Miraculous - Talán...

Rókabőr - Vége

Marinette:

- Szóval - kezdi az Akuma- mégegyszer megkérdezem; miért hagytál ott, akkor egyedül engem, Marinette??? És a rókabörbe bújtatott barinőd lesz szíves most nem közbevágni, megértetted?- és látom, amint szorosabbra veszi körülötte a selymet, úgyhogy Ravasz csak bólintani tud.
- Szóval akkor....... Marinette???

Futattam az agyamban, mit csináljak; nincs nálam a talizmán adta tárgy, ha hazudok, elporladok. Ravasz még helyre tudna állítani mindent, de a jojóm nélkül semmi se tisztítja meg a pillangót...... Igazat mondani pedig félek.....

Ránézek a kezemen feszülő pöttyös ruhára, ami számllomra mindig a felelősséget, másoknak a reményt jelentette.
Amennyire tudom, elfordítom a fejem, szemem sarkából látom Ravaszt, aki minden erejével próbál kiszabadulni a szorításból.
És most először belenézek a maszk mélyedéseibe, az Aku.... Nem. Adrien smaragd zöld szemeibe nézek, melyekkel Macskaként oly sokszor epedve nézett, ha azt hitte, nem látom......
És belegondolok, mennyivel jobb lenne ezen a tetőn ülni azokkal a szemekkel. Mindez az én hibám.....

- Adrien.....- remeg a hangom.....
- Igen....Marinette??
- Vedd le kérlek a maszkod....
- Szemtől szembe vallomás? Fernek tűnik, Marinette- lehúzza a maszkot és arcával egy vonalba emel.

- Adrien..... Kedves voltál velem mindig. Sajnálom, hogy így alakult, nem lett volna szabad ezt tennem veled..... De....féltem, mert........egy napot veled........és te.......mert én- könnyek patakzanak az arcomon. Furcsa, mert máskor nem hagynám, de most engedem, hogy az Akuma felém nyúljon és megérintse az arcomat. A fülbevalómat könnyűszerrel elvehetné, de csak finoman végigsimít. Összerezzenek, mikor szeme körül a pillangó sziluettje felsejlik, de ő ősszehúzza szemét, mire az eltűnik. Most finoman beszél:
- Igen, Marinette?

Lehunyom a szemem és megcsókolom. Viszonozza.

***

🦊 -Fantasztikus Rókalány!!! 🦊

Kinyitom a szemem és ajkam elválik Adrienétől.
- Bocsi, fogalmam sincs, mi volt ez.......- szabadkozik a srác. Olyan aranyos......

- Hé, tubicák.....- szólal meg mögöttem valaki. Megfordulok
- Volpina?!
- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük, hogy Ravasz !!!
- Várj, az a Róka Talizmán?!...... De... Én adtam oda, emlékszem.... De miért?
- Passz, nem mondtad. Viszont amíg enyelegtetek, én kiszabadítottam magam, elvágtam a sálat és visszaállítottam mindent..... Szívesen!
- De.... Hogy csináltad?
- Könnyű; a gumipárnát, amit adtál, felfújtam, kifért mellette a karom és eltéptem a sálat. Aztán el akartam dobni azt a vacakot, de egy adag katica lett belőle. Eszembe jutott, hogy ilyenkor mindig dicsőited magadat, gondoltam, én nekem is jár ennyi, szóval kimondtam valami hasonlót, azok meg elrepültek. Apropó, ott megy a pillangód, el kéne kapni......

Oda nézek, ahová mutat és meglátom a lila pillangót. Utána hajítom a jojóm, megtisztítom, de a "....kis pillangó" szövegemnél becsipog a fülbevalóm.
- Bocsi, Adrien, mennünk kell, mindjárt visszaváltozunk....
- Csak te, Katica- mormogja mellettem Ravasz. A fenébe, igaza van......
- Akkor csak én. És hát ruha nélkül nem kéne látnod, vagyis láthatnál, vagyis........szuper ruha nélkül......
- Rendben, minden jót, Katica. Szevasz, Ravasz!- mosolyog szerelmem. Olyan aranyos.......

Leugrunk a tetőről, nekem sikerül a forgalmas részen landolnom, úgyhogy befutok a sikátorba. Lilla ott vár, kezében a talizmános doboz.

- Köszönöm, Lilla, nagy segítségemre voltál.
- Szívesen, Katica, máskor is. De nem bújsz el, hogy ne tudjam meg, ki vagy?
- Lilla, tudod, hogy vissza kell vegyem a talizmánodat.
- Mi......?
- Lilla Rossi, ne csináld ezt, kérlek. Mondtam.
- Nem, nem mondtad!
Visszagondolok......fenébe, tényleg nem. Meg vagyok huzatva....?
- Figyelj, Lilla, azok miatt, amiket a múltban tettél, elég nehéz volt rádbíznom egy Talizmánt. De hiszem, hogy képes vagy változni, hogy jobb ember lehetsz. Kérlek, trükközés helyett inkább add át a talizmánt, és esküszöm, hogy ha szükséges lesz, nem fogok habozni, hogy odaadjam neked.

Látom, hogy gondolkozik a dolgon.
- Szóval kéred vissza a dobozt, és látni akarod, hogy benne van a Róka Talizmán......?
- Igen, kérlek. De igyekezz, mert fogy az időm....?
Lilla a dobozra néz, kinyitja, látom, amint szemét végigfutatja az ékszeren. Majd lecsukja a doboz fedelét és átnyújtja:
- Tessék, Katica. Bár nem mintha nem látnálak szívesen visszaváltozni -kacsint rám.
-Meghiszem- mosolygok és felhúzom magam jojómmal a tetőre.

***

- Szép munka, Marinette- helyezi vissza mesterem a "Róka 🦊" feliratú dobozt a "Teknős 🐢" doboz helye és a "Méh 🐝" tárolója közé.
- Mester, képzelje..... Megcsókoltam Adrien Agrestet..... A fiút, akiről már meséltem.....
- Igen, Marinette, tudom, már ő is mesélte, hogy csókot kapott Katicától- mosolyodik el Fu mester.
- De mégis, mikor, mester......?
- Oh, néha kínai órákat adok neki, és beszélgettünk mindenféléről. Nemrég jöttem tőle.
- Hm..... Nem is tudtam, hogy ismeri őt, Mester. Viszont, sietek, mert látnom kell újra apukám. Ég önnel, mester, minden jót!

***

Fu mester:

Nézem, amint Marinette tovaszáll, jojójával húzva házról házra magát.
- Szóval, nem tudtad?! - somolygok- akkor minden rendben.

***

Trixx:

Előbújok a talizmánomból. Nem az utcán, de nem is kint a szabadban vagyok...... Sötét szobát látok magam körül, pár szétszabdalt Katicás posztellel a falon.....
- Hahó..... Trixx vagyok, a Róka Talizmán Kwamija......
- Szervusz, Trixx.
-Ki vagy ?
- A nevem Lilla Rossi. De te hívhatsz úgy, Ravasz.

Vége?