Szjg: Cortez Lánya 2.

Augusztus 31. Hétfő

- Nemsoká kezdődik az új év a suliban - vigyorodott el a nagyi. - Várjátok már?

- Hát remélem nem lesz benne ennyi fordulat. Meg most nem kéne úgy kezdeni, hogy jön egy gyerek - pillantottam felvont szemöldökkel, Márkra mosolyogva. Zsófi az ölében feküdve épp az igazak álmát aludta.
- Te beszélsz? Egy év alatt több szerelmi kavalkádot csináltál mint én egész életemben! - szúrt vissza a bátyám.
- Touché - biccentettem egyetértően.
- Mi? - forgolódott köztünk nagypapa.
- Semmi - húztam össze magamat kínosan.
- Ha annyira szeretnétek hallani, elmesélhetem - villantotta rám gúnyos mosolyát Márk.
- Megvagyunk nélküle is köszönjük - feleltem gyorsan.
- Nem baj, én szívesen mesélek. Szóval az történt, hogy Reginának tetszett egy srác, aki a legjobb barátnőjének az ikertesója volt, aztán kavartak egy ideig, de ez a leányzó - mutatott ekkor rám - összejött egy full random sráccal. - Márk ekkor hatásszünetet tartott, így volt időm felháborodni.
- Hé! Kornél nem full idegen! Találkoztunk a parkban és nagyon kedves volt! - hőbörögtem.
- Nem mindegy? Na, aztán járt vele egy hónapig, de kiderült, hogy a srác megcsalta, aztán végül nem is, de akkor már nem fogadta vissza Regszet. Utána jött a szőke herceg franc se tudja honnan, vagyis az új osztálytárs, és aztán vele jött össze Regina. Ennyi - fejezte be a történetet.
- Mekkora ribanc lettél, csaje! - röhögött ki az unokatesóm, Csongor.
- Ne káromkodj! - szólt rá nagyi.
- Hőő - háborodtam fel ismét. - Nem vagyok ribanc! Legalább van életem!
- Te se káromkodj! - csittegett nekem is a nagyi.
- Az nem élet, hogy egy év alatt 3 srácot hülyítettél be - szívta tovább a véremet Márk, én pedig jó testvérhez híven visszavágtam.
- Miért, az igen, hogy 17 évesen felcsináltál egy lányt aztán kidobtad?
- Regina, hogy beszélsz?! - szólt rám anya és nyilván a nagyi is.
- Touché - ismételt engem Márk, figyelmen kívül hagyva anyuékat.
A nappali közepén ültünk, én, Csongi és Márk, az ölében az alvó Zsófival.
Ez volt az utolsó nap, mielőtt Krisztáék és az unokatesóim haza utaztak volna, így mára a nagyiék is átjöttek. Orsi nyári munkán volt, így Márk nélküle felügyelte a lányukat, bár az egész délután aludt. A bátyám szemei alatt hatalmas karikák adták a tudtunkra, hogy azért nincs mindig ilyen könnyű dolga, ennek ellenére mégis volt ereje vitázni velem.
Pár perc beszélgetés után megcsörrent a csengő, de mielőtt felpattanhattam volna, már Zita érdeklődve kiment a kapuhoz.
Majd Olivérrel sétált vissza hozzánk.
Míg Zita arcán kíváncsi és erőteljes vigyor díszelgett, addig Olivér egy zavart mosollyal díjazta, hogy ennyi ismeretlen családtagnak kell most bemutatkoznia. Levette a cipőjét aztán egy "Üdv" szócskával lerendezte a köszönést.
- Hát te hogyhogy itt vagy? - adtam egy puszit az arcára még az előszobában ahol egy kicsit eltakart minket a válaszfal.
- Hát gondoltam az utolsó nyári napon kicsit megleplek, és elviszlek egy randira ha már úgyis majdnem egész nyáron csak otthon ültünk, de ezt benéztem - vont vállat és átkarolt.
- Hát ez roppant romantikus, de mostmár be is mutatkozol, vagy várjak még arra, hogy kint sutyorogtok mintha nem hallanánk? - kiáltott ki hozzánk nagypapa.
- Apu! - csittegte le őt anya.
- Jól van már, hagyj engem, szeretnék én is néha megszólalni - morgott mire halkan felnevettem és berángattam a nappali közepére.
- Na akkor... Ő itt nagyi, nagyapa, apát kihagyom mert őt ismered, bocsi apa, aztán Zita barátja, Zita, anyát is ismered, és Csongi, na meg persze Márk, de ő nem érdekes - legyintett a végére.
- Hogy mondod? - kérdezett vissza a bátyám.
- Semmi, csak halucinálsz. A korral jár - artikuláltam gúnyolódva. Mákkal folytattuk a szokásos csatánkat és hagytam, hogy Olivér elvegyüljön a családomban.
A randinkból, amit tervezett, végül az lett, hogy miután Csongiék haza utaztak, és apa elvitte a nagyiékat is, Olivérrel leültünk filmezni. Mint majdnem minden nap a két és fél hónapos szünet alatt.
- Olyan éhes vagyok - suttogtam, miközben a film főszereplője épp lehallgatta, ahogy a gyilkos banda megtervezi a következő lecsapást.
-

Értettem a célzást - bólintott, majd felkelt a kanapéról, kisétált az előszobába, és megdobott a dzsekimmel.
- Nem céloztam semmire, mit csinálsz? - zavarodtam össze.
- Öltözzél, aztán indulás mekizni - dobott meg a cipőimmel is.
- Hé, fejezd már be - röhögtem.
- Mekit akarok enniiii, induljunk - hisztizett. Gyorsan felkaptam a hozzám vágott ruhadarabokat, hiszen nem minden nap viszi el az embert a barátja éjfél körül mekizni :)