Minden, amim volt | rd.

2

Lehet fura, de szeretek visszagondolni, nosztalgiázni, régi beszélgetésekre.

Jól tudom hogy nem vagyok egyedül, biztos vagyok benne hogy te is csináltad már ezt. Sokszor teljesen elbaszom a kedvem vele, változó hogy éppen boldog, vagy szomorú emlékek jutnak eszembe.

Most például egy pár hetes beszélgetés ugrott be, amikor az egyetlen barátnőmnek mondható lánnyal, Claire-rel tanakodtam az élet nagy értelmein egy pezsgő kiséretében.

‐ Annyira szerencsétlen vagyok mostanában. - panaszolta, miközben összefogta a festett kék haját egy fekete hajgumival.

- Nekem mondod? Tegnap majdnem elütött a villamos, mialatt a kulcsom próbáltam volna kikotorászni a táskámból. - feleltem. - Kitalálhatod, nem lett meg. - nevettem el magam.

- Nekem a tegnapom kutya szar szedésből állt. Nem hajlítok, teleszarta az egész kertet, és az előszobát. Érdekes, hogy ezt mind nagyjából fél óra alatt csinálta, amíg elaludtam a kedvenc sorozatom nézése közben. Nem értem azt az állatot. - nevetett fel.

Claire mindig is egy nagyon jószívű, pörgős, felszabadult lány volt. Nem ismerem olyan régen, maximum 1 éve, ebből pedig 4 hónapja beszélünk rendszeresebben.

- Legalább nem unatkoztál. - mondtam mosolyogva. - Jason-nel hogy állsz? - kérdeztem kíváncsi arckifejezéssel.

Jason egy magas, fekete gyerek, akibe Clarie nagyjából fél éve belevan zúgva. Egy baráti társaságban vannak, ha jól tudom akkor ott ismerkedtem neg.

- Konkrétan sehogy. Néha beszélgetünk Facebookon, de úgy igazán semmi. Pedig annyira aranyos, most nézz rá. - mutatta felém a mobilját. Egy tökéletes fogsorú, sapkás gyerek vigyorgott az arcomba. Nem mondom hogy szarul néz ki, de nekem valamiért nem jönnek be a fekete palik. Velem ellentetben barátnőm konkrétan megszállott az ilyen pasikért.

- Hány képed van róla? - néztem rá.

- Nem akarom hogy megszállottnak higyj.

- Azzal már elkéstél. Na, kivele. - nevettem.

- 2. - felelte teljes nyugodtsággal a hangjában.

- 2 mi? Kép? - értetlenkedtem.

- Mappa.

- Hát te hülye vagy. Hány kép van egy mappában?

- Őőő... - keresgélt. - Összesen van 433. - nyögte ki.

- Jesszusom. Honnan szereztél te annyi képet róla? - kerekedett ki a szemem.

- Facebook, Instagram, satöbbi. Érdekel a mappáim neve?

- Azthiszem hogy nem. - nevettem fel sokadjára. Ritka az olyan nap, amikor egész nap jókedvem van, de ez a nap mégis úgy maradt meg bennem.

Hirtelen megszólalt a csengő, amitől autómatikusan kinyitottam a szemem, és felültem az ágyamon. Ha csak nem az egyik szomszédunk jött át pletyizni mamával, akkor halvány lila fingom sincs hogy ki jött.

Claire biztos nem, mert ő az apukájánál van, éééés... szomorú de nem tudok több embert felsorolni, ugyanis nincsenek nagyon barátaim. Felkötöttem a hajam egy gyors kontyba, majd lementem a lépcsőn.

Komótosan végig slasszoltam az előszobán, majd a kulcsra zájt ajtót kinyitottam. Nagy meglepődésemre egy lány állt az ajtóban.

Világos barna haja hosszan omlott a vállára, a zöld szeme csak úgy virított. Szinte ilyesztően vigyorgott rám, majd megszólalt.

‐ Szioo, Rose Parker vagyok, Clarie egyik barátnője. - kezdte a mondanivalóját - Madeline-t keresem.

- Ommm, itt nem lakik semmilyen Madeline. - mondtam értetlen arckifejezéssel.

- Akkor téged hogy hívnak? - mért végig, mint egy darab húst.

- Maddie vagyok. - feleltem.

- Oo, tényleg. Bocsánat, rossz nevet mondtam. Na mindegy. Az a lényeg, hogy holnap lesz az egyik barátunknak a szülinapja, és Clarie megkért hogy hívjalak meg. - szavalta.

- Ahha. Ezt miért nem Clarie kérdezte meg? - néztem rá.

- Mielőtt elment volna az apjához gyors dobott nekem egy üzit hogy kérdezzem meg hogy eltudsz-e jönni, mert ő elfelejtette, és az apjánál pedig nincs térerő. Kint lakik valahol az isten háta mögött. - mondta, miközben undorítóan, csámcsogva rágózni kezdett. - De nem is ez a lényeg. Eljössz akkor? Sietnem kéne, időpontom van a körmösömhöz. - sürgetett.

- Ömmmm... - tanakodtam.

- Siess kérlek.

- Oké, legyen. - adtam be a derekam. Elvileg úgy sincs semmi dolgom holnapra, legalább nem fogom elunni az életem.

- Oksi, a részleteket majd elküldöm Face-en. Puszcsi. - köszönt el, majd az 5 centis magassarkújában eltipegett.

Ekkora pláza cicát sem láttam már elég régen. Fuh, libabőrös leszek tőlük.

A délutánom további része konkrétan semmiből sem telt. Feküdtem, olvastam, ettem, olvastam, feküdtem.

Rose küldött egy üzenetet Facebookon pontban hét órakor, gondolom most végzett a karmaival.

-- @rosieparker
Holnap délután ötkor legyél itt: Lakewiew street 456.

Nagyon szívhezszóló.