Naruto - Távol Konohától /Átírás alatt/

Osaragi Akio

Naruto szemszöge

   - Maga kicsoda? - vettem volna elő egy kunait, de a nyakamhoz szorította a kardját.
- Osaragi Akio vagyok, az Osaragi klán feje. Most pedig velem jössz!
   Mielőtt bármit is mondhattam volna leütött és minden elsötétült előttem.
   Amikor felébredtem a föld alatt lehettem a körülöttem lévő dolgokból ítélve. Viszont mindenhol oszlopok voltak.
   Olyan volt mint egy csarnok és pince keveréke.
   Az egyik oszlophoz voltam kötve.
   - A társaid már valószínűleg keresnek - szólalt meg, amikor látta, hogy felébredtem.
- Nem tudom megérteni, hogy tud valakit más élete érdekelni - folytatta.
- Ezt meg hogy érted?! - akadtam ki. - Téged egyáltalán nem érdekel, hogy elfogtuk a társaidat?!
   - Egy kicsit sem. Saját magamon kívül senki sem érdekel. Még a saját gyerekeim és feleségem sem. Csak egy dolog érdekel. Az hogy nekem jó legyen. Egyetlen egy dolog van, amiben egyformák vagyunk velük. Az, hogy mind emberhúst eszünk. Azt pedig egyedül is tudok szerezni, segítség nélkül. Ők viszont egy reménytelen társaság. Alig van olyan köztük, aki tud harcolni, de egyikük sem olyan jól, mint én. Ha sikerül legyőznöm titeket, ami biztos, akkor is megökném azt, aki felelős a helyzetért. Na de addig is megvárjuk, amíg a társaid ideérnek. Mindannyiótokat meg foglak ölni. Téged es a kiscsajt kivéve. Átadlak titeket egy bizonyos Itachinak, aki szép kis summát ígért értetek.
   Már megint Itachi?! Hiszen úgy volt, hogy van három évünk amíg elkezdenek ránk vadászni.
   De még mindig nem tudom megérteni, hogy tud valaki ennyire érdektelen lenni azok iránt, akikkel együtt él ki tudja mióta. Én még idegenekkel sem tudok ilyen lenni.
   - Na várj csak, úgyis el fogunk kapni - morogtam mérgesen. - És majd könyöröghetsz a klánodnak, hogy segítsen, de őket addigra már elkapjuk és megtudják, hogy milyen vagy velük szemben. Akkor majd nem fognak segíteni.
   Akio gonoszul felnevetett.
   - Azt csak te hiszed. Ezek ilyanok, akik bármit megtesznek, ha kaját adsz nekik. Ők az én kutyáim és bármit megtesznek amit nekik parancsolok.
- Majd meglátjuk.
   Szívesebben ettem volna rament, minthogy egy ilyen ember társaságában legyek.

Kurenai szemszöge

Beléptem az egyik szobába, ahol két nőt találtam.
   - Ti az Osaragi klán tagjai vagytok? - kérdeztem tőlük gyanakodva.
- Igen. És te vagy az egyik, aki elvitte tőlünk a kajánkat - sziszegte az egyik.
- Ők emberek, nep pedig ételek! Nincs jogotok ezt tenni velük! - lettem mérges. - Ráadásul gyereket is vannak köztük! - akadtam ki mégjobban. - Ezt nem tehetitek velük!
- Ne szólj bele! - rontott nekem az egyik, majd a mádik is.
   Egy percen belül legyőztem mindkettőt, majd genjutsu alá helyeztem őket. Nem voltak erősek.
   - Akkor megyek és segítek a többieknek - ibduktam meg a keresésükre.
   Remélem, hogy nem esett bajuk. Bár őket ismerve biztos vagyok benne, hogy jól vannak.

Asuma szemszöge

   A portán láttam egy nőt és egy férfit, akik éppen arról beszéltek, hogy mivel dobhatnák fel a vacsorát. Úgyhogy tudtam, hogy ők is az ellenségeink.
   Halkan hátulról megközelítettem őket. A nőnek a fejét bevertem az asztalba, így rögtön elájult. A férfi viszont éber volt.
   A chakra pengéim segítségével viszont őt is legyőztem.
   Amint ezzel végeztem elindultam megkeresni a többieket.
   Ha hazaérek kihívom Shikamarut shogiban, és ezúttal biztos, hogy nyerek. Na de most inkább a küldetésre koncentrálok.

Jiraiya szemszöge

   Ahelyett, hogy a könyvemet írnám, vagy Naruto és Natsumi edzésével foglalkoznék, vagy az Akatsuki után kémkednék elravoltatom magam kannibálokkal.
   Na mindegy. Most inkább a feladatra koncentrálok.
   Hamar meg is találtam az ellenséget a padláson. Két férfi volt.
   Hamar elintéztem őket, így elindultam megkeresni a többieket. Lehet, hogy a méreggel át tudtak verni, de harcban én vagyok a jobb.