A következő történetet csak saját felelősségre olvassátok el, kérlek! Ha a cselekmény nem tetszik, elmondhatod egy kultúrát kommentben, megnézem. De amennyiben a történet zavar; én kértelek.
Plusz; bármilyen románc a történetben nem feltétlenül tükrözi személyes preferenciámat (de ha érdekel, ilyen kérdésre is szívesen válaszolok).
Jó szórakozást!
***
Marinett:
Jojomat folyamatosan pörgettem, hogy hárítsam az Akuma támadását. Mellettem fekete szereléses társam botjával hajtott végre hasonló akciót.
- Macska, az öveddel verd ki a kezéből a virágot, az a gyenge pontja! - emeltem tekintettem partneremre. És akkor lelassult körülöttem az idő.
***
Végigfuttattam tekintettem a Párizs kettes számú hősének nevezett srác arany fürtjein...... Akárcsak az övé....
Tegnap reggel kezdődőtt minden;
- Szia, Juleka, bocsi, hogy így rádrontok, de elkérném a jegyzeteidet, mert kicsit lemaradtam, délután visszahoz......- hadartam, miközben az osztálytársnőm otthonául szolgáló hajó fedélzetére léptem. Az elakadásom oka két dolog volt:
1. Lila hajú barátnőmnek nyoma se volt
2. Egy türkizkék hajú srácnak igenis volt nyoma..... Egész pontosan az orrom előtt ült.
- Szia, Marinette. Jul nincs itthon, Rózzal fagyizni mentek -pendített meg gitárján pár hangot- Miben állhatok szolgálatodra?
- Oh..... Szia, Luka, igazából ..... Nem is zavarnék.... Csak el akartam kérni Jul...... Vagyis Juleka jegyzeteit.... de ha nincs....
- Gyere, tudom, hol vannak a füzetei. Biztos megengedné neked, hogy lefényképezd. Ha meg nem, megmondom, hogy én engedélyeztem. Akkor lesz nekem...... -és végigcsapott hagszere húrjain.
Felnevettem. Luka tudott komoly lenni, de olykor gyerekes komolytalankodásaival mindig jó kedvre derített.
- Köszi..... Banyek, otthon hagytam a telómat....
A fiú pulóvere zsebébe nyúlt;
- Használd az enyémet.
- De.....
- Nyugodtan, Marinette. Majd később visszaadod.
Gyorsan lőttem pár képet az anyagról majd visszafordultam a sráchoz.
- Luka, ez akkor sem járja...... Te elhalmozol engem mindig ilyen-olyan kis ajándékokkal, kedvességgel és figyelmes vagy velem. Mondj valamit, amivel viszonozni tudnám.
Mondj valamit, vagy megharagszom! - közöltem tettetett durcáskodással.
A hangszer elhallgatott.
- Tudod, Marinette, mit szeretnék.....
Követtem a gitár példáját. Luka pedig lehorgasztotta fejét.
- Sajnálom.... Mondtad, hogy még idő kell a döntéshez, én.... Én egy segfej vagyok.
- Nem Luka, nem vagy -összeszorítottam a fogamat- csak.... Tudod mit? Igazad van.... De kérlek, adj még egy kevés időt. Holnap délután találkozzunk André fagyizójánál, addig meghozom a döntést.
Kék hajú barátom lehunyta szemét és három hangot pendített meg gitárján. Mikor újra felnézett, már mosolygott.
- Köszönöm. És bárhogy is határozol, jól döntesz, Marinette....
***
Megráztam a fejem. Nem ábrándozhatok, a városnak szüksége van a hőseire.
- Kaaaaaahaaaaatiiiiicaaaaa..... Máááár neeeem tuhhhhhufoooom soooká tartaaaaani! -nyávogott Fekete Macska, aki minden erejével fogta ellenfelünk karját, miközben az néhányszor istenesen megrázta szegényt. Cselekedtem. Fegyveremet kiengedtem, ami varázserejének köszönhetően szinte gondolatom szerint fonta körbe a két kart -és vele társamat. Ám ellenlábasunk erősebb volt, mint hittem, egyetlen rántással vont közel magához, így szembe kerültem Macskával. Szó szerint. És micsoda szemek......
***
Délutáni tanítás révén viszonylag szabadon telt a délelőtt, viszont nem néztem az órát, így sikerült megint elkésnem.
- Kislány, te sose javulsz- somolygott Alya rám homlokára tett kézzel.
- Jó, mindegy, nagyszünetben beszélnünk kell.....
- Ho, miről van szó, csajszi?
- Mondom, szünetben.... - sziszegtem idegesen, mert a késés miatt amúgy is haragos Miss Mendeleiev rosszallóan nézett rám.
Szünetben az udvar szélén lévő kispadon Alya letámadott;
- Nah, róla van szó?! Történt valami?! Ne csigázz!!
- Belőled tökéletes újságíró lesz -kacagtam- igen, róla.... Pontosabban róla ÉS Lukáról. Megígértem neki, hogy holnap délutánig döntök....
- Húú, csajszi, ez állati! De nem lesz egyszerű dolgod.... Luka foglalkozik veled, tetszetek egymásnak.... Adrien pedig rendes srác éswááááááá.......!
- Hogy vagy, csajszi? - nyomott egy csókot a semmiből feltünő Nino szerelme nyakára- Oh.. Cső, Marinette, bocsi, nem vettelek észre...
- Legközelebb akkor nézz, teknőckeret! -húzta össze a vörös lány szemöldökét, de ismertem barátnőm, a szája sarkán jeletkező mosoly elárulta, hogy nem tud haragudni a shildessapkás srácra- Nah, legyél hasznos és segíts ki, mit gondol Adrien Marinettről?
- A spanom? - huppant le DJ haverunk a padra- Miért, nem vagytok barátok?
- Dehogynem barátok, te imádnivaló tök, de ÚGY hogy áll a dolog? - kérdezte Alya, miközben kihasználva a kínálkozó lehetőséget Barátja combján átvetette lábát.
- Ja úgy!
Nino igazított egyet a szemüvegén.
- Sajnálom, Marinette. Haver vagy, meg minden, de a spancim oda van valakiért....
- Tudod esetleg, kiért? -tettem fel kissé reszkető hangon a kérdést.
- Fogalmam sincs...... igazából még te is lehetsz az...
Hurrá, ezzel nem vagyunk előrébb....
- Jó, azért köszönöm -álltam fel a padról, hogy a második órára legalább időben beérjek. És hogy barátaim ne lássák, mennyire a sírás szélén állok...
- Azért fontold meg mindkettőt! - kiáltott utánnam kockás inges padtársam - Uh, Nino, az epres? Kapok belőle?
