Naruto - Távol Konohától /Átírás alatt/

Sosem adom fel!

Naruto szemszöge:

- Szóval Izuna bosszút akar állni, mert  a Shodai Hokage megölte a bátyját - sóhajtott idegesen Ero-sennin.
- Igen - bólintott Pakkun.
- Siessünk! Van egy rossz érzésem Izunával kapcsolatban - mondta Ero-sennin. Egyet kellett értenem vele. Egy ember, aki bosszút akar állni egy szerette halála miatt, az már csak attól megerősödik, hogy megfogadja, hogy bosszút áll. Ez pedig hatalmas erőt képes adni.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem idegesen.
- Egy percen belül biztosan - mondta Pakkun.
- Akkor húzzunk bele! - gyorsított a Hegyi Kéjenc.

Natsumi szemszöge:

Fél perc múlva megérkeztünk. Megálltam egy faágon. Láttam, hogy Kakashi-sensei felé tart egy idegen férfi. Hasonlított Sasukéra. Biztos ő Izuna. A sensei nem bírt felkelni. Egy kunait dobtam Izuna felé, ami beleszúródott a vállába. Erre biztos, hogy nem számított. Legalábbis erre következtettem abból, hogy meglepődött. Kihúzta a kunait a vállából. Pakkun visszatért az otthonába. Ekkor leugrottam a fáról. A többiek követtek.
- Nocsak. Erősítés - fordult felénk Izuna kíváncsian. - Mutassátok meg, hogy mit tudtok!
Gyökereket növesztettem a földből, amik Izuna köré tekeredtek és elkezdték elszívni a chakráját. Láthatóan megdöbbent. Naruto egy Rasengannal támadt rá. Fél év alatt sikerült megtanulnia a használatát klónok nélkül is. Sikerült eltalálnia. Egy idő után viszont Izuna kiszabadult.
- Ezzel most megleptél - mondta Izuna. - De ellenem ez nem sokat ér.
- Azt majd meglátjuk - mondtam, majd felé futottam és a jobb kezemmel be akartam neki húzni, ami elől kitért. Pont ahogy gondoltam. Azt terveztem, hogy amíg a jobb kezemmel elterelem a figyelmét, addig a bal kezembe chakrát gyűjtök, és az arcát célzom meg. Sikerült is. Métereket repült hátra. Amikor felkelt letörölte a vért az arcáról.
- Ez nem volt rossz. Úgy tűnik, hogy te tudsz gondolkozni. Még a fa elemet is tudod használni. Ez egész érdekes. Mindegy. Mutasd, hogy mit tudsz! - azzal nekem rontott. A következő támadás Jiraiya-senseitől érkezett, de Izuna elkapta a karját. A sensei a lábával dobbantott egyett, amitől egy nagyobb kődarab emelkedett fel és eltalálta vele Izunát.
- Ennyi édeskevés ellenem. Ti sem tudtok legyőzni.
Legközelebb Naruto támadt az árnyékklónjaival. Izuna mindet eloszlatta. A következő támadást én csináltam. Én is létrehoztam árnyékklónokat, amik lefogták őt, de mielőtt sikerült volna bevinnem egy támadást kiszabadult a klónok szorításából. Jiraiya-sensei megidézte Gamabuntát.
- Miért hívtál, Jiraiya? Hol a harc? - nézett körbe.
- Lent a földön - mondta a sensei. Gamabunta lenézett.
- Ő meg kicsoda?
- Uchiha Izuna.
- Uchiha Madar öccse? Őt nélkülem is el tudnád intézni - mondta a Nagyfőnök. - Viszont csodálom, hogy ti eddig nem idéztetek meg - nézett le ránk Gamabunta.
- Nem akartuk, hogy bajod essen - mondtam.
- Szóval szerinted nem bírok el vele? - kérdezte a Főnök idegesen.
- Nem ezt mondtam - sóhajtottam.
- Akkor kezdjük el! - szólalt meg Jiraiya-sensei. Gamabunta rá akart csapni, de Izuna felugrott a Nagyfőnök fejére.
- Szállj le rólam, te kis bolha! - kezdett el össze vissza ugrálni, hogy lerázza magáról, amitől a sensei majdnem leesett. Végül Izuna lelökte a senseit a Nagyfőnökről.
- Sensei! Jól vagy? - fordultam felé ilyedten.
- Ja, ez semmiség - állt fel a földről a hátát masszírozva.
- Mutassatok valamit, ami említésre méltó! - nézett végig a társaságon Izuna. Kezd idegesíteni ez az alak. Egy tűzgolyóval támadtam, amit ő semlegesített egy víz stílusú jutsuval.
- Nos, rendben. Akkor én mutatok valamit - kezdett el kézjeleket formálni. Rossz érzés kerített hatalmába.
- Gamabunta. Ugorj innen nagyon messze! Rossz érzésem van - fordultam a Nagyfőnök felé. Ő egy bólintással válaszolt, majd megtette amit kértem.
- Villám stílus: villámketrec - helyezte a földre a kezét.
- Félre! - kiáltottam a többieknek. Viszont már késő volt. A villámketrec körbezárt minket, és több irányból is belénk csapott a villám. Amikor megszűnt a jutsu alig bírtam felkelni a földről. A többiek még nem bírtak felkelni.
- Kitartó vagy - nézett rám Izuna. - Akkor csak mi ketten maradtunk. Na gyere!
Ezt most jól át kell gondolnom. Nagyon erős ez a férfi. Nehéz dolgom lesz. Főleg így, sebesülten. Izuna pedig teljesen jól volt. Szép kilátások. Következőnek a lángszirmokkal támadtam, majd rögtön utána a tűzgolyóval. Az első támadásom kikerülte, a másodikat hatástalanította. Izuna egy szél stílusú jutsuval támadt, amit egy fakupolával kivédtem. Földtüskékkel támadtam. A legtöbbet kivédte, de egy átszúrta a tenyerét. Izuna felszisszent. Viszont ez nem lesz elég. Legközelebb egy fasárkánnyal támadtam, aminek sikerükt elkapnia Izunát, és elkezdte elszívni a chakráját. Rengeteg chakrája van. Egy idő után viszont megjelent egy piercinges férfi, aki kiszabadította őt. Fekete köpenyt viselt, rajta vörös felhőkkel. Szóval az Akatsuki tagja.
- Ez nem volt rossz - bólintott Izuna. - De még ez is kevés ellenem. Aktiválta a Sharinganját. Most taijutsuval támadt rám. A hátam mögé került, és nekirúgott egy fának. Gyorsabb mint gondoltam. Micsoda szerencse. Remélem a többiek jól vannak. Én is aktiváltam a Sharingant, és genjutsut bocsátottam Izunára, aki hamar kiszabadult belőle.
- Lehet, hogy egy ilyen szintű genjutsu mások ellen elég, de ellenem nagyon kevés - jelent meg hirtelen előttem Izuna. Láttam, de mégse tudtam kikerülni. Hasbarúgott, amitől néhány métert hátra repültem, neki egy fának.
- Gyerek létedre erős vagy, de ellenem nem tudsz harcolni a te javadra. Add fel! - jött egyre közelebb Izuna. Natsumi lehunyta a szemét. Vajon mit tennél a helyemben, öreg? Mit gondolnál, ha most látnál?

Külső szemszög:
Két évvel korábban...
Natsumi egy fárasztó fárasztó edzésen volt túl, amit a Harmadik Hokage tartott neki.
- Szerintem mára ennyi elég - mondta mosolyogva a Harmadik.
- Miért? - kérdezte döbbenten Natsumi.
- Fáradtnak tűnsz. Még fiatal vagy. Szükséged van a pihenésre.
- Ebben igazad van - bólintott Natsumi. - De ha pihenek, akkor nem fogom elérni az álmom. Csak úgy érhetem el a valódi békét, ha keményen edzek, hogy erősebb legyek. Ha lazsálok nem sikerül, és az emberek szenvedni fognak. Nem kímélhetem magam.
Hiruzen elmosolyodott.
- Tudod, Natsumi, biztos vagyok benne, hogy el fogod érni az álmodat. Tudod, hogy miért?
Natsumi megrázta a fejét.
- Mindenkit meg akarsz védeni a szenvedéstől, mert ezt nem bírod elviselni. Az, hogy küzdesz az álmodért, nem kímélve magadat, még sok mindenre lehet megoldás, ha meglátják, hogy mennyi mindent elviselsz, hogy másoknak jó legyen. Ez még sok mindenre lehet megoldás a jövőben, és ez fog téged még Hashirama-samánál is erősebbé tenni, hiszen ti ugyanazt akarjátok. Békét, hogy az emberek ne szenvedjenek. Viszont ahhoz egy valamit ne felejts el!
- És mi lenne az? - kérdezte kíváncsian Natsumi.
- Sose add fel!

Natsumi felnyitotta a szemeit, majd felkelt a földről.
- Jól jegyezz meg valamit!
- És mi lenne az? - vonta fel a szemöldökét Izuna.
- Sosem adom fel!