Elkezdem lejátszani azokat a dalokat amik különlegesek az én lelkemnek.
Tisztán hallok minden egyes hangot mert a dalon kívül néma csend ül a szobán.
Érzem, ahogy a zongoraszóló minden egyes akkordja mélyen belémfonódik. Szárnyalni kezdek a zenével. A szívem hevesen dobog a dinamikusabb részeknél. Érzem, hogy szállok a dallal és repít át mindenen a dallam.
Aztán csendesedni làtszik a mű, az utolsó hangok következnek. Újra az ágyam felett lebegek és lassan ereszkedem vissza rá. A végére már újra itt fekszem és a zongora utolsó hangja jelenti a világot megváltó nyugodtságot bennem.
