Szólíts Oppa-nak! - JJP [Fordítás] (Befejezett)

5. fejezet

Jin nem adta ám fel: szokásává vált, hogy minden nap feltűnjön a bárban.
- Hadd vigyelek el valahova - próbálta meggyőzni a holló-hajút, tudván, hogy másnap szabadnapja lesz.
Jinyoung végül beadta a derekát, mivel eldöntötte, hogy ad neki egy esélyt. A buli óta nem volt ugyanaz a kapcsolata Jaebum-mal. Többé már nem az öccsét látta benne, hanem igenis azt a férfit, akivé időközben vált - ez pedig jócskán zavarta őt.
Visszaállva a pult mögé, miután belement a randiba, Jinyoung rögtön megkérdezte Baekhyun-t, hogy mit gondol. Az apró fiútól azonban pont ekkor rendeltek két pohár limonádét.
- Elmegyek vele. Lássuk, mit tud nekem nyújtani! - jegyezte meg Jinyoung a visszatért barátjának, miközben pakolászott.
- Nem tűnsz valami lelkesnek. Mondd csak, meséltél Jaebum-nak Jinről? Ő mit szól hozzá?
- Mi köze az ő véleményének az én döntésemhez? - bámult a kisebbikre Jinyoung. Baekhyun felszisszent, ahogy érzékelte azt az agresszivitást, ami mindig előtört a másikból, amikor Jb-ről volt szó.
- Váó! Ne haragudj, úgy tűnik, ez kínos téma számodra. - A rá jellemző drámakirálynői magaviseletét elővéve, felemelte a kezét, mintha azt várná, hogy a barátja kiszabadítsa a nem létező bilincséből.
- Milyen kínos téma!? Baekhyun, nem vagyok olyan kedvemben, hogy utalgass, értetted? - Jinyoung tálcájára téve a két limonádét, magára hagyta a másikat.
Azonban, mikor visszatért, Baekhyun láthatólag még folytatni akarta a témát - elhatározta, hogy a végletekig konfrontálja a barátját.
- Semmit sem kérdezhetek Jaebum-ról? Miért kell mindig támadó üzemmódra kapcsolnod? Ha ennyire zavar téged, rakd ki a lakásodból! - Baekhyun-nak elege volt Jinyoung gyerekes viselkedéséből.
- Én sem ütöm bele az orromat a Chanyeol-al való kapcsolatodba, úgyhogy te se harapd le a fejemet.
- Hiszen már így is mindent tudsz rólunk. Én nem hezitáltam egy percet sem, egy héttel azután, hogy megismerkedtünk, össze is költöztünk, és minden ment zökkenőmentesen. - Baekhyun próbált nyugodt és kedves maradni, hogy ne hozza ki a sodrából Jinyoung-ot. Mindenáron azt szerette volna, ha a makacs barátja hajlandóvá válik egy nyitott beszélgetésre.
- Baekhyun, ennek semmi köze hozzád és a történetedhez. Én nem vagyok párkapcsolatban Jb-vel! - emelte fel a hangját Jinyoung.
- Akkor mi történik veled, amikor szóba hozom? Mitől leszel annyira feldúlt? Miért nem érzed magad egy tündérmesében azután, hogy Jin elhívott? Sőt, még aggodalmasabb is a tekinteted azóta. Úgy nézel ki, mint aki bűnt követett el. Azt feltételezem, belezúgtál Jb-be - húzta fel a szemöldökét Baekhyun.
- Fogd már be! - szorította össze a fogát Jinyoung.
A megsértett Baek nem is állt szóba a barátjával többet az aznap esti műszakjuk alatt, Jinyoung pedig végül pityeregve sétált hazafelé.

- Megjöttem... - motyogott belépve a házába. A gyomra úgy kínozta, mint még soha, amiatt, ahogy Baek-el összeveszett. Emellett abban sem volt biztos, vajon miként reagál majd Jaebum Jinre. Mindez pedig majd felőrölte őt.
Jinyoung, nagyon rossz úton jársz...
Csak úgy rezonált a fülében a helyiségben fennálló némaság. Egy ideje elszokott ettől a nagy csendtől. Jaebum szöszmötölése korábban megtöltötte a házat. Kifejezetten hiányolta a konyhában való főzögetését, ahogy magának az otthonának a melegét, amit üresség és ridegség váltott fel. Jinyoung-nak nem igazán volt étvágya, Jaebum pedig szinte sohasem volt már otthon abban az időpontban, amikor előtte együtt vacsoráztak.
Jinyoung végül összeesett az ágyában, és a lehető legkisebbre húzta össze magát, majd elfogta a remegés, hiszen még arra se vette a fáradtságot, hogy betakarózzon. Érezni akarta Jaebum párnáját, és magába szívni az illatát. Ettől a gondolattól máris jobban érezte magát, így a gyomorgörcse enyhülni kezdett.
- Nem, ez így nem helyes! - morogta, majd megágyazott magának a földön, ahogy minden este.
Amint lefeküdt, szinte azonnal álomba is merült. Bár az éjszakája folyamán éppenséggel kifejezetten izgatott volt: megállás nélkül forgolódott, és nem talált kényelmes pozíciót magának. Végül hosszas elkeseredés után felkapta a telefonját, hogy megnézze az időt: még  hajnali fél négy sem volt.
Ekkor az ágyra pillantott, hátha időközben Jaebum megérkezett. Azonban semmi nyoma nem volt a fiatalabbnak. Jinyoung beharapta az ajkát, és azon gondolkodott, vajon hol lehet. Azt az ötletet persze rögtön száműzte az elméjéből, hogy Wendy-nél van. Ő igenis nem volt féltékeny... Csak aggódott. Senkinek nem állt volna jogában elítélni őt, hiszen nem volt tagadásban... Vagy talán egy kicsit mégis?
Kétszer is megcsörgette Jb-t, aki egyszer sem vette fel a telefonját. Végül felülve harapdálta a hüvelykujját, miközben egyre inkább elhatalmasodott felette az aggodalom.
- Ismét fel kéne hívnom? Ez nem jellemző rá - masszírozta a homlokát, majd próbált visszaaludni, de öt végtelenül hosszúnak tűnő perc után mégiscsak újból tárcsázta a számát.
Igenis normális, hogy aggódom, hiszen ez nem vall rá, és nem is szólt előre. Persze, tudom, hogy nem tartozik semmilyen magyarázattal számomra, de mégis...
Egyre erősebben szorította a mobilját, minél tovább csörgette a másikat, majd a tizenhetedik nem fogadott hívás után elhajította a telefonját.
- A francba!
A fenébe, Jinyoung, miért viselkedsz így?
Végül anélkül aludt el, hogy észrevette volna.