Naruto - Távol Konohától /Átírás alatt/

Az utazás kezdete

Naruto szemszöge

  Csak néhány perce hagytuk el Konohát Natsumival és a Hegyi Kéjenccel, de a "főnök" rögtön talált magának egy témát, amivel felidegesíthet minket.
  - Ez az út tökéletes lesz arra, hogy anyagot gyűjtsek a könyvemhez.
- Nem azért jöttünk el a falunkból, hogy az edzésünk helyett azzal foglalkozz! - akadt ki Natsumi, megjegyzem teljesen jogosan.
- Igen Hegyi Kéjenc, neked az edzésünkkel kell foglalkoznod, hogy visszahozzuk Sasukét! - kiabáltam én is.
- Meg mondtam, hogy hagyd abba a Hegyi Kéjencezést! - kiabált ő is. - Egyébként a könyvem csak másodlagos. Az első az edzésetek, de ez nem azt jelenti, hogy a kutatásaimra nem fogok időt szentelni.
- Szerintem folytassuk az utat - tanácsolta Natsumi.
  Na igen. Neki minden bizonnyal nehezebb lehet, hogy Sasuke csatlakozott Orochimaruhoz, hiszen ő tíz éves korában elrabolta. A részleteket nem tudom. Sosem beszélt róluk.
  - Megérkeztünk - értünk be egy kisvárosba. - Keresek egy fogadót, addig várjatok meg annál a padnál! - meg sem várva a válaszunkat elindult. Le is ültünk oda.
  - Figyu! - fordultam oda Natsumihoz.
- Hn? - nézett rám. Mintha csak Sasukét hallottam volna.
- Szerinted Orochimaru tudta, hogy beléd pecsételték a tízfarkút, amikor elrabolt?
- Biztos vagyok benne.
- Még valami.
- Igen?
- Nem rossz érzés, hogy a bátyád annak a szervezetnek a tagja, aki el akar rabolni. Ráadásul, hogy pont ő próbálta meg?
- Ezt most ugye nem kérdezted komolyan?! - fordult el tőlem.
- Bocs. Igazad van. Hülye kérdés volt.
- Felejtsük el - sóhajtott. Tényleg nehéz lehet neki. Az egyik testvére Orochimaruhoz csatlakozott, a másik ahhoz a bűnszervezethez, amelyiknek a tagja Orochimaru, ráadásul el akarják őt rabolni.
  - Te amúgy hogyhogy nem akarsz bosszút állni Itachin? - kérdeztem. Natsumi felsóhajtott. Láthatóan nem akart erről beszélni. A válasza is ezt tükrözte.
- Ez egy hosszú sztori. Talán majd máskor elmesélem.
  - Naruto! Natsumi! Gyertek! - jött felénk a Hegyi Kéjenc.
- Menjünk, mert ha túl sokáig hagyjuk magára egy bordélyban van kikötni - sóhajtott Natsumi. - Oda pedig biztos, hogy nem megyek be, úgyhogy neked kellesz kiráncigálnod onnan.
- Hát azt felejtsd el! - pattantam fel gyorsan, és ilyedten néztem a Perverz Remete után. - Siessünk!
Meg sem várva a válaszát a Hegyi Kéjenc után eredtem.
  Mire Natsumi beért minket mi már a fogadó előtt álltunk.
  - Na akkor menjünk be! - utasított a "főnök".
- Jó napot! - köszönt Natsumi illedelmesen. Mi is így tettünk.
- Akkor két szoba lesz? - kérdezte a nő. - Jól emlékszem?
- Igen hölgyem.
  Amint felértünk a szobánkba letettük a holminkat. Natsumi is átjött hozzánk, hogy a Hegyi Kéjenc elmondja, mikor kezdjük meg az első edzésünket.
  - Az edzést két óra múlva kezdjük. Addig azt csináltok amit akartok. Itt találkozunk és közösen indulunk el a megfelelő helyre.
- Akkor addig körülnézek a városban - mondta Natsumi.
- Rendben. Mi Narutoval kipróbáljuk a masszázst, amit a recepciós nő ajánlott.
  A lány bólintott, majd távozott az ajtón.

Natsumi szemszöge

  Az utcán sétálva nézelődtem, amikor megláttam egy dangóst.
  Bementem, és vettem két adagot, de mielőtt nekiláttam volna enni valami szemet szúrt.
  Az utcán láttam egy fiút és egy lányt, akik szerintem testvérek voltak, de ez most mindegy. Szóval azt láttam, hogy szomorúan néznek a dangós irányába. Nem úgy néztek ki, mint akik ki tudták volna fizetni, ezért elindultam feléjük a két adaggal.
  - Sziasztok! - néztem rájuk kedvesen. - Kéritek ezt a két adagot?
  Ahogy közelebbről megnéztem őket nem lehettek többek tíznél.
  - Köszönjük! Ez nagyon kedves! - mondta a fiú.
- Igen - bólogatott a lány. - Nekünk sajnos nincs rá pénzünk.
- Te Avarrejteki ninja vagy? - vette észre a homlokpántomat a fiú.
- Igen. A senseiemmel és a csapattársammal úton vagyunk és megszálltunk egy itteni fogadóban - cálaszoltam. A két gyerek ilyedten összenézett.
- A Fehér Liliomban - mondták egyszerre. Furcsán néztem rájuk.
- Igen. Honnan tudjátok?
- Az az egyetlen fogadó a váosban - mondta a lány. - Te tényleg ninja vagy? - bólintottam.
- Kérlek segíts nekünk! A bátyánk tegnap ment be, hogy munkát vállaljon, de nem jött haza - nézett rám kétségbeesetten a fiú. - Az itteniek nem véletlenül kerülik el azt a helyet, a bátyánk mégis bement, mert senki nem adott neki munkát.
- "Nem véletlenül kerülik el azt a helyet". Ezt meg hogy érted? - néztem rá furcsán.
- Aki eddig betette oda a lábát soha többé nem jött ki - sírta el magát a lány.
  Na ezen teljesen lesokkolódtam.
  - Ne aggódjatok! Kihozom a bátyátokat - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Köszönjük! - mondták egyszerre.
- Várjatok meg itt! - azzal el is rohantam.
  Alig hagytuk el a falut, és máris egy ilyen helyzetbe keveredünk. Nem értem hogy nem tűnt fel egyikünknek sem, hogy senkit sem láttunk a folyosókon a személyzeten kívül, és hogy semmilyen hangot nem hallottunk.
  Sietnem kell mielőtt történik valami Narutoékkal.
  Néhány dolog azonban nem hagyott nyugodni. Hová tűntek azok az emberek akik ide bementek? Vagy ami még fontosabb: Mi lett velük?
  Muszáj lesz kiderítenem mielőtt másokkal is megtörténne ez.