My love next door //on hold//

7.fejezet

Reggeli után Ninával úgy döntötünk, hogy csak ketesben megyünk ki az udvarra. Az udvaron sétálva hozzánk közeledik két tizedikes. Hongjoong és a legjobb barátja San.

Hongjoongot és Sant úgy ismertük meg, hogy egy tanárnő megkért, hogy korepetáljuk őket.

Hongjoongot én, Sant pedig Nina korepetálja. A korepetálás ideje alatt össze is barátkoztunk, így már nem úgy gondolnak ránk mint valami plusz tanárra.

"Hey you!" mondja San felénk mutatva.

"Hey!" angolul köszönük és néha angolul is beszélünk mivel angolból korepetáljuk őket.

"Mit csináltok itt kint azok nélkül a fiúk nélkül és ami jobb kérdés Chanék nélkül?" kérdi Hongjoong.

"Csak egyedül akartunk sétálni Channiék meg elvannak a fiúkkal szóval I'm ok!" magyaráztam Hongjoongnak.

Kevés ideig beszélgettünk aztán vissza mentünk a szobáinkba. 

Mielöt beléphettem volna a szobába jött ki J-hope az ők szobájukból és magához hívott. Ninát a szobában hagyva megyek J-hopehoz aki szintén Suga nélkül volt. 

"Letty lenne kedved jönni velem táncolni?"

"Hól?"

"Tegnap körbe jártuk Sugával a sulit s kaptunk egy olyan tánc tükör kicsi termet amiről az oszibácsi beszélt!"

"O tényleg? Szivesen tanulnék táncolni!"

"Igen! Tényleg jönnél?"

"Persze!"

"Lenne kedved elsétálni addig a teremig?" kérdezi lelkesen.

Egy bolintással válaszolok a kérdésére, majd a lift felé veszi az irányt én pedig követem. 

Egyetlen út amit még nem ismertem a suliból az pont az volt amelyiken J-hope most végig vezetett. Engem engedett be előszőr a terembe, ami már is elő volt készítve arra, hogy táncoljunk.

"Honan tudtad, hogy bele fogok egyezni?" fordulok J-hope felé.

"Csak egy megérzés!" mosolyodott el.

"Akkor ez azt jelenti, hogy jó megérzéseid vannak!"

"Mondjuk!" pirult el. "Kezdhetjük egy improval, hogy lássad magad, hogy valójában jó vagy?"

"Ok, de ha elrontom a ritmust akkor kérlek ne röhögj ki!" néztem amig a telefonjához sétál, hogy keressen egy jó számot.(say my name Ateez)

A szöveg kezdetével elkezdtem egy pár hip-hop mozdulatot amit még régeb egy hip-hop csapatban tanultam. Nem ismertem a számot de ki tudtam következtetni a biteket, így nem volt különösebb problémám a ritmussal. Ezt J-hope is észre vette, mert az improvom után rögtön evel kezdte.

"Retenetesen jó a ritmus érzéked! A hip-hop lépésekről nem is beszélve!" mosolyodott el összehúzott szemekkel. "Te tanultál hip-hopot!" jelenti ki.

"Igen de az már rég volt!" mondtam zavarban, hogy mind észrevette ezeket.

"Ez nekem egyáltalán nem úgy tűnik!" hunyorít míg próbál a szemembe nézni.

Nem szóltam egy szót sem míg nem megölel és:

"Előttem ilyen alapon nem kell titkolózni. A táncban, de nem csak ott, előttem ki adhatsz mindent mérget, streszt, félelmet, szomorúságot, mindent." néztem fel rá. "Ne félj ilyen alapon kifejezni magad főleg nem elöttem jó?" kérdi.

"Megpróbálom." mondtam kissé elpirulva.

"Nem megpróbálod, csinálod." modta míg a szemembe nézett és a kezei a karjaimra csúsztak.