Minden, amim volt | rd.

4

Reggel az ébresztőm szörnyen hangos rikácsolására keltem. Általában már attól kiráz a hideg, ha egy adott üzenetnél megrezdül a telefonom.

Szörnyen feltud idegesíteni.

Fél másodperc alatt rápillantottam a szobámban lévő faliórára, ami pontosan 14:00-át mutatott. Kellett egy kis idő, amíg feleszméltem, hogy nagyjából másfél órám maradt arra, hogy valami emberhez hasonlítható kinézetet varázsoljak magamnak.

Miután kivánszorogtam az ágyamból, rekordsebességgel belebújtam a rózsaszín köntösömbe, hogy ne fagyjak meg. ( Tudni kell, hogy hogyha olyan kedvem van, akkor akár 25°C-ban is képes vagyok megfagyni. )

Kisétáltam a szobámból, egyenesen az emeleti fürdő felé vettem az irányt. Konkrétan megrémültem saját magamtól, olyan szintű karikák voltak a szemem alatt. Csodás. Arcot mostam, hátha a 'varázslatos hideg víz' ( csak hogy egy internetes oldalról idézzek ) eltünteni az arcomról a táskáim. Természetesen nem sikerült, ezért beletörődve a helyzetbe vállatvontam.

A lépcsőről lefelé sétálva észrevettem, hogy mama valamit nagyon tüsténkedik a konyhában. Érdeklődve odasétáltam, majd megszólítottam.

— Jó reggelt mama. Mi jót csinálsz? - kérdeztem rekettes hangon.

— Jó reggelt kicsikém. Jót aludtál? Rántottát csinálok, kérsz? - nézett fel rám csillogó tekintettel.

— Aránylag jól, igen. Az nem kérdés, a te rántottádnál nincsen jobb a világon. - mosolyogtam.

— Nem sokára kész lesz, addig csücsülj le az asztalhoz.

Imádom mamát. Olyan szinten aranyos, hogy azt nem tudom kifejezni. Odabaktattam az étkezőasztalhoz, kihúztam egy széket, majd leültem. A rántotta illata már teljesen körbejárta az egész házat, így lassan tata is kikászálódott a hálószobából.

— Hmm, nagyon jó illatok vannak. Jó sokáig aludtál Maddie. Meddig voltál fent? - nevetett fel tata, miközben leült mellém az asztalhoz.

— Áááá... nem olyan sokáig. - füllentettem. - olyan éjfél körül aludtam el. - ( jó is lett volna. )

— Hűű, hogy én milyen rég nem voltam fent addig. Én már nyolc órakkor kidőlök. - mosolygott rám.

Eközben mama kész lett a "reggelivel", így kihozta nekünk az étkezőbe az asztalhoz. Mint mindig, ugyanolyan isteni volt, mint szokott lenni. Sietősen befaltam a rántottát, hogy azért még legyen időm elkészülni is. Mamáéknak tegnap felvázoltam a szitut hogy ma hol leszek, és hogy mikor jönnek értem.

Miután megköszöntem a reggelit, sietősen felrohantam a szobámba, keresni valami göncöt amiben elfogadhatóan nézek ki. Egy fekete farmer, és egy kék, haspólós, hosszú ujjú pulcsi mellett döntöttem.

Imádom a pulcsikat, de mivel tavasz van, ezért egy normális pulcsiba meghalnék, olyan szinten melegem van. Berontottam a fürdőszobába, közben pedig megnéztem az időt. 14:32, időben vagyok.

Nagyjából fél óra alatt gyorsan letusoltam, megtörölköztem és magamra kaptam a ruháim. Tudtam hogy most jön a nehezebb része. Kezdeni kell valamit a hajammal, meg a fejemmel. Felesleges lett volna kivakolnom magam, ezért feldobtam egy laza sminket, ami szempillaspirálból és egy szájfényből állt.

A sötétbarna, hullámos, alig váll alá érő hajamat kifésültem, és konkrétan semmi mást nem tudtam vele csinálni. Fura, de a hajam és a szemem az, amit a legjobban szeretek magamon, pedig egyik sem egy nagy szám. A hajam épp hogy közép hosszú és sötét, a szemem pedig szinte fekete. Na mindegy.

Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, majd komótosan visszasétáltam a szobámba, beágyaztam, majd leültem a székembe.

Hirtelen megakadt a szemem az íróasztalomon lévő ékszeren, amit tegnap délután a parkolóban kaptam a kislánytól, Sophie-tól. Felálltam, majd gondolkodás nélkül felvettem. Az 'N' betű még mindig nem tudom mit jelent, de majd találok valamit, amihez köthetem.

Mivel lassan fél négy volt, ezért bepakoltam pár olyan dolgot ami kellhet egy 'bulira'. Kulcs, pénztárca, kézferőtlenítő, víz, papírzsepi, hasonlók.

Pár perc múlva, Claire-ék kocsija állt meg a házunk előtt, ezért lehúztam a redőnyöm, és gyorsan lementem a lépcsőn. Miután elköszöntem mamáéktól kimentem az ajtón, majd kulcsra zártam azt.

Ma egy kicsit hűvösebb volt mint tegnap, olyan 22 fok körül lehetett a hőmérséklet. Claire a kocsi előtt várt. Csinos volt, egy rövid szoknyás fekete egyberuha volt rajta. A festett kék haját kivasalta, úgy omlott a vállára.

— Sziaaa. - köszöntött, majd közelebb lépve hozzám átölelt. - Készen állsz? - nézett rám izgatottan.

— Nem tudom hogy mire kéne pontosan készen állnom, de persze. - mosolyogtam rá.

— Majd meglátod. - vetett rám egy utolsó pillantást, majd mindketten beszálltunk az autóba.