Mi fájdalom, mi gondolatok fejemben...
Mi hasítja szét az összes érzést szívemben.
Dalra fakad szívem, dalra fakad lelkem...
Fájdalmat és pusztítást kíván testem,
Fárad és fáj szívem, testem, s lelkem...
Megnyugvásért könyörög minden érzékem,
Füst száll fel, mintha porladna e test
Melynek bőrét vér az, mi vörösre fest,
Így döntött, igen, engedem, igaza van...
Koporsófa, köröttem, fölöttem, s alattam.
Vagy por leszek, miből lettem, s az lettem...
Égjek tűzön, égjek, megérdemlem, vétkeztem
Szívem repedéseit karomon hegek mutatják,
Hálálom okát majd keresik és kutatják.
De te leszel egyetlen, ki tudhatja...
Szíved akkor majd nyugalom uralja?
Ha tudod mit tettem, ha tudod miért,
Nem küzdöttem eleget az álmaimért...
Te, ki tudja mit tettem, hol, hogyan, mikor
S eljött a nap, végre, megteszem valamikor?
