Miraculous - Talán...

Rókabőr - Elmaradt találkozó

Üdvözlet, kedves olvasók. A következő történetben némi változtatás lesz:

A talizmánokat a varázsdobozon belül olyan dobozokban tárolják most, mint amilyenben Katica kiosztja őket.

Ennyi lenne, jó szórakozást!

***

Marinette:

Úristen, Úristen, Úristen, el fogok késni, már megint, pedig ez most állati fontos lenne...... Megígértem Adriennek, hogy pontosan negyed kettőkor a parkban leszek, ugyanis a vívásról akkor ér oda, a testőre viszont néha megáll fagyizni (Amit meg tudok érteni, André fagyija mennyei..... mmmmm) és így pár perces szabadságra tesz szert.... És el akar szökni.....velem!!!!! Úristen, olyan cuki, fogalmam sincs, hova megyünk, vagy mit akar, de velem töltené a délutánt!!!!!! AZ EGÉSZ DÉLUTÁNT!!!! AZ.... egész.... dél-utánt.......ve...lem.........

Ennél a gondolatnál érek a sarokra. Kilesek.
Adrien pont most érkezik a megbeszélt helyre, körbenéz. Visszahúzom a fejem, szívem ezerrel ver, fogalmam sincs, meglátott-e vagy sem..... Várok pár percet, hátha látott és idejön, de nem történik semmi. Kinézek.
Adrien háttal ül nekem az egyik padon. Odamegyek, állok mögötte, de nem vesz észre.... Rá akarom tenni a kezem a vállára, de nem merem. Csak nézem a fürtjeit, azokat az aranyos, szépen fésült fürtöket...... Már nyúlok, hogy megérintsem.......

De nem, nem tudom megtenni!!!!!!!! Elrohanok, annyira félek a helyzettől, sokkal inkább, mint az normális lenne..... Ekkor fut be Adrien testőre. Utánnuk fordulok egy pillanatra, így látom szerelmem, amint beszáll a fekete autóba, majd a jármű tovagördül.

Csak állok ott és a sírás kerülget.

***

Adrien:

Marinette nem jött el a találkozóra... Ez fájt. Nem szerveztem komoly programot tegnapra, csak elmentünk volna az állatkertbe. Hoztak pár flamingót, és mivel tudtam, mennyire szereti őket, gondoltam meglepem. De nem jött el.

Egész éjjel Marinettel álmodtam, amint haja helyén rózsás tollakkal egy lábon áll, majd fürtjei közül kihúz egyet és rajzolni kezd vele.... Egy gorillát, fagylalttölcsérben....

Ma egész nap ez jár a fejemben. Hiába gondoltam másra, nem tudom kiverni ezt a képet a feje.....
- Héééé.... Nézd, merre mész!
- Jajj, bocsi ...... Marinette?!
- Ohhhh........ Szi-szia Adrien!
- Beszélhetnék veled?
- Te..... én..... Beszéd.......igen.
- Úgy értettem veled, kettesben - nézek Alya felé. Uh, kicsit durvára sikerült a mondandóm, látom a lányon hogy a szemüvege mögött összehúzza a szemöldökét....
- Ja, persze, persze - kap észbe Marinette - bocsi, Alya, öt perc, ha kell, menj csak, majd talizunk.
Lányos öleléssel búcsúznak, Alya mond valamit, de csak a ..........., Kislány! -t hallom belőle.

Félrevonom Marinettet:
- Mi történt tegnap?
- Mi, hogy, mi? Jah......Uh..... Sajnálom, Adrien.... Nem tudtam elmenni. Tudod.......ööö...... Nagyim jött haza, igen, de.........de csak egy napra, ééés........ nem tudtam elszabadulni. Sajnos nem. Bocsi. Nem haragudj!
- Értem. Semmi baj, Marinette...... Csak ezt akartam, fuss csak barát-csajszid után, hátha eléred.
- Ok, szeret......mármint szeja, vagyis szia!

És ezzel elrohan.

***

Nem. Mondott. Igazat.

A szavak egyenként koppantak a koponyán belsejében. Nem mondott igazat. Láttam tegnap, hogy ott volt a parkban. Akkor, amikorra megbeszéltük, ott volt velem, de nem mert odajönni. Én reménykedtem, hogy egy barátommal el tudok tölteni egy fél napot, mint más, normális ember. Ő pedig cserben hagyott, ki tudja, milyen indokkal.....?!
Igaz, nem számít. Van elég normális barátja, akikkel elmehet bárhová, bármikor. Nem kellek neki. Vagyis hát........

Nem kellek neki sem.....