My love next door //on hold//

9.fejezet

Most jöttem ki Földrajzról. A folyosón már ott volt az ablaknál J-hope.

"Szia!" szaladtam hozzá.

"Hi Letty!" fordult felém. "Mehetünk Technoszra?" kérdezte.

"Igen!" amint elindultam a táskám lecsúszott a vállamról, jobban mondva valaki lecsúsztatta a vállamról. "Hagyad!" néztem rá.

"Úgy illik, hogy én vigyem." vigyorodott el J-hope.

"Hagyad tudom én is cipelni, hisz az enyém." vágtam durci pofit hát ha meg engedi, hogy én vigyem a saját táskámat.

"Nem, nem fogom hagyni, hogy te cipeld!"mondta.

Nem nagyon akartam, hogy ő cipelje a táskám de a végén beleegyeztem, hogy ne késünk el óráról. Kicsit fura volt, hogy egy fiú vigye a táskámat föleg amiatt, mert meg sem kértem rá.

A Technosz teremben meleg volt mint álltalában a számitógépek miatt. Még volt egy perc becsengetésig amikor elfoglaltam a helyem és mellém meg leült J-hope. Hét percel becsengetés után ismerős arc lép be a terembe de nem a tanár bár ő is késik. 

"Emma gyere a hátunk mögé!" szóltam a lánynak, aki elmosolyodva szaladt, hogy helyet foglaljon.

"Szia Letty, hogy-hogy eddig még nem találkoztunk össze?" mosolygott Emma.

"Te nem tudom hidd el, hihetetlennek tartom azt is, hogy Chanékkal is csak a harmadik nap találkoztunk nem tudom, hogy mi történik velem." kaptam nevetve a fejemhez. 

"Te hozzénk képest semmi vagy mi Roxival, Nikivel és Beával az ötödik napig nem találkoztunk Oliviával azt hitük, hogy csak mi vagyunk az egész épületben." mondta Emma.

Olivia Emmának a szobatársnője évek óta, nagyon jó barátnők, a mi körünkbe is nagyon gyakran csatlakozik de mi nagyrész csak Olinak szólitjuk.

Három percel később belépett a Technológia tanár a terembe. Csend lett bár tudtuk jól, hogy első órán úgy sem fog semmit leadni, vagy még nem kapjuk meg a feladatot amire az év során ki fog értékelni.

"Gyerekek ma nem foglak titeket streszelni a feladattal úgy, hogy nyugottan foglalkozatok amivel szeretnétek de nehogy hangzavar legyen, mert annak ti fogjátok meginni a levét!" mondta komojan a tanár. 

"Köszönjük!" köszönte meg az egész osztály a tanárnak.

Hátra fordultam Emmához aki a melletem ülő J-hopeot nézte felhúzott szemöldökkel. 

"Ja bocsi Em ő itt J-hope." fordult hátra J-hope is. 

"Szia én Emma vagyok de nyugottan szólits csak Emnek mivel nagyrész mindenki igy szólit!" mondta mosolyogva Emma. 

"Örvendek Em engem álltalában J-hopenak szólitanak de megtörténik az is, hogy Hobinak!" mondta J-hope.

"Hé de az nem a csopis beceneved?" förmedtem rá a melletem ülő fiúra. 

"De, de atól van, hogy úgy szólitanak." mosolygott rám játékosan J-hope. 

"Awwwwww!" szólalt meg Em.

"Mit awwozol itt Em?" fordultam vissza barátnőm fele.

"Tök cukik vagytok ti ketten!" emelte kezeit az arcához Em. 

"Hé! Yah!" löktem el a kézét az arcától.

"Mi van!" nézett ártatlan szemekkel Em.

"Letty hagyad!" húzta vissza kezem J-hope mielött újra meglökhettem volna barátnőmet.