Reggel nem a leg fényesebben keltem. Nagyon fájt mindenem. Lassan eljött az idő amikor megszületik... Laura, a lányunk. Egyre jobban fájt de türtem. Addig, amíg meg nem történt. És indultunk is a kórházba. Ma sem úsztuk meg a drámát. Bedobtuk a bőröndöket és indultunk, Cortez nagyszüleit is felettük útközben. Anyuék is indultak mikor telefonáltunk. És a dráma. Mi benvoltunk a kocsiban, mégcsak Cortez nagyapja maradt kinn, hozta a bőröndöket. Ekkor megállt egy kocsi mőgőttűnk. És kiszáltak belőle... Cortez szülei. Cortez kiszált és hallottuk mit mondtak egymásnak. -Mit akartok? - kérdezte Cortez elég fusztráltan. -Jöttünk meglátogatni a szüleimet meg a fiunkat. Apropó, hova a futtok? -A kórházba. Sürgős. -Rosszul van a nagyi. -Nem. De ha kíváncsi vagy nézz be az ablakon. Úgy tettek és amikor megláttak ennyit kérdezték: -Ez ki? Ezt megkaptam. -A feleségem és megyünk a kórházba mert még fog születni az unokátok, úgyhogy ha gondoljátok ott találkozunk. - zárta le és már indultunk is a kocsival. Én bementem az orvosokkal és az én részemről ennyi. Kint viszont folytatódtak a bonyodalmak. Megjőttek anyuék. Furcsa módon amikor anyu és Cortez anyja meglátták egymást sikongatva megölelték egymást. Ugyebár Virágék és Kingáék is ott voltak, de a látvány őket is meglepte. -Mi annyira meglepő? - kérdezték nevetve. -Az egész. - válaszolták. -Az egyetemek ahova jártunk közel voltak egymáshoz, és szobatársak voltunk. -Aaaa Igy történt a két család barátságkötése. Ekkor bentról nagy sikongások hallatszódtak amitől mindenki megijedt. Az voltam én. -Haver, sose láttalak még ilyen idegenek, sőt, eddig idegenek sem láttalak. Mondta Ricsi, hiszen Cortez fel-alá járkált. Így ment ez 10 percig. Ekkor kisgyereksírást lehetett hallani bentról. Kinyilt az ajtó és kijött a nővér. -Gratulálok!-mondta és mögötte a másik nővér tolószékben tölt ki engem. A kezemben tartottam a szép, (tényleg) szőke hajú kislányunkat , Laurát. Mindenki felpattant. Cortez odajött és átvette a tolószéket. Lehajolt és megcsókolt. És ekkor jött meg a pillanat amiért mai napig szídom az orvostudományi meg a bamba fejünket. Közvetlenü mögöttem jött ki a harmadik nővér kezében egy ugyan olyan kisfiúval, Laura Ikertetstvérével. A kezembe adta mire mindenki bambán nézett. Mikor felértünk a szobába mindenki körbe gagyokták a kicsiket amíg aludtam. Mikor feleltem nem volt ott senki más, csak én Cortez, Laura és Ádám, vagyis a családom.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
