Elég volt most kinyitom a számat
Szoptam már eleget az életben
Ott voltak a kamu barátok
Voltak néha kamu lányok
Akármit teszel, én nem teszek alád
Nem tettem ellened, te tettél most alám
Elfelejtem a múltam, engedem had menjen
Szöget saját koporsómba fokozatosan verjem
Haladok és közeledik a halál, látom magam előtt
Apám, barátaim, csajaim, mindenki szíven lőtt
Nem teszek senki ellen, nem segítek a karmának
Hibáim miatt eleget mart az élet a karmával
Depressziós állapotban fekszek az ágyban
Elmerengek egy gondolatban, a halálban
Sokszor merengtem el benne, végtelenszer......
Zűrös fejjel nem tudok gondolkozni a csendben
Zűr és csend egyszerre
Zűr van a fejemben, a távol homályba merül
Összeszedem magam, ha az életembe is kerül
Karcolások az alkaromon, életemben először
A kést most húztam rajta végig százötödször
Zsibbad a karom, egy pár csepp vér látszik
Mekkora baj, ha ez nekem igazából tetszik?
Lehet folytatom és eldobom az életem
Mennyire könnyebb lenne mindenkinek
Valószínűleg nem is hiányoznék senkinek...
Senkinek... Senkinek... Senkinek....
