|| anime characters × reader oneshots [magyar] ||

S. Kiyoomi

Reggel volt nem igazán értettem mi történt. Igazából semmi nagy dolog. A fallal szemben találtam magam félálomban, amikor valaki meghúzta a hajam. Jó kis ébresztő. De mint általában, most sem érdekelt az ébresztő és vissza aludtam volna ha nem húzta volna meg megint a hajam.

Szóval egész egyszerűen kihúztam a hajamból a hajgumit, de nem sokat értem vele. Tovább húzta hajam... Hátra fordultam és már szóltam volna hogy hagyja abba amikor megláttam (az arcmaszkot hordó) Sakusát, és mögötte az órát. Sakusának örültem, de már fél tíz volt.

Nem különösebben érdekelne, hogy fél tíz van, de táborban vagyunk. Oh, és hogy miért vagyunk egy táborban?

Másodéves vagyok, az Itachiyama középiskolában, Sakusa évfolyam társa és még tavaly év elején csatlakoztam menedzsernek a röplabda csapatba. Jelenleg én vagyok a csapat második menedzsere, próbálom a legtöbb dologban támogatni a csapatot, de nem hiszem hogy sok hasznomat veszik, mivel túlságosan lusta vagyok.

-Sakusa-kun!! Jó reggelt! - próbáltam kedves lenni, de nem volt reményem hogy sikerülhet a bájommal és a kedvességemmel az undorát elűzni.
-[Neved]-san... - elég ijesztő fejet vágott miközben mondta, nem hittem volna hogy ennyire undorodik tőlem.
-Ugye nem tettem semmi rosszat ami rád hatással lenne?

Felesleges kérdés... Ha egy fiú bemehetne egy lány hotel szobájába, csak azért, hogy felébressze boldog lenne... nem is kicsit. De mi most Sakusáról beszélünk. Bemenni egy olyan lány szobájába, aki még nem fürdött, pizsamában van, és félálomban is van egy rémálom. A félálmos dolog lehet nem olyan szörnyű még Sakusa számára se (na jó, ne túlozzunk) de én ilyenkor azt hiszem hogy animében egy idol vagyok, vagy egy bármilyen szép szereplő és szexinek képzelem magam. A legnagyobb bajok, hogy csipásak a szemeim, amiket alig bírok kinyitni, az ajkaim duzzatabbak a szokásosnál, és a hajam egy kész szörnyűség. Bár ameddig ébredezek addig nem zavar, de miután betérek a fürdőszobába a véleményem más. Rövidebben elmagyarázva nem hiszem hogy Sakusa most nagyon kedveli a csapattársait, amiért elküldték őt engem felébreszteni.

-Ébredj fel, a többiek már várnak! - a szavai meglepően kedvesek voltak, mintha miután meglátott elszállt volna a haraga. Kegyelem? Csak nekem? Mivel reggel van? Mármint "reggel".
-Okayy - dúdolgattam magamban miközben felálltam
-Sakusa-kun! - fordultam meg hirtelen - Köszönöm hogy felébresztettél! - mosolyogtam rá, majd oda sétáltam az ablakokhoz, hogy elhúzzam a függönyt.
-Ha nem ébresztettél volna fel, lehet hogy már elkezdtem volna a téli álmomat - morogtam hallhatóan és mikor a napfény besütött gyorsan visszahúztam a függönyt. Reggeli retina égetés: pipa.

-Miről szoktál álmodni? - kérdezi hirtelen. Ő tényleg Sakusa?
-Éjszaka nem igazán szoktam álmodni... Inkább csak matek órán, miközben bambulok - válaszoltam hátra fordulva.

Az osztálytársaim szoktak beszélgetni hogy milyen hülyeségről álmodnak, de soha sem tudok hozzá szólni. Ha jól emlékszek akkor egyetlen egyszer álmodtam mióta elkezdtem a középiskolát, de miután felkeltem egyből elfelejtettem.

Sakusa mellém sétált, és elhúzta a függönyt. Maga elé bámult és nem igazán tudtam sokat reagálni. Ott álltunk néma csendben a (vakító) fényben.

-[Neved]-san - törte meg a csendet Sakusa - Miután végeztél, szóljál a recepciósnak hogy a szobád koszos. - közölte velem én meg csak néztem rá és whaaat.
-Miért? - próbáltam információt szerezni, hogy mit értett az előző mondat alatt.
-Ha az ablak párkányra nézel láthatod hogy tele van kosszal, a takarítás jele nem látszik. - válaszolta maga elé bámulva.

Amikor felé néztem a szeme tele volt undorral. Első találkuzásunknál azon gondolkodtam hogy elnevezem hipónak (értitek, nem? Hipó - hipochondria haha), de nem tettem, mert nem akartam kigúnyolni.