Szjg: Cortez Lánya 2.

December 1. Kedd

Hihetetlen, hogy három hónap eltelt. Nem is hiszem el. Három eseménymentes hónap! Egyszerűen nem tudtam mit írni a naplómba, mert a legizgalmasabb mondat az lett volna, hogy "Kedves naplóm! Hazaértem", ígyhát meg sem kíséreltem írni ide, egészen a mai napig.

A suli előtt állva Roxi épp a legújabb maci mintázatú puloverét mutogatta, amikor megjelentek a fiúk.
- Itt vannak a meccs függők is - forgattam a szemem mosolyogva, ugyanis egész este Olivér válaszaira vártam, aztán kaptam egyet, de nem éppen olyat, mint amire számítottam. Meccset nézünk a fiúkkal, majd holnap találkozunk x
A világ legromantikusabb sorai, amit az ember a barátjától kaphat.
- Naa, ez egy fontos mérkőzés volt - húzott magához Olivér. Mosolyogva megsimítottam az arcát, mire meg akart csókolni de én óvatosan hátrébb húztam a fejem. Másfél hónapja próbálom rávenni őt, hogy az iskola előtt ne csináljuk, de egyszerűen hajthatatlan. A fiúk kinevettéj szegényt, mert nem adtam neki reggeli csókot, aztán a francia házról kezdtek beszélni.
- Jaj ne is mondjátok, nekem miért nem lehet franciám? Utálok bejárni plusz kémiára! - szenvedtem látványosan, de senki nem figyelt rám. Becsengetés előtt pár perccel rávettem magam, hogy megkeressem a 10/a termét, akikkel az elmúlt 3 hónapot minden kedden és csütörtökön együtt kezdtük. Az évfolyam másik osztálya ennyi idő alatt sem kedvelt meg, a tavalyi év, ami alatt Brigi bebeszélte mindenkinek, hogy milyen szörnyű arc vagyok, egyszerűen nem akart felszívódni. Ennek ellenére szorgalmasan jártam az órákra, nem csak azért, mert muszáj volt, hanem mert egészen fel is tornáztam az átlagom kémiából.
- Szia Regi - köszönt rám az egyik lány, ha jól tudom Fanni, mire meglepettségemben csak inteni tudtam egyet, hangok már nem hagyták el a számat.
Új anyagot nem vettünk, így nem kellett stresszelnem felelés miatt, tehát nyugodtan sétáltam ki a teremből, mikor valaki utánam szaladt.
- Bocsi, tudsz jönni egy picit? A mosdóba - nyúlt a kezemhez Fanni, és magával húzott a lánymosdók felé.
A tükrökkel szemben ott állt az egész b-s lánycsapat.
- Regi, ütős a mai szetted - vigyorgott rám Brigi.
- Igen, rémisztő jó a csizmád honnan van? - kezdte Móni(szintúgy Brigi követője) is a mustrálásom.
- Rátérhetnénk a lényegre? Mert fogalmam sincs, hogy mit akartok itt. Fel fogtok áldozni a sátánnak és elveszitek a cipőmet vagy mi? - ironizáltam, mert még mindig nem értettem mi folyik itt.
- Igazából be akartunk venni a bandába. Bár, ha jobban meggondolom, a te ötleted sem rossz - kacsintott Gitta, mire unottan pillantottam fel rá. - Lehetnél a csapat negyedik tagja. Kicsit jobb sminkekkel és extrémebb ruhákkal...tö-ké-le-tes lennél ebbe a baráti körbe - tervezgetett tovább.
- Miért akarjátok bevenni? Egyáltalán én miért akarnék belépni közétek? - lepődtem meg a mai napon nem először és nem is utoljára.
- Mert rájöttünk, hogy nem is vagy gáz - szólt közbe Fanni.
- Fantasztikus - forgattam a szemeimet. Komolyan tartozzak egy olyan csapathoz amihez semmi közöm?
- Ugyan. Gréta már nincs annyira közel hozzád, mióta Danival járnak. Roxi most tért vissza, azt se tudja mi van, az ő gyenge elméjének te túl kemény dió lennél - kacagott lenézően és tovább sminkelt, miközben a tükörbe néha hátrapillantott rám. - A barátod pedig...ki tudja meddig lesz még a barátod.
- Ezzel mit akarsz mondani Brigitta? - emeltem fel a hangom. Hogy mer ilyet mondani a barátaimról? Hogy meri ezt mondani egyáltalán Olivérre?
- Tudok dolgokat, amiket nemsoká te is tudni fogsz. A lényeg, Regina - nyomta meg a nevemen a hangsúlyt -, hogy ha hozzánk tartozol, a központban lehetsz. Így csak a háttér vagy.
A csengő mentett meg attól, hogy veszekedésbe kezdjünk. Nagy lendülettel indultam a következő órámra és folyamatosan azon agyaltam, amit Gitta mondott.
- Haver, úgy fogsz hiányozni jövőre - csapkodta meg Dani Olivér vállát.
- Miért mi lesz jövőre? - kérdeztem miközben lehuppantam a székemre. Megdörzsöltem a szemeimet és ledőlten egy picit a padra.

- REGINA! MIT KÉPZELSZ, HOGY ALSZOL AZ ÉN ÓRÁMON? - ordította az arcomba a matek tanár. Ijedten felpattantam, mire a többiek elkezdtek röhögni. - Menj ki.
Idegesen felkaptam a cuccaim, és kimentem a folyosóra. Leültem az egyik fotelbe és unottan bámultam magam elé. Ekkor a termünkben újabb kiabálás foszlányai hallatszódtak ki, nyílt az ajtó és Olivér lépett ki rajta.
- Szia! Csak nem téged is kicsaptak? - vigyorogtam rá.
- Nem dehogy, gondoltam kijövök kicsit, untam bent lenni - legyintett és levágta magát a mellettem lévő fotelbe. A kezemért nyúlt, én pedig rádőltem a vállára.
- Regi.
- Igen? - pillantottam fel rá.
- El fogok menni innen.
- Miért? Nincs is más fotel a folyosón, hova mennél? - húztam össze a szemöldököm értetlenül.
- El fogok menni Pestről - emelte fel a fejét a támasztóról, mire én is teljesen felé fordultam.
- Hogy mondod?
- Apa visszakapta a régi állását. Visszaköltözünk még az ünnepek előtt Győrbe.
- Na ne hülyéskedj velem! Mivan? - förmedtem rá.
- Regi ne haragudj, de nem tudok mit csinálni - nézett rám szomorúan.
- És akkor mi lesz? Velünk - meredtem rá, és egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust.
- Nem tudom - suttogta. Csalódottan bólintottam és az ajkamat beharapva visszadőltem a székbe. A fejemet az ablak felé fordítottam, hogy ne lássa a könnyeimet. A szipogásomat így is meghallotta, ezért csak gyengéden rászorított a kezemre, amit viszonoztam. Ez volt életem legrosszabb matekja.