Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

16: Éjféli találka

– Ezek őrültek, egyszerűen nem képzelhetik, hogy én együtt fogok táncolni, azzal a senkiházival! – kiáltott fel idegesen Olivia, amint visszaértünk a klubhelyiségünkbe. Jómagam csak levágódtam az egyik kanapéra és fáradtan eldőltem rajta úgy, hogy hagyjak a többieknek is helyet.

–Te legalább nem Pottert kaptad! – szólalt felháborodottan Regulus, aki a testvérem mellett foglalat helyett, miközben végig pillantott rajta aggódva. Húgom szőke hajtincseit idegesen húzogatta, ahogy ő és a párja lett a téma, aki nem más lett, mint az a nyomorult aranyvérű fiú.

– Ne aggódj Alice, ha az a nyamvadt véráruló, akár egy rossz szót is mer szólni elintézzük – ült le mellém Lucius és végig vezette rajtam tekintetét. – Ha nővéreden múlik, akkor meg is fog halni.

– Az már biztos! – ültem fel hevesen, ezzel is közelebb engedve magamhoz a fiút, aki ezt kihasználva egyből közelebb csúszott hozzám. Kezeit nyugtatóan a vállamra tette, amely most kimondottan jól esett. Egyszerűen teljesen lefáradtam a ma történt dolgok miatt.

– Ha azt hiszik, hogy a Mardekárosok és a Griffendélesek összebarátkoznak, hát akkor nagyot tévednek – mondta Rabastan, mikor ráült a karfára, így közelebb helyezkedve Oliviához.

– Az már biztos – szólalt fel egy hang a lépcsőnél, mire mindenki oda kapta a fejét. Ilyen késő időpontban senki nem számított egy hirtelen érkező vendégre, így nem volt meglepő, hogy páran ijedten sikítottak fel, mint például Rabastan, aki majdnem Olivia nyakába ugrott. Az illető fejét egy csuklya takarta el, így szinte kísértetiesen emlékeztetett egy halálfalóra. Még is a hangból azonnal, tudtok, hogy ki volt azt.

– Én megmentőm! – jegyezte meg a Nott lány hitetlenkedve, mikor ránézett a fiúra, aki csak akkor szállt le róla, mikor Juliát felismerte.

– Julia a frászt hozod ránk! – szólalt fel Tom, mire a lány levette a fejéről a csuklyát és szürke pálcáját előhúzva, amely egy nagyon ritka egyedülálló darab volt, intett egyet.

– Disaudio! – némította el a helyiséget a lány, Perselus egyik varázslatával, amelyet még régebben kísérleteztünk ki együtt a fiúval. – Tudod hasznos ez a kis hangtalanító bűbáj, Perselus.

Az említett vállain végig simított a lány, majd a társaságunk előtt megállva nézett rajtunk végig. Julián, mint mindig a megszokott füstös sminkje volt, a kiengedett világos barna hajával. Szinte már meg sem lepett, hogy itt van. Az utóbbi időben már teljesen beilleszkedett közénk, pedig nem volt egyszerű dolog ez. Averynek is legalább 2 év kellett, hogy közénk férkőzhessen, nem pedig 2 hónap, mint ennek a lánynak az esetében.

– Tudjátok meglátogattam a kis helyünket. Mindent ellenőriztem és meg kell állapítanom, hogy készen állunk. Minden tökéletes, így a szombat délutánnak hibátlanul kell sikerülnie – mondta Julia egy vigyor kíséretében, amely szinte hátborzongatóan ismerős volt – Ahogy fények kihunynak este a Tiltott Rengeteg megfog telni a sárvérűek és a sárosak fájdalmas, gyötrelmes kiáltásaival.

– Szombaton végre elkezdődik a tervünk! – állt fel mellőlem Lucius, majd mosolyogva végig pillantott a társaságunkon, akik közül mindenki ott lesz szombat este. – A sárvérűek, pedig végre az eszükbe fogják vésni, hogy kik vagyunk mi, aranyvérűek! Egytől-egyig, addig fogjuk őket kínozni, amíg meg nem törnek és nem fognak a halálért könyörögni.

Mellőlem hangos vihogás érkezett, Rabastantól. A fiú boldogan kacarászott, ahogy a társaim nagy része. Szinte mindenki arcán ott volt az a diadalittas öröm, amely Luciusén is volt. Az én mellkasomat is melegítette az a büszkeség, amely szétáradt mindenkiben a szobában, hisz egy olyan dolgot hoztunk létre, amelyet eddig a Roxfortban még senki. Olyan dologra készültünk, amely egy átokhoz és egy csínyhez hozzáfogható sem volt. Használni akartuk az egyik tiltott átkot, sőt használni is fogjuk, ha rajtunk múlik. Még is valami gátolt a boldogságom.