3

145 8 2
                                    

Lakewiew street 456. Valaki elmondaná nekem hogy az hol van? Lehet csak én vagyok ilyen tudatlan, de az én városomban szerintem nincs ilyen út. Gyorsan előkaptam a telefonom, hogy bepötyöghessen a címet a keresőbe.

Elvileg 13 kilóméterrel vagyok arrébb mint kellene. Aha. Akkor nekem most komolyan 1 órát kéne ülnöm egy büdös, zsúfolt buszon csak azért, hogy elmenjek egy random ember szülinapjára? Fasza.

Ja, amúgy csak a vicc kedvéért elmondom, hogy hajnali 3 óra van, de képtelen vagyok elaludni, pedig szörnyen fáradt vagyok. Ki érti ezt?

Az utcáról felhallatszódott a közeli kocsmából kihallatszódó nevetések, üvöltözések hangja. Legalább ők jól érzik magukat. A kocsik ritkán jártak felénk, ezért általában csak a szomszéd kutyáinak ugatását, nyüszítését lehet hallani.

A szobámnak az ablaka mindig nyitva szokott lenni, legalább bukóra éjszakánként. Szeretem ha bejön a kissé hűvös, friss levegő. Sokszor csinálom azt, hogy olyankor amikor sehogy sem tudok elaludni ( khm, például mint most ), akkor fogom a székemet, odatolom az ablak elé, és random, céltalanul bámulok ki az üvegen, és nézem azt a pár embert aki ilyenkor szállingózik az utcán. Megpróbálom kitalálni hogy hova tartanak, hogy milyen lehet az életük, ilyemsi. Tudom furcsa, de valamiért élvezem csinálni.

Úgy döntöttem, hogy alkalmazom ezt a rendkívül érdekes időtöltésemet, ezért erőt vettem magamon, kimásztam az ágyamból, és a lehető leghalkabban odatoltam a gurulós székem az ablakom elé. A megszokottnál kevesebben voltak az utcán, de még ígyis akadt egy-egy járókelő.
Először egy 17 év körüli fiút láttam meg, aki egy eléggé nagy hátitáska szerűséget cipelt a hátán. Nem láttam tisztán, de elég meggyötörtnek tűnt, ha mondhatom így, akkor csalódottnak. Lehet hogy éppen a barátnőjétől jön hazafelé, aki valamiért szakított vele. Vagy az is lehet, hogy a haverjaitól sétál hazafele, akik valahogyan elbaszták a kedvét. Sosem fogom megtudni, és ez benne a legszarabb.

A telefonom hirtelen megpittyent, ami fülsüketítően hangzott a kihalt szobámban. Nem tudom hogy ki akar zaklatni ilyen későn, vagy egyáltalán ki az, aki fent van ilyenkor. Egy pillantás alatt feloldottam a készüléket, majd láttam, hogy 2 nem fogadott hívásom, és 3 olvasatlan üzenetem van Claire-től. Ötletem sem volt hogy mi ilyen sürgős...

@clairehoran
Hellooo!❤

@clairehoran
Maddieee, ébren vagy?

@clairehoran
Akkor jössz Noah-hoz?

Oké. Először is, miért ilyenkor kell ezt megkérdezni, másodszor pedig ki a rákom az a Noah?

@maddiemiller
Szia, ébren vagyok.
Miért ilyenkor írsz?

@clairehoran
Apával most kocsikázunk hazafele, és 2 nap után most van először térerőm és netem.

@maddiemiller
Aham, értem.

@clairehoran
Na, de a lényeg. Jössz akkor?😋

@maddiemiller
Hova? Ki az a Noah?🤨

@clairehoran
Mad, ne legyél már ilyen értetlen.
Holnap, a bulira. Tudood.

@maddiemiller
Jaaa, tényleg. Bocsi, de nekem nem mondtak nevet, csak azt hogy az egyik barátotoknak lesz a szülinapi bulija, és hogy elakarok-e menni.

@clairehoran
lol. Elvigyünk hozzájuk? Eléggé messze laknak.

@maddiemiller
Fuh, megköszönném, nincs kedvem egy órát dögleni a buszon.🥵

@clairehoran
Oksa, akkor holnap 15:30-kor ott leszünk a házatok előtt.

@maddiemiller
Rendben, de én megyek, megpróbálok aludni.

@clairehoran
Aludj jól. Szioo💗

@maddiemiller
Hellooo.

Mindezekután leraktam a telefonom, és bármilyen nehéznek is tűnt, tudtam, hogy muszáj lesz elaludnom. Bekuckóztam magam az ágyamba, majd megfordítottam a párnámat a 'hideg oldalára'. ( nyugtassatok meg, hogy nem csak én szoktam csinálni. ) Nagyjából még egy óráig forgolódtam, mire sikerült álomra hunynom a szemem.

Minden, amim volt | rd.Where stories live. Discover now