2. Fejezet

316 17 0
                                    

Charlie szemszöge:

Miután megkérdeztem, hogy pontosan mit is fogunk csinálni, nem kaptam értelmes választ, ez eléggé bosszantott, mivel nem szeretem a meglepetéseket. Nemtudom pontosan mit akar ezzel az egésszel Al, de azt tudom, hogy nem igazán fog békén hagyni.

-Megjöttünk.-hallom a mellettem lévő démon recsegős rádió hangját.

Alastor szemszöge:

Miután válaszoltam a mellettem lévő lánykának, azután kellemes csend telepedett közénk. Ránéztem félszemmel a Pokol hercegnőjére, akin bájos és kedves mosoly terült el, miközben gondolataiba merült. Gyönyörü látvány volt. Charlotte könnyű haját gyengéden emelgette a Pokol meleg szellője, nem tudtam betelni a látvánnyal...várj..állj nem, én nem szerethetem ezt a gyönyörű, bájos és....NEM, nem lehetek szerelmes, ez számomra csak egy játék....vagy talán mégsem és sikerült beleszerettnem az egyetlen démonnak a lányába aki árthat nekem?! Hát ez csodás, de akkor is...nem szabad. Nem azért hívtam el Lucifer lányát magammal, hogy magamnak ártsak a saját önös érdekeim miatt. Azt akarom, hogy fájjon neki, fájjon annak a bukottnak, hogy érrezze a tehetetlenség fájdalmas és keserű ízét! Meg akarok bosszúlni mindent!

Na, de ekkor megjöttünk.

Charlie szemszöge:

Mikor Alastorral beléptünk a kívülről eléggé ramaty állapotban lévő helyre, kellemes csalódás ért, mintha nem is a Pokolban lettünk volna. Körül néztem a barna tapétás helyen, aminek a stílusa a 20'-as évekbe engedett bepillantást. Gyönyörű volt. Egy pillanatra Alastorra néztem, aki ebből a szögből és megvilágításból elég helyes volt. De csak azért fogadtam el a meghívását, mert nem volt más választásom.

-Gyere, kedves!-vezetett az egyik székhez a bárpult mellett. Mosolyogva mentem vele, de belülről a félelem kezdett elfogni. Lehet, hogy ezt most nagyon elszúrtam, ki kellet volna találnom valamit, de mostmár úgyis mindegy...

-Na, kedvesem most, hogy itt vagyunk mondhatni kettesben, nem kell megjátszanod magad.-kérdőn néztem rá, de pontosan tudtam miről beszél. Észrevette volna? Valószínű.

Alastor szemszöge:

Miután beértünk a kedvenc kávézómba, ránéztem a kis hercegnőre, ámuló tekintete felvidított. Aztán körülnéztem üres hely után kutatva. Mikor leültünk, rögtön egy kéréssel jöttem elő.

-Kedvesem, most hogy mondhatni kettesben vagyunk, nem kell megjátszanod magad!-mondtam neki bíztatóan.

-De...én nem játszom meg magam, mire gondolsz?- próbálkozott tettetett vidámsággal palástolni idegességét.

-Arra, kedves, amit épp most is csinálsz, ne hazudj nekem és mutasd meg milyen vagy valójában.-ennek hallatán elkomorodott az arca.

-Jóóó...de akkor ezt ne ilyen zsúfolt helyen akard.-mondta mostmár leplezetlen tekintetével mely tele volt elszántsággal.

-Rendben, Charlotte hol szeretnéd megbeszélni?-kérdeztem kiváncsian.

-A....szobámban.-ennek hallatán beindult kissé a fantáziám és felkuncogtam.

-Hajh, ne értsd már félre nem AZÉRT!!-mondja ingerülten. Na ez már valami a Pokol bájos, elragadó, szivárványos felhője megmutatja mit tud.

----

Mikor beteleportáltam magunkat a szobájába, akkor szólalt csak újra meg.

-Na, most figyelj megmutatom neked az igazi démoni alakom.-mondta komolyan. Na erre kiváncsi vagyok!

Neki is kezdtek szarvak kinőni a fejéből, fogai kihegyesedtek olyanok voltak mint az enyéim, szeme vörös lett és az az aranyos orra is eltűnt. Vigyorogva nézett rám.

-Hű, ez nagyon....

-Tudom-vágott bele mondandómba.-szörnyű, nem vagyok jó, ezért leplezem a külsőm, mert nem jó, ijesztő és...-itt én jöttem soron, hogy közbe vágjak. Először nevettem.

-Édesem, én nem a külsődre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy ne játszd meg magad, bár ez elég elragadó és maradhatna is, jól áll a valódi jellemedhez. Én arra gondoltam, hogy a valódi érzelmeid megoszthatnád velem.- nevettem mire a lány elvörösödött.-Hát jó, na mindegy. Szia, inkább megyek, de holnap még beszélünk.- kacsintottam. És kiléptem az ajtón.

Hali! Itt a kövi rész remélem tetszik, ha igen, akkor azt jelezhetitek csillag vagy komment formájában!

-----------------------------------------------------------

Rajzoltam egy kicsit úgy gondoltam megosztom veletek:

Rajzoltam egy kicsit úgy gondoltam megosztom veletek:

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Na ennek a résznek vége sziasztok!

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Na ennek a résznek vége sziasztok!

Hazbin Hotel Fanfic (A Cím még Változik) SZÜNETEL KB. JÚNIUS KÖZEPÉIG Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang