az eddig bedugott fülhallgatóm elszakadt a fülemtől, s tehetetlenül lógott tovább a nyakam mellett. Vissza akartam tenni viszont a busz, amelyen eddig utaztam, egy hatalmasat fékezett, ami azt jelentette, hogy ideje lesz leszállnom, én pedig engedelmesen tettem, amit kellett. Amint elhagyta a lábam az utolsó lépcsőfokot, a jármű ajtaja máris bezárult és soha nem láttam viszont a piros utashordozót.
   Pár percig még abba az irányba bámultam, amerre a busz távozott, végül pedig tanácstalanul fordultam körbe.
Lássuk mennyi maradt meg az emlékezetemben erről a helyről!
Mély levegőt vettem, majd lassan elindultam az utcán. A tenyerem izzadt, a szívem hevesen vert, de egy másodpercre sem torpantam meg. Elhaladtam egy üzletsor mellett, befordultam egy kisebb utcába majd sétáltam pár háztömbnyit, aztán elértem az épületet, amelyet kerestem. Az eddig felépített önbizalmam ingadozni kezdett, így elidőztem a bejárat előtt, melyre hatalmas betűkkel volt kiríva az, hogy "ÜDVÖZÖLLEK A TWO WHALESBEN!"
Szedd össze magad! -vágtam arcon magam, hogy kizökkenjek a lefagyásból, aztán beléptem az étterembe.
   Ismerős illat csapta meg az orromat, amelyhez a bárpult mögött álló nő arca is társult. Amint megpillantott, a szája elé kapta a kezét és sietősen elindult felém.
-Max, drágám! Hogy megnőttél! Mi szél hozott errefelé? -ölelt át a nő, aki már gyermekkorom óta ismert.
-Visszatértem a városba, szóval gondoltam benézek. -mosolyodtam el halványan, majd gyengéden eltoltam magamtól és óvatosan körbenéztem.
-Ez nagyszerű! Akkor gondolom vele is beszélni szeretnél. -pillantott a háta mögé, mire hevesebben kezdett verni a szívem.
-Itt van? -nyeltem egy hatalmasat. Számítottam rá, hogy ebben az időszakban itt találom, ám úgy tűnik nem készültem fel rá eléggé.
-Ott van hátul, a szokásos helyen. -intett az irányába segítőkészen, mire hálásan belenéztem a szemeibe aztán elindultam Felé. Kikerültem egy asztalt, elfordultam jobbra, majd megpillantottam a legjobb barátnőmet, aki háttal ült nekem. A mosoly a számon rögtön szélesebb lett. Aztán ahogy közelebb merészkedtem, a felfelé görbülő ajkaim ráfagytak az arcomra, az önbizalmam pedig kártyavárként omlott össze.
   Chloe Price egy másik lány társaságát élvezte, ez pedig lyukat vájt a szívembe. A lány vele szemben ült és figyelmesen hallgatta, ahogy beszél hozzá egykori barátnőm, ám egyszer csak felém kapta a fejét, amitől menekülni támadt kedvem. Az ajkamba haraptam, majd sarkon fordultam és sietősen távoztam az étkezdéből. Csak egy szó lebegett előttem, amelytől könnybelábadtak a szemeim: Elkéstem?

S.S.

Butterfly Effect [HUN LIS FF]Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon