Szjg: Cortez Lánya 2.

December 5. Péntek

- Jó.
- Mi? - fordult felém miközben abbahagyta a pakolást.
- Jó. Csatlakozom hozzátok, de nem dobom el Grétiéket miattatok! - magyaráztam neki. Gitta szélesen elmosolyodott, és maga köré hívta a lányokat. Kis kupaktanács után - amiből engem kihagytak -, Gitta hozzám fordult.
- Ma délután átjöhetsz, hogy tökéletesítsük, aki vagy - vonta fel a szemöldökét.
- Milyen nagylelkű vagy, köszönöm - gúnyolódtam és az ajtó felé indultam. - Hetedik óra után a suli előtt várlak!

- Mizu Regsz, merre voltál? - kérdezte Dani, amikor visszatértem a termünkbe. Felmutattam a melegszendvicsem, jelezve, hogy csak a büfében, aztán leültem. Olivér sehol sem volt, Gréti pedig ekkor odaugrott Danihoz és vele valami animét kezdtek nézni. Roxi Mátéval és Bogival beszélgetett, a többiek pedig csak szimplán jól érezték magukat. Ekkor teljesen biztos voltam benne, hogy jó döntés volt igent mondani az a-s lányoknak. Legalább én sem leszek egyedül.
- Dani - szólongattam a fiút. - Dani!
- Hm? - vonta fel a szemöldökét, miközben kirántotta a füléből a fülhallgatót.
- Olivér hol van?
- Nem tudom, bocs, második óra óta nem láttam, lehet lelépett - vonta meg a vállát, és újra elmerült a japán mesék világába. Hát marha jó. Írtam üzenetet Olivérnek, de miután egyre sem válaszolt, egyre agresszívabb lettem. Valahogy így:

„Olivér, hova tűntél?"
„halloo??"
„szívem"
„itt vagy?"
„hát jó, nem kell válaszolni"
„végülis ha épp eltűnsz, és a barátnőd üzenetet ír neked akkor azokra nem kell válaszolni"
„látom hogy elérhető vagy Olivér, ne szivass"
„jó akkor cseszd meg, nem tudom mi van veled"

Mindazok után, hogy az egész matekot végig idegeskedtem, az azt követő szünetben sírtam és hívásokkal zaklattam őt, majd még egy órát stresszeltem, tesi előtt megláttam, ahogy épp az öltözők felé sietett.
- Olivér, te szórakozol velem? Miért nem válaszoltál? - futottam utána. A barátom megfordult és mosolyogva rám pillantott.
- Pont téged kerestelek - vigyorodott el.
- Engem? A fiú öltözőknél - néztem rá unottan.
- Megtaláltalak nem? - röhögött fel aztán átölelt, úgy, hogy a kezeit a farmerom farzsebeibe pihentette.
- Hol voltál? - suttogtam.
- Hoztam neked valamit - válaszolta és eltolt magától. Érdeklődve néztem rá.
- Mit?
- Majd megtalálod - húzta újból széles mosolyra a száját és egy utolsót intve bement az öltözőbe. Összezavarodva bementem a saját öltözőnkbe, majd ahogy elkezdtem öltözni, valami kiesett a zsebemből. Felvettem a földről a hajszálvékony, fém karperecet és hitetlenül elnevettem magam. A közepén egy dinoszaurusz volt kialakítva. Ki venne ilyen idióta ajándékot a barátnőjének? Nyilván csak ő. Felraktam a csuklómra azt az idétlen ékszert és bementem a tornaterembe. A fiúk tesitanára közölte, hogy Korponay nem tud jönni, ugyanis influenzás tüneteket produkál, így a fiúkkal közösen kezdtük meg a bemelegítő futást. A sor elején futottam egyedül, szeretek ilyenkor gondolkodni ezért szándékosan lehagytam mindenkit. Ezzel szemben Olivérék leghátul "kocogtak", vagyis inkább nagyokat röhögve sétáltak. Pont rámnézett amikor őket figyeltem, így nevetve felmutattam neki a csuklómat a karkötővel együtt, amit egy büszke biccentéssel konstatált és felemelte a saját kezét. Egy hasonló fémperec volt rajta, csak sokkal vastagabb, majd észrevettem, hogy abból hiányzik a dínó alakú minta. Egymásba illő karkötőt vett nekünk. Egy szerelmes sóhajjal futottam tovább, amikor Gitta utolért. Úgy tűnt, nagyon igyekezett hozzám, mert már kissé lihegett mellém érve, pedig még csak a harmadik kört futottuk.
- Ötödik óra utáni szünetben gyere le az udvarra, figyelj minket. Egy tizenegyedikes, aki a suli újságot szerkeszti, oda fog jönni Fannihoz - kezdte mondani, de már itt elvesztettem a fonalat.
- Ki az a Fanni? - vontam össze a szemöldököm, miközben megálltam nyújtani.
- Ő. Ő ott Fanni. - Elénk mutatott, velünk szembe ugyanis Brigi alattvalói nyújtottak, vagyis inkább tették magukat a fiúk előtt. Fanni a festett hajú nagydumás. Szinte mindig tud miről beszélni, ráadásul vicces is, de tipikusan csak azért népszerű, mert olyan barátai vannak. Tudomásul vettem tehát, hogy ő Fanni és hagytam Briginek, hogy befejezze a sztorit.
- Szóval Isti oda fog menni Fannihoz a szünetben. Mivel velem nem mer beszélni, őt fogja megkérni, hogy adjon át nekem valami üzenetet. Ekkor oda kell menned és ezt mondani neki: „Gittát nem érdekled. Hiába próbálkozol bármivel is." Ha azt kérdi honnan tudod, azt feleled, hogy én mondtam neked. Ezzel elhintjük, hogy beszélgettünk már, de én nem fogom megerősíteni, így az egész suli kétségek között lesz. - Befejezte a mondókáját, nekem pedig szépen lassan leesett, hogy így akarja felvezetni a "barátságunkat". Határozottan bólintottam és odamentem Grétiékhez, nehogy feltűnő legyen a beszélgetésünk.
-Mit akart tőled Gitta? - kérdezte Gréti.
- Jaj, csak a kémia házival kapcsolatban kérdezett - legyintettem vállát vonva.
- Pont úgy néz ki a csaj, mintha köze lenne a kémiához - szólalt meg mögülünk Dani.
Később, amikor már vége volt a tesinek, sőt, az ötödik óra vége felé jártunk, eszembe jutott, hogy a szünetben akcióba kell lépnem. A jelző csengő megszólalásakor már izgatottan fészkelődtem. Nem is értem miért akartam barátkozni velük. Grétiék elhanyagolnak, Roxi még mindig szokja a helyzetet, mindenki másnak van jobb dolga, mint hogy velem foglalkozzon. Így úgy éreztem megint kicsit a "középpontba" lehetek.
A kicsengetés pillanatában összepakoltam és elindultam az ajtó felé.
- Még beszélek, ha nem tűnt volna fel - pillantott rám a tanárnő.
- Elnézést, szörnyen éhes vagyok - húztam el a számat és kimentem. Alibiként vettem a büfében egy paradicsomos melegszendvicset, majd lementem az udvarra. Miközben az ebédemet rágcsáltam, a többiek is ideértek és arról kezdtek beszélni, hogy mennyire menő volt, ahogy otthagytam a tanárnőt a kaja miatt. Halkan nevetgélve hallgattam a további beszélgetésüket, aztán nyílt a kifelé vezető ajtó és az a-s lányok jöttek ki rajta. Gitta egy apró biccentést intézett felém, majd az árkádok alá sétáltak, beszélgetni kezdtek. Hirtelen az egyik kisebb csoportból egy fiú indult meg feléjük, mire Fanni előrébb lépett és a tekintetével engem keresett. A suliújságos nem ment tovább, Fanni előtt megállt és halkan elkezdett hozzá beszélni. A lány próbálta elküldeni, de ő nem vette a lapot, ezért gondoltam eljött az én időm. Felpattantam a padról és hozzájuk sétáltam.
- Van valami probléma? - kérdeztem két harapás között, ugyanis még mindig a szendvicsemet ettem.
A srác meglepetten nézett rám.
- Igazából csak egy üzenetet küldenék Gittának...-kezdte magyarázni, de a műsor kedvéért félbeszakítottam.
- Nem hiányzik neki az üzeneted - ingattam a fejem.
- Igen? És te mégis honnan tudod, hogy ő mit akar? - Felhúzott szemöldökkel és kíváncsi tekintettel meredt rám.
- Ő mondta nekem, hogy nem érdekled - biggyesztettem le az ajkaimat, aztán vidáman folytattam. - Keresned kéne valaki mást. Tudod, ilyen ez a popszakma.
A mondat végére kacsintottam is egyet, amit valószínűleg félreértett mert a következőket mondta:
- Igazad lehet. Talán téged kéne elhívnom a karácsonyi bulira? Nem rossz ötlet, elég jó húsnak számítasz a jelenlegi piacon - vigyorodott el. Fanni a szája elé kapta a kezét döbbenetében. Még soha senki nem tárgyiasított így.
- Jól hallottam? - tátottam el a számat én is, majd miután a fiú biccentett, felment bennem a pumpa. - Mondd, hogy képzeled, hogy bárkit is megkaphatsz aki így néz ki? - mutattam végig magamon, aztán ingerülten folytattam:
- Nézz magadba. Kinek kellenél te ilyen személyiséggel? Változtass stílust, mert valami nagy gond lehet nálad! Jézusom!
Miután ezt ledaráltam, magamban tovább puffogva visszamentem a társaságomhoz.
- Figyelj csak, Regi, beszéljünk már egy kicsit - húzott félre Olivér. Kérdőn pillantottam rá.
- Nem értem, hogy mi közöd van a mai nap Gittához, de amilyen seggfej, jó lenne ha nem mennél bele játszmákba - kezdte teljesen őszintén, aztán kicsit megenyhülve, de még mindig ideges tekintettel közelebb húzott magához.
- Mit mondott a csávó?
- Elég jó hús vagyok a piacon - suttogtam Olivér fülébe, mire kissé jobban megfeszült az álla az átlagosnál. Rákulcsolta ujjait a kezemre és megindult előre, engem magával rántva. Értetlenül lépkedtem utána, majd amikor megálltunk, ijedten néztem fel. Ugyanis a suliújságos fiú bámult vissza ránk kérdőn.
- Figyelj, ember, nézd meg őt - mutatott rám Olivér miközben a srácnak magyarázott. Zavartan várakoztam, mert nem tudtam mi fog történni. Féltem, nehogy verekedés legyen a vége. A barátom dühödten rágózva folytatta:
- Jól megnézted? Szuper! Akkor vedd tudomásul, hogy ő nem egy hús a piacon, hanem a kibaszott barátnőm! Nem szólhatsz hozzá tárgyiasítóan, sőt ezek után inkább a közelébe se gyere! - emelte fel a hangját. A védelme jól esett, a fiú meg se tudott mukkanni ezek után, mi pedig visszamentünk a saját társaságunkhoz. Mintha mi sem történt volna. Pedig ez volt az a nap aminek lehet nem kellett volna megtörténnie.
A nap hátralévő részét nyugalomban töltöttük. Én azon gondolkodtam, biztos jó döntés-e Brigiékhez menni délután, de mivel Grétiék nem hívtak el sehova, jobb dolgom pedig nem volt, úgy gondoltam nincs mit veszteni.
Hetedik óra után az a-s lányok már rám vártak az épület előtt, így amikor Roxi, Gréti, Dani, Máté és Olivér megindultak az egyik irányba, én a lépcső másik oldalához tartottam.
- Regsz most hová mész? - kiáltott utánam Dani, a többiek is kérdőn néztek rám.
- Hát igazából...- húztam el a számat kínosan. Mi lett volna a jó válasz? Bocsi, lelépek az eddigi legnagyobb ellenségemmel bulizni egyet, mert a barátaim nem foglalkoznak velem. Igen határozottan. Viszont a mondatot nem folytathattam, mert Gitta átlátva a helyzetet közbeszólt.
- Nem akar olyan emberekkel lenni, akik mellett elfelejtődik a létezése - felelte helyettem, mire a barátaim döbbenten néztek rám.
- Azért majd üzenj... - biccentett kimérten Olivér, mint akinek semmi kedve nincs egy alakuló balhéhoz, és próbálja megérteni a helyzetem. Határozottan bólintottam, aztán még egy utolsót intettem nekik és a lányokkal elindultunk Gittáék haza felé. Fanni folyamatosan csacsogott, mi hárman pedig hallgattuk, ahogy teljesen értelmetlen dolgokról beszél. Móni néha hozzáfűzött egy-két gondolatot, de összességében a szőkeség fárasztott minket. Kiderült, hogy Brigi nem is lakik olyan messze tőlem, nagyjából 4 utcával arrébb álltunk meg, egy teljesen egyszerű kertesház előtt. Vagyis csak azt hittem, hogy teljesen egyszerű. A ház nem volt egy nagy durranás, ahhoz képest, hogy egy luxus villára számítottam, a kert viszont hatalmas volt és csodaszép. Minden bokor, sövény és fa tökéletesre volt metszve, a telek közepén pedig egy fából készült pavilon állt. A hideg ellenére a legtöbb növény nem fagyott meg, vagy hullajtotta le a leveleit, leginkább örökzöldek voltak ültetve, amik így, télen is tökéletesen megállták a helyüket. Gitta apukája (akit menet közben értesítettünk az érkezésünkről) az előszoba küszöbén állva lelkesen nyújtott át nekünk egy-egy bögre gőzölgő teát. Mosolyogva bemutatkoztam neki, és a számításaimmal ellentétben a világ egyik legaranyosabb apukája állt velem szemben. Elvonultunk Gitta szobájába ahol a lányok rögtön el is kezdtek rendezkedni.
- Natúr smink legyen vagy erősebb? Milyen állna jól neki a hétköznapokban?
- Egy konty a tarkódon olyan jól állna! Persze néhány tincset hagyunk szabadon elől.
- Át kell néznünk majd a ruhatáradat is valamikor. Soha többet nem akarom rajtad látni azt a sárga pulóvert!
Miközben folyamatosan diskuráltak, én némán ültem és feltérképeztem a szobát.
Az ajtóval szembeni fal tulajdonképpen egy sötétített ablaksorból állt, előtte egy kisebb fekete heverővel és egy éjjeliszekrénnyel, amelyen magazinok és mangák hevertek. Ettől jobbra egy óriási, vörös faszekrény helyezkedett el, a polcain fekete, puha bársonybevonattal. Közvetlen az ajtó mellett feküdt az ágya, ami szintén feketére volt festve, ezzel szemben az ajtó túloldalán volt egy íróasztal, bal oldalán két kisebb komóddal, köztük pedig egy arany keretű egész alakos tükör támasztotta a falat. Ezzel a tükörrel szemben ültem én. A három lány a folyamatos szórakoztatásom mellett teljesen átformált, miközben ők is átformálódtak mellettem. Egyáltalán nem voltak bunkók vagy beképzeltek, mertek előttem is önmaguk lenni, így nagyon jól éreztük magunkat.
Gitta apukája végigkísérte a folyamatot, néha sütiket hozott nekünk, aztán egy újabb bögre teát kaptunk.
- Szerintem készen vagyunk lányok - hajolt el tőlem Brigi, és mindhárman vigyorogva nézték a végeredményt, végül Fanni megfordított a székkel együtt, arccal a tükör felé.
- Mostmár igazán passzolsz hozzánk - támaszkodott a vállamra Gitta. Szembenéztem magammal a tükörben, és alig hittem a szememnek. No nem kell valami hatalmas átalakításra gondolni, az arcom teljesen natúr maradt, amolyan „no-makeup makeup" hatása volt, de a számra egy kicsit sötétebb rúzst kentek. Móni ígéretéhez híven laza kontyba tekerte a hajamat, amiből a kihagyott, előre lógó tincseket egy kicsit becsavarta. Mindeközben Gitta tanácsokkal látott el, a ruháimmal, viselkedésemmel kapcsolatban.
- Azta, baromi jó munkát végeztetek! - mosolyogtam vidáman a három lányra, akik ujjongva ünnepelte az újjászületésem. Brigi apukája készített nekünk vacsorát is, így együtt, nevetgélve fogyasztottuk el a ház specialitását, a négysajtos és kukoricás mirelit pizzát.