Lelkemnek könnyel mosott partján
Hol a boldogság ül maga
Hogy ne legyen ily árván
Mellé ülök vala'
Kedveset szól, szép szót,
S mesél mint a tenger
Hallgatom én csendben
Csendben s önfeledten.
"Találod-e magad?" Tőlem kérdezi
Késik a válaszom
S a kérdésre feleli:
"Keresni ömagunk egy életnyi feladat
Kezdetnek elèg ha szereted magadat!
Meglátod a vilàg megnyílik előtted
Amint az egyensúly benned is megébred.
Ne félj kedves, nem oly zord a világ
Még nyílik benne bőven a szép virág
Illatos, kedves, pompázó színekkel
Ne félj kedves, csak bátran és élettel!
S lelkemnek mosoly szőtte partján
Hol a boldogság ül maga
Immár vele ülök én is
Én és hálám hada.
Elköszön a drága
Boldogság, te kincs!
Kinek nincsen párja,
S kinek párja nincs!
/saját/
