Kívánom a halált, a vérem vörös színét.
Elvesztettem az életem utolsó értelmét...
Ölnék, gyilkolnék úgy fáj, síró szívem,
A saját szívem a helyéről kitépem.
Eldobom az életet, eldobok mindent végre...
Most rátáncolok a hideg, s vékony jégre.
Jobb...? Jobb ő? Jobb más? Jobb nélkülem?...
Lemerül a szívem, a feltölthetetlen elem.
Megölöm ma magam, nem árthatok másnak...
Megnyugszom, megtörténik, föld alá ásnak,
Szép temetésem legyen, kevés emberrel,
A sírkövemet díszítsétek egy idézettel...:
"Élt, mert élhetett, elvitte a szeretet,
Hibázott milliószor, összetört szíveket,
Aztán egy nő elvitte az övét, örökké,
Szereti, szerelmes, s szeretni fogja örökké"
Ez egy búcsú neked, eltávozom, komolyan.
Nem csak szójáték, nem, ez most nem olyan...
Szeretlek, emlékezz rám,
Ha csak emlék leszek már...
