Szólíts Oppa-nak! - JJP [Fordítás] (Befejezett)

2. fejezet

Miután véget értek Jinyoung egyetemi órái, visszatért az italfelszolgáláshoz. Már az öltözőben készülődött, amikor Baekhyun is feltűnt, akivel némi ölelkezés után együtt kezdték meg a munkát.
- Milyen volt a napod? - jött Baekhyun szokásos kérdése, amibe most Jinyoung belepirult, visszagondolva, hogyan is indult a reggele.
- Semmi extra, és neked? - válaszolta végül kissé bosszúsan.
- Semmi sem történik velem, és szingliként fogok meghalni. Szeretném végre megosztani az életemet valaki komollyal. Nem kellenek az egy éjszakás kalandok. - A barátja ekkor megveregette a vállát. - Hé, de nincs valami hír a tegnapi srácról? Azok után, mennyi italt fizetett nekünk, valószínűleg tényleg érdeklődik irántad.
Az utolsó mondat ébresztette fel az álmodozásából Jinyoungot. Előző nap valóban volt egy harmincas férfi, aki próbálta behálózni őt. Jinyoung korábban arról volt híres, hogy naiv és könnyen megszerezhető, de a tapasztalatai miatt már nehezebb volt áttörni a falát, épp ezért, bár elfogadta az italokat az idegentől, a számát nem adta meg cserébe. De ezen az estén a férfi újra felbukkant, hogy érdeklődjön iránta.
- Jin-shii, hát visszajöttél! - lepődött meg Jinyoung, mert azt hitte, az előző napi elutasítás után oda lesz a bátorsága.
- Már mondtam: vonzódom a gyönyörű dolgokhoz. Kellesz nekem! - tért azonnal a tárgyra Jin, ami kifejezetten tetszett a beszédpartnerének.
Az, hogy Jinben megvolt a vakmerőség, hogy ilyen őszinte legyen vele, csábítóvá tette Jinyoung számára a lehetőséget, hogy lássa, mi is van a szavai mögött. Végül hagyta, hogy Jin egész este flörtöljön vele, sőt a munkaideje után még azt is engedte, hogy hazavigye. Útközben folyamatosan rezgett Jinyoung telefonja, de nem válaszolt rá. Talán egy apró része tesztelni akarta ezzel Jaebumot, aki az ablakukból kibámulva várta, hogy lassan leparkoljon a Mercedes. Még ezután is kellett tíz perc, hogy Jinyoung kiszálljon a járműből, méghozzá mosolyogva, Jaebum eközben dühösen harapdálta a hüvelykujját.
- Fogd vissza magad, Jb! Ne csapd oda semmihez! Még túl korai lenne... - nyugtatta magát, ahogy a harag elárasztotta az elméjét. Végül dühtől remegve feküdt le az ágyába. Aznap este semmit sem evett, és Jinyoungot egy üres előszoba várta.
Az idősebb összevonta a homlokát, mikor belépett a házba, hiszen még nem volt olyan késő, és Jaebumnak nem volt szokása eljárni otthonról - ami egyébként meglepő volt egy korabeli fiútól. Először a konyhában kereste, majd megtalálta a hálóban.
- Jb, alszol? - suttogva kérdezte, de választ nem kapott.
Jaebum hátat fordítva neki, ugyan nyitott szemmel feküdt, de annyira mérges volt, hogy nem volt hajlandó kommunikálni vele. De ez nem akadályozta meg abban Jinyoungot, hogy közel menjen az alvást színlelő Jaebumhoz, és még le is térdelt hozzá. 
- Hogy nőttél meg úgy, hogy észre se vettem? - gondolta magában, miközben megsimította Jb arcát, de a fiatalabb ekkor megragadta a csuklóját, rajtakapva őt a dolgon.
- Ne érj hozzám! - lökte arrébb a kezét.
Jinyoung hátra hőkölve megriadt. Jb csukott szemmel feküdt, és igenis hallotta, ahogy kereste és beszélt hozzá, és nem azért nem válaszolt, mert aludt, hanem mert ignorálta. Ezért az idősebb tudta, az lesz a legjobb, ha magára hagyja őt. Előkészítette az előszobában lévő ágyát, majd le is feküdt, szintén éhgyomorral: Jaebum ellenséges viselkedése elvette az étvágyát.

Másnap Jinyoung a csapódó ajtó hangjára kelt. Amikor kinyitotta a szemét, tudta, hogy Jaebum már nem volt otthon. Kimászott az ágyból, mielőtt az ébresztője megszólalhatott volna, majd le is zuhanyzott, és a korábbi nappal ellentétben, benézett a konyhába. Nagy meglepetésére, az ebéddoboza tele volt: az étel, ami benne volt, eredetileg az előző esti vacsorája lett volna. Jinyoung mindettől sóhajtott egyet, miközben a szívverése felgyorsult. Miért zavarta egyre jobban a "kisöccsének" a viselkedése?

A nap további része a szokásos medrében folyt. Végül ismét eljutott oda, hogy Baekhyunnal találkozzon a munkahelyi öltözőben.
- Jól vagy? - kérdezte Jinyoung, a barátja komor ábrázatára tekintve.
- Nem, nem vagyok - sziszegte Baekhyun.
- Ó, de miért? - Jinyoung általában tudta, éppen milyen probléma zavarta a barátját. 
- Csak a szokásos: kell egy pasi! Egy jóravaló, magas, izmos srác. Egy igazán értékes személy, aki gondoskodik rólam, figyel rám, és aki nagyon jó az ágyban is! Valaki, aki önbizalom dús. Egy igazi társra van szükségem! Arra szeretnék hazatérni, hogy otthon vár, máskor meg én várom őt otthon. Te piszok mázlista vagy, hogy együtt élsz valakivel. Engem a magányom fog a sírba tenni - fakadt ki Baekhyun.
- Hé, felhívnám rá a figyelmedet, hogy sokkal fiatalabb nálam!!
- Hogy te mindig mindent eltúlzol! Komolyan belehalnál, ha egy nálad fiatalabb pasival jönnél össze? - nyújtott nyelvet Jinyoungra, aki csak felhúzta a szemöldökét. - Pedig ettől még inkább kívánatosnak érezhetnéd magad. A fiatalabbak amúgy is hajlamosabbak tudnak lenni a birtoklási vágyra. Néha jót tesz, ha kipróbálsz valami újat is. Nem árthat, ha fiatalabb pasival is randizol.
- Márpedig nem fogok, mivel megalázónak tartanám, ha egy fiatalabbal kezdenék. Erről mindig is így gondolkodtam. De hiszen tisztában vagy vele, már azt is képtelen vagyok elviselni, ha az illető akár egy hónappal is korábban született nálam.
- Hogy te csak szélsőségekben gondolkodsz!
- Nekem egy igazi férfi kell, akinek van tapasztalata és erősebb nálam. Aki a vékony kis testemet a sajátjára formálja, és leírhatatlan érzéseket vált ki belőlem. Tudod, hogy mire gondolok. Ezt pedig egy fiatalabb pasi nem adhatja meg nekem.
Miután munkához láttak, Jinyoung időről-időre a telefonjára pillantott, miközben a körmét rágta zavarában: titkon azt remélte, Jaebum felhívja. Jin is visszatért aznap este, de Jinyoung túlságosan el volt merülve a saját gondolataiban ahhoz, hogy flörtöljön vele. A műszakjának a végéhez érve, gyorsan beugrott egy taxiba, majd kimerülten hazatért. Még arra se vette a fáradtságot, hogy levegye a pincér kötényét, azt a tényt viszont, hogy miért is sietett haza, igyekezett ignorálni.
Mikor a kulcsot akarta a zárba illeszteni, Jaebum mosolyogva nyitott neki ajtót. Jinyoung teljesen összezavarodott: hova tűnt az előző éjjel Jb-je? A fiatalabb le is kapta a válláról a táskáját, és felajánlotta, hogy menjen el tusolni egyet, amit Jinyoung megtett. Mikor az idősebb a vizes haját törölgetve visszatért, leesett az álla, amint meglátta az étellel teli asztalt, ami fogadta: egy nagy adag, gőzölgő lassagne hevert ott, amit viszont csendben fogyasztottak el. Jinyoung nem tudta, hogyan is viselkedjen Jaebum előtt, aki időnként vigyorogva bámulta őt. Végül egy-egy "Jó éjszakát!" után lefeküdtek aludni.
A télnek köszönhető kinti fagyos, szeles időjárást a házban is érezni lehetett: nem elég, hogy visszhangzott a szél, de a hőmérséklet is egyre hidegebb lett. Jinyoung képtelen volt elaludni, annyira remegett, a tág előszobának a hófehér falai pedig csak még inkább éreztették vele a fagyos hőfokot. Amikor Jb felkelt, hogy kimenjen a mosdóba, ő is észlelte, mennyire lehűlt a lakás, így meg is nézte, hogy voltJinyoung.
- Hé, alszol? - suttogta.
-Ne-nem - felelte, a fejét felemelve.
- Engedd meg, hogy én aludjak itt, te pedig a szobában - közelített az idősebb felé, hogy átvegye a helyét.
- Nem, nem és nem! Én vagyok az idősebb, és semmiképp sem hagyom, hogy itt fagyoskodj - tiltakozott.
Jaebum a homlokát ráncolta, miközben a száját erősen összeszorította.
- Tehát inkább megbetegedsz itt, te dilinyós! - emelte meg a hangját.
- Igen - felelte az idősebb bizonytalanul.
- Jinyoung! A hálóba! Most! - Nem kellett több, hogy Jb elveszítse a türelmét. Az előszoba annyira hűvös volt, ő pedig olyan fáradt, hogy elfelejtett viselkedni az idősebb előtt. Mindemellett tudta, mennyire makacs volt Jinyoung, és semmi türelme nem volt vitázni vele az éjszaka közepén.
- Oké, bemegyek, de egy feltétellel: én alszom a földön, hiszen csak te vagy a fiatalabb.
Jinyoung ekkor fogta a lepedőit, és egy kényelmes kis kuckót hozott össze magának, nem mesze Jb ágyától, aki beleegyezően bólintott, mert legalább azt elérte, hogy ne az Északi-Sark hangulatú helyiségben aludjon.
- Jó éjt, Jb! - mosolygott rá.
- Neked is - felelte a fiatalabb, majd lefeküdt.
Az éjszaka során furcsa hangok zavarták meg a csendet. A fiatalabb felpattanva kereste annak zajnak a forrását, ami felriasztotta, majd a szemei megestek a remegő Jinyoungon. Köztudott volt, hogy Jinyoung mindig is fázós típus volt. Jaebum végül letérdelt mellé, és mintha a hitvesét kapná fel, úgy vette az ölébe, majd óvatosan az ágyra fektette. Az idősebb összefüggéstelen szavakat mormogott, amivel mosolyt csalt a fiatalabb arcára. Miután Jaebum lerakta az alvó személyt, mellé feküdt, majd elhelyezte kettőjükön a takarót, végül alulról átkarolva Jinyoungot, megszüntetett minden távolságot a testük között. A szabad kezével pedig finoman simogatni kezdte az alvó szépség arcát, és kiélvezte azt a forróságot, ami elárasztotta az apró kis érintéstől. Még az orrát is megcsípte kicsit, de rögtön a homlokát ráncolta, amint megérezte, milyen hideg volt. Végül egy apró csókkal próbálta felmelegíteni az orrát, mire Jinyoung elkezdett álmában csücsöríteni. Jb ettől megharapta a saját ajkát, hiszen olyan sok időbe tellett, hogy elérje azt, hogy ilyen közel legyenek az arcaik egymáshoz, hiszen nagyon régóta imádta már Jinyoungot. A szeme kitartóan bámulta az idősebb dús, csábító ajkát, ami Jb gyenge pontja volt. Előbb csak az arca előtt heverő hüvelykujját csókolta meg Jinyoungnak, majd a csücsörítő ajkának nyomta neki a száját.
- Mindenedet akarom, és csak magamnak. Meg tudod ezt érteni? - suttogta az idősebb fülébe, miközben a kezével belemarkolt a halántékába.

Mikor a holló-hajú fiú felkelt, hirtelen nem tudta, hogyan is került Jaebum ágyába. Néhány elmélkedő másodperc után azonban kipattant az ágyból, amint az órára pillantva ráeszmélt, hogy nemsokára előadása volt a főiskolán.
Mindeközben Jaebum éppen Chanyeol barátjával találkozott.
- Szóval, a lakótársad most időben ment haza, és nem is volt társasága? - kérdezte Chanyeol érdeklődően.
- Egyedül jött, ráadásul tíz perccel hamarabb, mint szokott - felelte egy elégedett nevetéssel. - Úgyhogy kedvesen fogadtam, de félek, hogy a mérges kicsapongásaim el fogják ijeszteni. Ha láttad volna, tegnap mennyire feszélyezett volt. Egyszer se mert a szemembe nézni - kapott a kezével a szájához.
- Jb, ha a helyedben lennék, én már bevallottam volna neki, mit érzek. Nem értem, mire vársz. És még ha el is akarnád nyomni önmagad, hosszútávon úgyse menne. Így vagy úgy, de rá fog jönni, milyen mániákus, domináns pasi is vagy - vigyorgott rá Chanyeol.
- Tudod te, mennyire félek minden egyes alkalommal, amikor érzem, hogy a düh kezd eluralkodni felettem. Én tényleg próbálom kordában tartani magamat, de... Ha továbbra is így marad minden, ha ezután is ennyire alávetettként áll hozzám, ennyire kedves és vonzó lesz, nem vállalok felelősséget azért, ami tenni fogok. Pedig pont, hogy más akarok lenni, mint a korábbi barátjai, akik kihasználták és bántották. Mindig a bátyám volt az, aki próbálta felvidítani egy-egy ilyen szar alak után. Ezért is akartam igazi férfivá válni - olyanná, aki megnyerő, karizmatikus és egyben felelősségteljes. Meg akarom neki adni mindezeket, csak közben kialakultak ezek a furcsa perverzióim, amiket képtelen vagyok elnyomni magamban.