Szólíts Oppa-nak! - JJP [Fordítás] (Befejezett)

6. fejezet (18+)

A némaság ütötte fel az uralmát a lakásban. Jaebum a szobában maradt és zenét hallgatott, miközben Jinyoung hideg ramyeont evett a konyhában. Az idősebb kénytelen volt fájdalomcsillapítót bevenni, hogy csökkentse a gyomorproblémáját, mert igenis azt akarta mutatni, hogy ő nem stresszes és gondterhelt. De Jaebum sem tette túl magát Jin és Jinyoung randevúján. Szörnyen dühös volt a szerelmére, amiért úgy szökött el az otthonukból, mint valami tolvaj. Mindennek az lett a következménye, hogy többé nem gondoskodott róla, hanem a jövőbeni terveire fókuszált. Azonban ez sem tudta csökkenteni a büszkeségét, miközben megtapasztalta, mennyire alárendelt is volt Jinyoung. Az volt Jb minden vágya, hogy megmutassa neki, ki is volt az igazi férfi a kapcsolatukban.  Egy belső hang azt súgta neki, hogy csak úgy támadja le, és érje el, hogy megadja magát, de az elméjének tudatos része igenis elhatározta, hogy gyengéden bánik vele. Nehezére esett az ösztöneit elnyomni, mégis igyekezett. Minden egyes alkalommal, amikor meglátta Jinyoung fájdalommal teli tekintetét, szomorúságtól csücsörítő ajkát és a hívogató hátsóját, nagy küzdelem zajlott le benne, hogy ne tegye azonnal még duzzadtabbá az ajkát, kéjvággyal telivé a szemét, és hogy ne áldozza fel fenekének bejáratát. Úgy vélte, minél inkább kerüli a fiút, annál nagyobb dolgokat tud majd kiváltani belőle, ha végre oda kerül a sor.

Egy egész hét telt el úgy, hogy Jinyoung fájdalomcsillapítókon élt, aminek az lett az eredménye, hogy egyre sápadtabb lett, a szeme alatti sötét karikák pedig egyre látványosabbá váltak. De kihasznált minden alkalmat, hogy pihenjen: mindig, mikor elaludt a kanapén, végre ki tudott kapcsolni az agya, és a fájdalom odalett. Ám az egyik délután, Jaebum hamarabb jött haza, és amint ledobta a cipőjét, már le is térdelt mellé, mert nem tudott ellenállni a másik aranyosságának. Jinyoung a kanapén feküdt háttal, a lábait pedig úgy húzta fel és tárta szét, mintha arra várt volna, hogy Jaebum bármikor belé hatolhasson. Jb meg is érintette az alvó szépség ajkát a hüvelykujjával. Legszívesebben támadást mért volna a szájára: meg akarta harapni, hogy minél pufibb legyen. Fel akarta falni azt a két gyönyörű ajakpárnát. Azonban valamit ekkor kiszúrt: miközben felállt, hogy levegye a kabátját, meglátta az üres aspirines dobozt. Ebből persze levonta azt a következtetést, hogy szerelme már jó ideje szedi a gyógyszert. A dühtől kitágult az orra: hogy történhetett ez? Jinyoung inkább az érzéstelenítést választotta, mintsem, hogy szembenézett volna az igazi problémájával. De most már, hogy tudott erről, hitte, hogy minden rendben lesz.

Délután hatkor Jinyoung telefonja csörögni kezdett. Jaebum azonnal ideges lett a hangtól, és nem tudott ellenállni annak, hogy kihallgassa a hívást.
- Ó, Jin! - kuncogott fel Jinyoung. - Persze, ráérek. És amúgy is, ha őszinte akarok lenni, unatkozom. Rendben, akkor mindjárt elkészülök. - Ezzel el is indult Jinyoung a hálószoba felé, ahol Jb ignorálta.
Jinyoung ezután letusolt, és kiöltözött, majd be is fújta magát azzal a drága parfümmel, amit még karácsonyra kapott Jaebum-tól, és ez volt a fiatalabbnál az utolsó pont: ekkor valami elpattant az agyában.  Kegyetlenül felrántotta a takarót, amitől megborzongott a másik.
- Öhm, Jb... - Jinyoung fenyegetve érezte magát a másik elsötétült tekintetétől. A szíve csak úgy zakatolt, de képtelen volt beismerni magának, hogy részben az izgalomtól.
- Hova mész? - Jaebum veszélyes közelségbe került vele, centiről-centire megszüntetve a köztük lévő távolságot, ezzel kővé dermesztve a másikat. - Nem válaszolsz a kérdésemre, baby boy?
Jinyoung alig tudta megemészteni, milyen becenévvel illette a fiatalabb.
- Ki az, aki ilyen későn hív, és eléri, hogy így kicsípd magad?
Pont ebben a pillanatban kezdett el ismét szólni Jinyoung  telefonja, aki még arra se vette a bátorságot, hogy lepillantson megnézni, ki hívta. Jaebum eközben továbbra is úgy méregette, mint aki átlátott a ruháján.
- Szóval nem veszed fel? - Jb karcos hangja nyugtatólag hatott Jinyoungra, aki pont ekkor kapott egy sms-t. - Olvasd fel hangosan! - parancsolt az idősebbre, aki engedelmeskedett neki.
- Szi-szia, Széép-szépségem!
Egy halk morgás szabadult ki a fiatalabból.
- Folytasd! - az érdes hangjával elérte, hogy Jinyoung libabőrözzön.
- Lent várlak. De nem kell kapkodnod, mivel... - Ekkor azonban elhallgatott, miközben a szemei kikerekedtek: ő maga is meglepődött az sms végén.
- Jinyoung! - Jaebum kezdte elveszíteni a türelmét.
- Me-mert nemhiszemhogymahazafogszjönni - motyogta egy szuszra végig.
- Add ide! - Jaebum vérnyomása az egekben volt, és azzal a lendülettel, ahogy megszerezte a telefont, maguk mögé is hajította.
Jinyoung sokkot kapva állt: ahogy ekkor viselkedett Jaebum, az semmiben sem hasonlított arra, amit megszokott tőle. A fiatalabb egy turbékoló, gondoskodó pasi volt. Bár tény és való, voltak utalójelek arra, hogy némileg megváltozott Jb természete, ennek ellenére nem hitte volna Jinyoung, hogy valaha így fogja vonzani a fiúból áramló dominancia. Azonban a telefon pont az Adidas bőröndön landolt, ami az idősebb eszébe juttatta Jb jövőbeni utazását, amiről a fiatalabb továbbra se mondott egy szót sem neki. Ezen gondolatok következtében Jinyoung arca máris mogorvává vált.
- Rendben, most volt elég. Én megyek - fordult meg, hogy az ajtó felé vegye az irányt.
- Bébi, nem mész te sehova - jelentette ki Jaebum mély és magabiztos hangon, ezzel elérve, hogy ismét szembenézzen vele Jinyoung.
- És mit teszel, hogy megakadályozz? Meg amúgy is, mi ütött beléd? Mi bajod? Amikor egész éjszakára kimaradtál, kérdeztem én tőled bármit is? Nem, meghagytam a magánszférádat, úgyhogy te se lépj át egy bizonyos határt!
Jaebum ekkor közelebb hajolt Jinyounghoz, majd a fülébe kezdett el suttogni:
- Már azzal is átléptem ezt a bizonyos határt, hogy minden este veled aludtam. Te pedig sohasem panaszkodtál, sőt imádtad, hogy a karjaimban lehettél, azt ahogy átfontam a kezeimet a vékony kis derekadon. - Jinyoung ekkor eltolta magától Jaebum-ot. - Mindig lágyan mosolyogtál ezektől az édes kis semmiségektől. Ha nem tetszett, akkor miért nem parancsoltál rám soha, hogy fejezzem be? Hm? Csak azért nem kérdeztél arról az éjszakáról, mert túl makacs vagy ahhoz, hogy bevalld saját magadnak, hogy birtokolni akarsz. Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg, mióta is szedsz te fájdalomcsillapítókat?
- Ehhez semmi közöd - nézett félre az idősebb, miközben összeszorította az ajkát.
- Vigyázz, miket mondasz, Baby boy! Kezdesz udvariatlan lenni - figyelmeztette Jb.
- Én neked Hyung vagyok.
Ekkor megszólalt a kapucsengőjük, elérve, hogy mindketten az ajtó felé tekintsenek.
- Már nem leszel sokáig az. - Jb felkapta Jinyoungot, és az ágyra tette, miközben ő elhagyta a szobát, amit kulcsra zárt maga után.
Az idősebb próbált valahogy kijutni, de nem sikerült neki. Jaebum eközben résnyire kinyitotta a bejárati ajtót, épp annyira, hogy kilásson.
- Igen?
Jin láthatólag meglepődött azon, kivel nézett farkasszemet.
- Itt van Jinyoung? - kérdezte udvariasan, amin gúnyosan elmosolyodott a másik. - Úgy volt, hogy randizunk, de nem válaszol a hívásomra.
Ekkor hangos dörömbölés és kilincsrángatás hallatszott a szoba felől.
- Sajnálom, de Park Jinyoung nincs itt - felelte Jaebum, majd erőszakosan becsapta az ajtót.
Jin nem mert vitatkozni vele. Az ellenfele túlságosan eltökéltnek tűnt, így tudta, Jinyoung veszett ügy számára.
Jaebum rögtön vissza is tért a szobába, és amikor Jinyoung látta, hogy mozdul a kilincs, hátrálni kezdett. Jb őrjöngött, miközben forrt a vére. Rögtön Jinyoung-hoz sietett, hogy elkapja a könyökét.
- Kurvára ne merj megérinteni... - Az idősebb próbált bátornak tűnni, de mielőtt befejezhette volna a mondatát, a fiatalabb arccal az ajtónak csapta, megütve Jinyoung hasát a kilinccsel, amitől az idősebb meg is rázkódott. És lám, ekkor szembe került azzal a Jaebum-mal, aki a volt legjobb barátjának az öccse volt, akinek annak idején gügyögőt, és akinek simogatta a buksiját. Amikor oldalra fordítva a fejét, abba az átható tekintetbe fúrta saját íriszét, tovaszállt minden szégyene és tiszteletlensége: Jaebum egy igazi férfi volt, aki képes lett volna a gondját viselni. Jinyoung igenis hazudott volna, ha azt állítja, nem vonzódott hozzá.
- Olyan régóta vártam már erre a napra - suttogta Jaebum. - Hogy a falhoz vágjalak, és végre visszaéljek az erőmmel. - Jb hüvelyujjával végigpásztázott az idősebb ajkán. - És tudom, hogy élvezed. Látom, hogyan akad el tőlem a lélegzeted, és hogy mennyire várod már, hogy végre lépjek valamit. - Ledöntve a fejét ismét a fülébe suttogott: - Várod, hogy végre magamévá tegyelek.
Jinyoung rögtön próbált volna menekülni, de a könyökei nem hagyták: a fiatalabb amennyire csak tudta, hátulról odaszorította a falhoz. Még a hideg is kirázta, amikor Jaebum meleg leheletét megérezte a tarkóján és a bal fülén.
- Kurvára fejezd ezt be, Jaebum! - Jinyoung álma végre teljesült: egy tiszteletet kiharcoló férfi próbálta ledominálni, anélkül, hogy ki akarta volna használni. Ez a felismerés pedig elvette minden maradék erejét, amit fel tudott volna használni az ellenállásra.
- Tudod te, mióta szeretlek téged? - suttogta Jinyoung fülébe, ezzel hidegrázást bocsájtva az idősebbre. - Imádlak téged már kicseszett tizenöt éve. Feltudod ezt fogni? Kibaszott tizenöt éve szeretlek a távolból, és nézem végig ahogy a kis lotyók, akiket te "férfiaknak" csúfolsz, szórakoznak veled, a testeddel és a lelkeddel is. Én mindig itt voltam neked, de te rám se néztél, csak azért, mert négy évvel fiatalabb vagyok. - Ekkor nyelvével az idősebb fülét vette birtokba, ezzel elérve, hogy a holló-hajú ajka elhagyjon egy kontrollálatlan sóhajt.
Jinyoung nem tudott ennyi érzést elviselni egyszerre: miért tűntek Jaebum szavai ennyire helyesnek, és miért fogta el egy meleg, enyhítő érzés a sebzett szívét?
- Ma megmutatom, ki is a fiatalabb kettőnk közül - mondta Jb, miközben tenyerével vadul tapogatni kezdte Jinyoung fenekét, aki igenis kész volt erre, már régóta.
Jaebum átcsúsztatta a kezét az idősebb férfiasságára, és elmosolyodott, amikor érezte, hogy merevedése volt. Gyorsan ki is gombolta a nadrágját, majd hagyta, hogy az a földre hulljon. Jaebum nemesebbik része rögtön megrándult, ahogy meglátta Jinyoung zamatos barackját, ami csak arra várt, hogy megkóstolja. Rögtön rá is csapott egyet, kiváltva némi nyöszörgést a másikból.
- Tetszik? - Egy újabb csapást mért ki rá, az idősebb pedig odakapta a felszabadult kezét a szájához, hogy tompítsa a nyögését. Az arca vörösen égett: tényleg ilyen hangokat adott ki annak köszönhetőleg, akit nemrég az öccsének tartott? - Nyögj csak nekem! - Az újabb csapástól libabőrös lett tetőtől talpig.
- Áááá! - A hangja valamit végérvényesen felébresztett Jaebum-ban.
A fiatalabb leguggolt, és teljesen megszabadította az idősebbet a boxerjától. Az elméjében a megértés és a vágy hangjai keveredtek, miközben Jinyoung beleharapott az ajkába, arra várva, hogy tegyen valamit a másik. Jaebum pedig szétfeszítette szerelme barackját, és csak csodálta a látványt, ami elé tárult: csak úgy pulzált előtte Jinyoung rózsaszín bejárata. Nem is várt tovább, és belenyomta az arcát, majd úgy csókolta, mintha Jinyoung nyitott szája lenne az. Az idősebb lábai úgy remegtek, hogy fel is adták a szolgálatot, és térdre rogyott.
- Látod, tudom én, hogyan kell a gondodat viselni. - Majd megragadta Jinyoung arcát, és egymásnak nyomta az ajkaikat, kiharcolva egy hangos zihálást szerelméből.
Amíg Jaebum követelőző ajkával érintkezhetett a sajátja, Jinyoung falai, amit maga köré húzott, leomlani látszottak. Ekkor megfordult, hogy teljesen szembe legyen vele, miközben a férfiassága boldogan ontotta magából az előváladékát. Nem volt semmi szükség arra többé, hogy elrejtse, mennyire akarta Jaebumot, és hogy mennyire szüksége volt rá. A pulcsija nyakát meghúzva, tudatta a fiatalabbal, hogy elmélyítheti a csókjukat. Seperc alatt már az ágyba is vitte őt Jb, akiről leszakította a felsőjét, mert annyira türelmetlenül várta, hogy megcsodálja a másik kidolgozott felsőtestét, amit egyszer már futólag megpillantott. A szemei szikrákat szórtak a látványtól, az arcára pedig egyértelműen kiütközött a sóvárgás. Mindketten meztelenek voltak, és kéjjel teli pillantásokkal méregették a másikat. Jinyoung engedelmesen széttárta a lábait, jelezve Jb-nek, hogy készen állt rá, hogy darabjaira törje.
- Nyugalom, Baby boy! - cirógatta az állát, majd a tökéletesen fehér nyakára, onnan pedig a sípcsontjára tért le, miközben berakta az ujjait Jinyoung szájába.
Miután végzett Jaebum a másik tökéletes bőrének inzultálásával, ellepve azt lila foltokkal, lerítt Jinyoung-ról, mennyire szét volt esve: az ajkai elnyíltak, a légzése pedig elakadt Jb mozdulataitól, főleg attól, miként tapadtak össze odalent merev tagjaik.
- Aaaaj! - Jinyoung nem tudott többé várni, szüksége volt rá, hogy magában tudja Jaebum-ot, így a fiú csípője köré fonta a lábát, majd a péniszéhez nyúlt, megpróbálva a saját járatához illeszteni.
Jaebum ettől hamisan elmosolyodott, és bármennyire kiokította volna Jinyoung-ot bizonyos vad dolgok kapcsán, nem akarta bántani. Két ujját a másik szájába tette, aki vadul szívogatni kezdte azt, és ezzel most ő csalt elő egy nyögést Jb-ből. De amint megérezte magában az ujjat, felszisszent. A fiatalabb óvatosan ki-be húzogatta azt, majd egy másikat is belé nyomott, és gyorsabb tempóra kapcsolt. Jaebum tudta, ez volt a megfelelő idő: az a járat igenis arra várt, hogy elmerüljön benne a pénisze, mintha egy nedves vaginát fedezett volna fel. Épp ezért könyörtelenül feltolta magát Jinyoungba.
- Áááúúú!
- Nem sajnálom. - Jaebum konkrétan újra és újra belecsapódott az idősebbe, akit mindeközben ölelésének fogságába ejtett. Jinyoung nyögései magasak és hangosak voltak, nem is volt benne biztos, hogy adott-e ki előtte bármikor is ilyen hangokat.
- Egek... Jb... Ááá! Ááááá! Nem kapok levegőt! Én... ÓÓÓÓÓ! - Jinyoung vonaglani kezdett, miközben elérte az orgazmusát, kidekorálva mindkettőjük hasát a fehér spermájával. Ez volt az első alkalom, hogy úgy ment el, hogy a péniszéhez nem is értek, és mindez a korábbi "kisöccsikéje" miatt volt.
- Jaebum, állj. ÁÁÁÁ, ááállj! Ez túl sok. Nem bírom. Jae...
- Szólíts Oppa-nak! - kérte nyögései közepette, miközben szerelme feneke bizsergetve kényeztette őt.
- O-oppa... - Jinyoung elpirult, a hangja pedig hirtelen már alig volt hallható.
- Igen? - Jaebum olyan gyors tempóra kapcsolt benne, mintha egy szélvihar szállta volna meg.
- Op-Oppa, kérlek, lassabban! Óóó! - nyögött fel ismét, mivel Jb folyamatosan a gyenge pontját döfködte.
- Bébi, a tested, az érintésed, az illatod, konkrétan minden, ami veled kapcsolatos, elcsábít engem - suttogta az idősebb fülébe, majd ketté törve a másikat.
- Te... sem tudod... milyen érzéseket váltasz ki belőlem - vallotta be Jb alatt. A fiatalabb fiú éles hangja, az önbecsülése, az erős markolása, ami az erejét mutatta, és a mód, ahogy birtokolta őt, teljesen megőrjítette.
Aznap este feladta Jinyoung: Jaebum úgy szeretkezett vele, ahogy előtte soha senki, egész estére birtokba véve  a testét.

Reggel Jaebum csengőhangjára kelt Jinyoung, és amikor kinyitotta a szemét, rájött, hogy nem volt mellette a fiatalabb. A fejét belenyomva egy puha párnába, megengedett magának egy mély sóhajtás, hiszen még mindig nem hitte le azt, amit előző este csináltak.
- Végre felkeltél - lépett be Jaebum a homályos szobába, magával hozva a nappaliból áradó fényt.
Jinyoung össze is húzta a szemét, zavarta ez a világosság. Majd amint látta, hogy indulásra kész a fiatalabb, a mosolya azonnal feledésbe merült.
- Arra vártam, hogy felkelj. Tudod, mivel mérges voltam rád mostanában, így van valami, amit elhallgattam előled... A következő hat hónapot Európában töltöm.
- Tessék? Máris? De nem arról volt szó, hogy csak pár hét múlva mész?
- Ó, látom, Baekhyun már megelőzött - kacagott. - Volt egy hívásom tegnap: már ma délután indulnom kell. Ezért is kattantam be, amikor láttam, hogy egy újabb senkiházi kedvéért öltöztél ki. A gondolat, hogy én külföldön leszek, míg te bűnösen vándorolgatsz az utcákon, magával rántott. Nem tudtam tovább csinálni ezt azt egészet. Remélem, most már megértettem veled: Te az enyém vagy. A tested biztosan emlékezni fog rám még pár napig. - Lovagló pózban az idősebb fölé kerekedett, majd az ajkát vette birtokba. - Arra vártam, hogy magadtól gyere rá, hogy igenis vannak érzéseid felém... De a tudat, hogy itt hagylak, felőrölt, most viszont nyugodtan távozhatok.
Jaebum majd felfalta a tekintetével az idősebbet, azonban most először Jinyoung sem tett másként, és csak az egekbe szökött  mindkettőjük pulzusa. Jinyoung ignorálta azt a tényt, hogy a szíve ismét mély érzésekbe bonyolódott bele, sok-sok szívfájdalom után. Elpirult, ahogy Jb megpuszilta az orra hegyét, és ebben nem volt semmilyen vad vágy, csak gyengeség. Talán fel kéne hagynia az aggódással, és engedni a szívének, hogy szabadon szeresse a másikat.
- Jinyoung, ez egyébként nem kérés, hanem figyelmeztetés volt. Te az enyém vagy - csókolta meg. - Csakis az enyém, az én babám - adott neki még egy csókot.
- Ha nem lettem volna ilyen makacs! Ha képes lettem volna belátni, mennyire törődtél velem... - mosolygott, de azt mérsékelten. Annyi érzelem áramlott szét benne. Mondjuk úgy, ő az volt eddig, aki szeretett, de nem szerették viszont. A párjait csak a tökéletes teste vonzotta, így csakis azzal törődtek.
- Jaebum, bízom benned, úgyhogy, kérlek, Te ne bánts.
- Sohasem tenném. Sohasem... Sohasem foglak bántani, elhagyni, vagy másra nézni.
Szeretlek, és szükségem van rád. Egyszerűen képtelen lennék nélküled élni, Jinyoung. Úgy kellesz, ahogy vagy. Ápolni fogom minden egyes apró részedet. A gondodat akarom viselni. Mindig is erre vágytam. Sohasem foglak megríkatni. Hiszek bennünk, úgyhogy kérlek, bízz bennem!
Minden kapcsolat rendíthetetlen ígéretekkel kezdődik, és Jinyoung örökre emlékezett Jaebum ezen szavaira, és mindig, mikor eszébe jutottak, ömleni kezdtek a könnyei a meghatódottságtól.

                                                                Vége

Köszönöm az eredeti író és a saját nevemben is, hogy végigolvastátok ezt a fordítást. Remélem, tetszett. :)