Verseim

Félelem

Törött szárnyú madárként feküdtem,földön
De jöttél hogy bánatom, elfeledtesd
Felnéztem rád,és már láttam az utat rögtön
De mond, nem korai ez a szerelemhez?

Nem válaszolt szád, és nem szólt hangod
Csak segítettél, hogy felemelkedjek
Ekkor láttam hogy ne adjam fel érted a harcot
Csak, mond mikor szeresselek.

Felszálltál velem,és végig ott voltál mellettem
Boldogok voltunk úgy, mint még soha.
Szárnyaltunk az égen reggel, s este de csak is kettesben
De nem hittük hogy ez elszáll majd tova.

Egyszer csak fejünkben megfordult a kérdés
Meddig lesz ez így?
Szívünkbe mint egy kés, talált el az érzés
Szárnyad fogom ameddig.

De jött az álom, képzelgések tengere
És ekkor eltűntél mellőlem.
Te voltál ki felemelt,de most hol a kedvese'?
Ezt rejtette soraink szellőben

Zuhanni nem tudtam mivel te feljutottál
De még is fájt ,ha nem engem vártál
Csak azt kívántam bár engem csókolna újra szád
De nem voltál, csak az elhagyott táj

Zuhanásnak eredtem,nem bírtam tovább
A földhöz közeledtem.
Mikor felriadtam, és te ott voltál
Átöleltelek, és kezeimet ozzad köteleztem

Ekkor rájöttünk mi volt a nehézség.
Egy dologtól félni.
Mi nem volt más mint, az ismeretlenség
Emiatt nem tudtunk felhőtlenül élni

Hisz félünk attól hogy utunk egyszer ketté tart
És nem tudjuk lesz-e utána jövőnk
Mert ez egy harc,de nem tudjuk kettétörik-e benne a kard
Csak ne legyen, a bánat üdvözlőnk.

Hamar kimondtuk egymásnak az ígéretet
De nem hittük, hogy ez lehet egyszer a vesztünkben
Nem hagyom, hogy ez legyen közte ítéletnek
Mert ameddig tehetem szeretlek... eskünkben.