Verseim

Erdei létem

Az erdőben lépteim nyomot hagynak
Ez félelmetes hang egy esett vadnak
Az állatok meghallják hangom
Odajönnek s én kezemet kitartom

Mindig amikor sétálok ebben az erdőben
Lelkem megnyugszik e lágy szellőben
Egy farkas közelít szelíden hozzám
Leguggolok hozzá kit úgy hívok csodám

Mindig megnyugvást okoz lelkemnek
Megnyugtatni az állatokat kik az emberektől rettegnek
Farkas szívem és lelkem egybe olvad
Átváltozok miközben emberi létem elsorvad

Egy titokzatos visszahúzódó lány
Aki mindig az erdőbe jár
Ez volnék én, akinek élete másban úszkál
Ki tetőtől talpig farkas bőrbe bujkál

Futok egyet a többiekkel
Kik hozzám fordulnak szerettetel
Kint szaladunk helyünkön mi tisztás
Mi farkasok megbecsüljük mindig egymást

Elérkezik az gyönyörű éj
Behúzódunk egy barlangba mi számunkra rejtély
Én a szirtről nézem a folyó medrét
Lenézek és látok egy szelíd elmét

Lemegyek hozzá bár a falkám alszik
Meglátom a farkast ki rögtön rám ugrik
Megismerem e fekete farkast ki fontos nekem
Felugrunk majd a folyó mellet szaporán lábamat szedem

Megállunk a végén, a Hold teli
Üvöltünk egyet a hangunkat elnyeli
Visszaváltozok emberré
De meglepődök mert ő is megteszi emellé

Szemébe mélyedek se ő az enyémbe
Furcsa nekünk mert nem láttuk egymást ember testébe
Falkám reggel tudja hol járok
Emberek között mi nem egy leány álom

Ketten lépünk emberi létbe tovább
Ez lesz nekünk már a helyi legendánk
Szerelmünk már nem bonyolult
Hisz szívünk két lélekké bolondult

Ez az erdő az én menekvésem
De ezt nem tudja az ellenségem
Az erdőben lábnyomot hagyva
Mindig is én leszek a vadon szava